Budai Arborétum

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budai Arborétum
A Budai Arborétum Felső Kertje
A Budai Arborétum Felső Kertje
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest
Általános adatok
Alapítás ideje1893
FenntartóMagyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
TípusaArborétum
Terület7,5 hektár km²
Fajok száma2500

A Budai Arborétum Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy déli lábánál, a Villányi út, a Szüret utca, és a Somlói út között elhelyezkedő, ingyenesen látogatható arborétum. Az ország egyik leggazdagabb arborétumának területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre.[1] Az Alsó Kert a Villányi út és a Ménesi út között, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium mellett található, a Felső Kert a Ménesi út és a Somlói út között terül el. Az arborétumban található az egykori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, mely sokszori intézményi átszervezések után jelenleg éppen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusaként működik.

Története[szerkesztés]

Az arborétum területén korábban szőlők voltak, amiknek a nagy részét az 1800-as évek végén a filoxéravész elpusztította. 1860. június 2-tól a Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet kezdte meg működését a Felső Kertben, melynek igazgatója Entz Ferenc volt. Az intézmény 1881-ben állami tulajdonba került, neve Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet lett, s az évek során területeit tovább növelte, első ízben mintegy 4 kataszteri holddal. Az arborétum kialakítása Räde Károly főkertész irányítása alatt történt két ütemben, 1893 őszén és 1894 tavaszán.[2] Räde volt az üvegházak tervezője is, az építési munkák minden mozzanatát felügyelte. A háromhektáros, tájképi jellegűre alakított területen ezerféle fa és cserje, valamint 90 évelő növényfaj kapott otthont. A növényeket oktatási szempontból, rendszertani besorolásuk szerint csoportosítva telepítették. Az 1920-as évek végén újabb háromnegyed hektárral bővült az arborétum területe. Az új rész terveit a kor neves építésze és kerttervezője, Rerrich Béla készítette, a kivitelezést Magyar Gyula, a tanintézet dendrológus oktatója irányította. A kert növényvilága is gazdagodott: ekkoriban 1370 fa- és cserjefaj, változat, fajta található az arborétumban. A hely mikroklímája különösen a kényesebb fenyők és lomblevelű örökzöldek számára nem volt megfelelő, az 1950-es évekre a gyűjteményben már alig 800 taxon volt megtalálható.

A második világháborúban Budapest ostromakor harctérré vált, amit a kert élővilága is megsínylett. 1949-ben kezdődtek a háború utáni helyreállítási munkák az arborétumban Nádasi Mihály irányításával. Pótolták, illetve fokozatosan újakkal cserélték le az elpusztult vagy túl idős, sérült növényeket, közben új fajokkal is gazdagodott a kert. 1963-ban új öntözőberendezés épült, amely lehetővé tette igényesebb növények betelepítését is. Újjáépült és bővült a sziklakert, ezzel az évelő dísznövények száma is gyarapodott. A felső területrész 1969-ben átmenetileg körülbelül fél hektárral csökkent, a Központi Kollégium és sportlétesítmények megépítése miatt. Az építkezés befejeztével a felvonulási területet újra dendrológiai gyűjteménnyé alakították.

Az Alsó Kertet - ami eredetileg a tanintézet kertészeti telepe volt üvegházakkal és szabadföldi haszonnövények ültetvényeivel - csak a második világháborút követően, az 1950-es évektől Ormos Imre tervei alapján kezdték arborétummá alakítani. Az arborétum vezetését 1974-ben Schmidt Gábor vette át, 1975-ben helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították (20/6/TT/75). Ezután a kert 1,5 hektárral, fásszárú növényanyaga 2011-ig mintegy 800 taxonnal, majd egy európai uniós pályázatnak köszönhetően további 300 taxonnal bővült. A Felső Kertben a 100 éves fennállás évfordulóján 100 nárcisz- és 100 tulipánfajtát magába foglaló hagymásgyűjtemény létesült. 1994-ben megépült a trópusi-szubtrópusi gyűjteménynek helyet adó alsó üvegház, 1997-ben kialakításra került a kerti tó. Az alsó kert létesítése - korrigálva az eddigi telepítési rendszer hátrányát - már a növények igényeinek figyelembevételével történt úgy, hogy a hasonló fajok, fajták a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. Ezáltal tematikus gyűjtemények jöttek létre: így keletkezett például a mediterrán gyűjtemény, az árnyékkedvelő növények, a virágos díszfák, a lombszíneződéssel díszítő fajok, fajták gyűjteménye. Az arborétumban jelenleg közel 1960 féle díszfa, díszcserje, 240 fajta hagymagumós virág és 300 féle egyéb évelő dísznövény található.[3]

  • Az Ormos Kert és a Térdeplő lány virágokkal
    Az Ormos Kert és a Térdeplő lány virágokkal
  • Felső Kert – délszaki kutyatej
    Felső Kert – délszaki kutyatej
  • Felső Kert – eperfa
    Felső Kert – eperfa
  • Tó az Alsó Kertben
    Tó az Alsó Kertben
Lásd még: Budapest védett természeti értékei (kategórialap)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Budai Arborétum. Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  2. ↑ A Budai Arborétum – „Zöld sziget a rohanó város szívében”. Újbuda, 2017. november 17. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  3. ↑ Virágba borult a Budai Arborétum. Turista Magazin, 2019. április 21. (Hozzáférés: 2022. november 13.)

Források[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Arborétum témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Budai_Arborétum&oldid=27069964”