Törökszentmiklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Törökszentmiklós
Törökszentmiklós címere
Törökszentmiklós címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Törökszentmiklósi
Kistérség Törökszentmiklósi
Jogállás város
Polgármester Dr. Juhász Enikő (Fidesz)[1]
Irányítószám 5200
Körzethívószám 56
Népesség
Teljes népesség 20 827 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 116,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 185,16 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[3]
Földrajzi középtáj Közép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistáj Szolnok–Túri-sík[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Törökszentmiklós  (Magyarország)
Törökszentmiklós
Törökszentmiklós
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′ 41″, k. h. 20° 24′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 41″, k. h. 20° 24′ 32″
Törökszentmiklós  (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Törökszentmiklós
Törökszentmiklós
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén

Törökszentmiklós Jász-Nagykun-Szolnok megye harmadik legnagyobb városa, a Törökszentmiklósi járás és kistérség székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökszentmiklós a 4-es főút mentén, Szolnoktól 20 km-re keletre fekszik a Nagykunság szélén.

Történelmileg nem tartozik a Nagykun területhez, mindig Külső-Szolnok vármegye része volt.

Északról természetes határként a Tisza, valamint annak fegyverneki holtága határolja, szomszédos továbbá Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Kétpó, Tiszatenyő, Szajol, Tiszapüspöki településekkel is. Törökszentmiklós fontosabb (belterületi) külső településrészei: Óballa, Surjány és Szakállas.

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területét ősidők óta változatos népcsoportok lakták, akiknek megtelepedésében meghatározó szerepet játszottak a Tisza és mellékágai, a mocsaras ártéri részek. A város és környékének több pontjáról gyűjtöttek az újkőkori alföldi vonaldíszes kultúrára jellemző cseréptöredékeket. A rézkorban itt élő népcsoportok látványos emlékeket hagytak maguk után, a kunhalmokat, amelyeknek ma már csak két példánya található Törökszentmiklós környékén, a többi a mezőgazdasági művelésnek esett áldozatul. A bronzkorból egy település maradványait, a vaskorból egy temetőt sikerült feltárni. A kelták is itt hagyták nyomaikat.

Törökszentmiklós város neve székely-magyar rovással.

A honfoglalás korának leghíresebb környékbeli lelete a kétpói ezüstcsésze. Az itt megtelepedett törzsek neve még helynévi adatként sem maradt fent. A megyeszervezés során Törökszentmiklós területe Szolnok megyéhez került, amely 1437-től Külső-Szolnok néven önállósult. Az egyházi szervezet kialakítása során a váci egyházmegye része lett. A tatárjárás után az elnéptelenedett területekre kunok települtek. A törökszentmiklósi határ településnevei Luxemburgi Zsigmond idejében kezdenek feltűnni az oklevelekben, Törökszentmiklóst 1399-ben említik először Zenthmyclos alakban. Az első azonosítható birtokosa a Bala család volt, erről a családról kapta a nevét, sokáig Balaszentmiklós néven emlegették. A család ingatlanjai fokozatosan idegen kézre jutottak, így Balaszentmiklós is több tulajdonos kezébe került, gazdái között volt többek között a híres-hírhedt Móré László és Zay Ferenc, a neves diplomata és író is, aki több ízben volt konstantinápolyi követ.

A felégetett Balaszentmiklós látképe, színezett metszet (1617 )

1552-ben Balaszentmiklós népes és lakott hely, hiszen 32 portát írtak össze. A török ebben az évben foglalta el a települést és a hozzá tartozó palánkvárat, amely 1566-ig, Gyula elfoglalásáig az egyetlen tiszántúli török erősség volt. A török zsoldos őrség létszáma a vár fennállása folyamán 200-250 körül mozgott. A várkatonák nem egy esetben vettek részt portyázásokon, csetepatékban, de a korabeli levelek tanúsága szerint a kállói, szendrői, ónodi magyar katonák is eljutottak a vár alá. 1570-ben Karácsony György, a „Fekete Ember” hadai megostromolták a várat, de nagyobb kárt nem tettek benne, a falut azonban felprédálták. A vár pusztulása 1685-ben következett be, a visszafoglaló harcok során. Szentmiklós a török korban a viszonylag magas jövedelmű helységek közé tartozott, köszönhetően többek között a rajta átmenő, Budáról Debrecenbe és Erdélybe vezető kereskedelmi útnak.

