Budai Vigadó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budai Vigadó
Budai Vigadó (12221. számú műemlék) 6.jpg
Hely 1011 Budapest
Corvin tér 8.
Építési adatok
Építés éve 18971899
Megnyitás 1900. január 20.
Rekonstrukciók évei 20062007
Építési stílus eklektika (kívül)
szecesszió (belül)
Tervező Kallina Mór, Árkay Aladár
Hasznosítása
Tulajdonos Nemzeti Erőforrás Minisztérium
Elhelyezkedése
Budai Vigadó (Budapest)
Budai Vigadó
Budai Vigadó
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 02′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 19° 02′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Vigadó témájú médiaállományokat.
A helyreállításnak emléket állító plakett
Budai Vigadó lépcsőháza

A Budai Vigadó felépítésével Budapest vezetősége a 19. század utolsó évében a budai polgárok régi vágyát teljesítette. A Duna bal partján a pesti Redout, majd utódja, a Pesti Vigadó már régóta szolgálta a pestiek korabeli közművelődési igényeit, megfelelő helyet adva a hangversenyeknek, táncmulatságoknak, a nagyobb egyesületi összejöveteleknek. A pesti bérlési lehetőségek messze voltak, mivel az 1900-as évekig a Duna hatásosan választotta el a két városrészt, és a tömegközlekedés sem volt különösen gyors és kényelmes, így időszerűvé vált a budai oldal fejlesztése is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lehetőség 1894-ben jött el, amikor a magyar királyi kincstár képviseletében eljáró Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest székesfőváros a régi és már elavult laktanyaépületek átvételére fokozatosan lehetőséget kapott. A Fő utca, Corvin tér és Iskola utca sarkán állt katonai raktárépület fővárosi tulajdonába kerülése döntötte el a Budai Vigadó építésének helyét. Az épület terveinek elkészítésére nyilvános pályázatot írtak ki. Erre 12 pályaművet nyújtottak be, az első helyezést Kallina Mór és Árkay Aladár közös munkája nyerte el.

Az ausztriai születésű Kallina, Prágában végezte el a műegyetemet, majd kezdetben Bécsben, aztán az 1870-es évektől kezdődően főképp Budapesten dolgozott, 1896-ban a vigadó tervezésekor 52 éves volt. Temesvári születésű fiatal vejével, az 1896-ban 28 éves Árkay Aladárral készített közös tervének belső térkialakítását a pályázati kiírás alaposan megkötötte. A Budai Vigadóban többek között egy nagy, többfunkciós dísztermet (koncert és bálterem egyben), vendéglátó-ipari helységeket, egyesületi célokat szolgáló tereket, lakóegységeket kellett tervezniük.

A második világháború közeledtével a főváros vezetése helyet szorított a háborús intézményeknek. Ennek egyik jele az volt, amikor feltehetően 1941-ben és 1942-ben, az épület első emeletének szobájában az Élelmiszerjegy-központ Elosztó Hivatala kezdett el működni. Végül a háború egyik áldozatává vált a Budai Vigadóban folytatott kulturális tevékenység egésze is. A honvédelmi miniszter a rendeletével létrehozott Országos Hadigondozó Hatóság központi irodái számára, honvédelmi célból, ideiglenes használatra az épület egészét igénybe vette, a Budai Vigadóban lévő bérlakások és a 2. emeleten működő II. kerületi Állami Anyakönyvi Hivatal helységei kivételével. 1944-ben és 1945-ben súlyosan megrongálódott.

2006 és 2007 között, kívül és belül teljesen felújították a vigadót. Pontos tervrajzok híján a feljegyzések és régi fényképek alapján igyekeztek helyreállítani az eredeti pompáját. Az épület ma kormányzati tulajdonban van, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium üzemelteti, nagy részét a Hagyományok Háza foglalja el.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület homlokzatának kialakítása főként Kallina Mór hatását tükrözi. Külső része eklektikus stílusban épült, míg a belső rész szecessziós stílusban, hogy utóbbi kompenzálja a külső egyszerűséget. Impozáns előtér és széles, oszlopos márványlépcső fogadja a belépőt. A kor szokása szerint alkalmazott óriási falitükrök, a szecessziós díszítés és Pauli Erik freskói (az Est és a Reggel) díszítik a belsőt. A színházterem szintjén, gazdagon díszített tágas előtér fogadta a vendégeket, a színházterem pedig 306 férőhelyes lett. Továbbá a dísztermet 270 izzó és három nagy ívlámpa világította meg. A színház adott otthont a Magyar Állami Népi Együttesnek, és többek között itt léptek fel évi 100 – 120 alkalommal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budai Vigadó témájú médiaállományokat.
  • Budai Hírlap, 1905
  • Budai Krónika, 1940
  • Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? 1870–1930
  • Geley József: A Budai Vigadó. Vasárnapi Ujság, 1900. február 4.
  • Budapest lexikon. Főszerk. Berza László. Budapest: Akadémiai. 1973.
  • Népszabadság. Budapest, 2002. január 10.
  • Az épület története a Hagyományok Háza honlapján

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]