Gellérthegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 44″

Gellérthegy
Citadella - Budapest.jpg
A Citadella
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület I. és XI. kerület
Népesség
Teljes népesség 7197 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Gellérthegy  (Budapest)
Gellérthegy
Gellérthegy
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 44″

A Gellérthegy (egybeírva) Budapest egyik városrésze az I. és XI. kerületben. Nevét a 235 méter magas Gellért-hegyről kapta, amit területe nagyjából lefed.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.

A Gellérthegy északról

A városrész határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városrészt északon a XII. kerület, Krisztinaváros és a Tabán, keleten a Duna, délen Szentimreváros és Kelenföld, nyugaton pedig Sashegy városrész határolja. Pontos határai: Hegyalja út a Budaörsi úttól – Sánc utca – Orom utca – a Citadella északi sétányához futó sétaút – Citadella sétány – az emlékműtől délnek futó sétaút – Verejték utca – Kelenhegyi út – Mányoki út – Ménesi út – Alsóhegyi út – Villányi út – Budaörsi út a Hegyalja útig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is oppidumot létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette a települést. A hely értékét csak növelte a Duna itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen az átkelőn haladtak át.

A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett bronzöntő- és fazekasműhelyeket is építettek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek.

A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később azaquincumi polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz, elvesztette az ősi formákat.

Árpád-kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Gellért legendájának ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumban

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláveredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.

A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek (Mons Sancti Gerhardi)[2] is szokták nevezni. Más felfogás szerint nem pogány magyarok, hanem a méltatlan Szent István-unokaöcs, a velencei dózse fia, a letett Orseolo Péter király magyar főnemesi ellenfelei végeztek a velencei bencés térítőpüspökkel, mert olaszként potenciális árulónak tartották. Gellért tehát nem kereszténysége (hitvallósága), hanem nemzetisége miatt veszett el.

II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.

16-18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A Gellért-hegy elnevezés csak a tizenötödik században vált általánossá. A Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték-[3][4]Evlija Cselebi 1660-1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: "A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül-baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (maiSzabadság-hegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőllőkert van."

A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték el.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Gellért szobra és a nagy vízesés
Újbuda látképe a városrészből

József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült.

1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, így „hivatalosan” ma is ez a hegy neve.[3]

Egy érdekes épület: a Hegedűs-villa

1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt.

Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. századvégén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.

A 20. századtól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent István barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Magyarok Nagyasszonya sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták.

A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva.

1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor.

Látnivalók, turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filozófiai kert

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. Kelen-hegy, Blocksberg, a boszorkányok hegye, Magyar Nemzet, 2001. október 26.
  3. ^ a b Szülőföldünk, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
  4. Történetek a Gellért-hegy viharos századaiból, Magyar Nemzet, 2002. június 3.
  5. István, a szobor: másfél száz változat, HVG, 2009. augusztus 12.
  6. Haviszobor: a helyreállított Filozófiai Kert, Fővárosi blog, 2010. július 14.
  7. Kilátókő-szobor (Buda királyfi és Pest királykisasszony), szoborlap.hu (hozzáférés: 2012. október 24.)
  8. Kilátókör-szobor, Budapest, Vendégváró (hozzáférés: 2012. október 24.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellérthegy témájú médiaállományokat.