1685 és 1720 között a terület jobbára lakatlan puszta volt. 1720-tól gyors ütemben betelepült, főleg Szabolcs és Békés megyéből jöttek letelepülők. Ekkor már a földesúr Almásy II. János volt, aki szerződésben vállalta, hogy a telepesek öt évig semmiféle úrbéri szolgáltatást nem fizetnek. Ez abban a korban a legnagyobb engedmények közé tartozott. Az ide költözők nem robotoló, hanem taxás jobbágyok lettek, azaz pénzzel válthatták meg a földhasználatot. Ma Törökszentmiklóson jó néhány család él, akinek családneve olvasható az akkori „népességnyilvántartási” jegyzékeken. Az első hullámban reformátusok, később katolikusok érkeztek. Hogy elkerüljék a vallási villongásokat, elkülönítve telepítették le őket. 1738-ban földesúri támogatással Török Szent Miklós néven mezővárosi rangot kapott.

1771-ben, az urbárium (Mária Terézia 1767-ben kelt, jobbágy és földesúr viszonyát szabályozó rendelete) bevezetése után a lakosok kérték az úrbéri földek elkülönítését, de erre 1845-ig várni kellett. 1847-ben a város örökváltságot ajánlott fel az Almásy családnak. 1848-ban rendezett tanácsú várossá alakulhatott. Az 1848-as szabadságharc bukását követő önkényuralom idején Törökszentmiklós városi rangját megtarthatta, sőt, átmenetileg járási székhellyé is vált.

Az 19081909-ben épült villanytelep épülete, jelenleg a téglagyár présháza, előtérben kisvasúti polcos kocsikkal
A református templom
Szentháromság templom

Ebben a korszakban következett be az iparosodás terén is jelentősebb előrelépés. A városban a modern gyáripar kezdetei a XIX. század közepére nyúlnak vissza, amikor is 1848-ban Lábassy János megnyitotta ekéket, ekekapákat, boronákat, gyűrűshengereket gyártó műhelyét. E műhelyből épült ki az 1950-es években a mezőgépgyár és öntödéje. Az 1850-es években megkezdődött a település határának ármentesítése. 1857-ben megnyitották a várost érintő Szolnok-Debrecen vasútvonalat, amely elősegítette a mezőgazdaság árutermelővé válását, felgyorsította az ipar és kereskedelem fejlődését. Az 1870-1880-as években több üzem is létesült. Megkezdte működését az Első Törökszentmiklósi Gőzmalom. A gazdasági fejlődés ellenére 1872. július 27-én visszaminősítették nagyközséggé. 1890-ben megkezdte működését a Hoffmann rendszerű téglagyár. Az épületegyüttes első részét az első kéménnyel lebontották, a kelet felőli rész a másik kéménnyel azonban ma is üzemel.

A két világháború után, amely a település felett sem múlt el nyomtalanul, sor került a földosztásra. 1950-re azonban államosították a földeket és az ipari üzemeket. A korábban szépszámú kisiparos fokozatosan megszüntette tevékenységét. 1948 decemberében a koalíciós párt]ok együttesen kérték a település várossá nyilvánítását. A kérelemnek 1952-ben tettek eleget.

A városban két mezőgazdasági szövetkezet működött, de a kárpótlásokkal és a lehetetlen feltételek következtében a termelőszövetkezeti tulajdon átalakult egyéni és vállalkozói földtulajdonná. A földeken búzát, árpát, kukoricát, cukorrépát, zöldséget, napraforgót, repcét termesztenek. A közigazgatási területen működő két állami gazdaság 1970-ben egyesült és jelenleg is működik . Az állattenyésztésben a sertés, a szarvasmarha és a baromfi a meghatározó. Az Alföldi Gabona Rt. korábban az ország egyik legjelentősebb malom- és takarmányüzeme volt. Jelenleg tevékenységi körét beszűkítette, termelése visszaesett, ma csak malom, borsó és rizshántoló üzemet működtet.

Az ipar 1960-ban történő idetelepülése után az 1990-es évek után indult látványos fejlődésnek több idetelepült cég közreműködésével. A cégek 1999-ben konzorciumot hoztak létre, és Ipari Parkká alakították az ipari övezetet.

2011. június 4-én felavatták a település rovásos helynévtábláját.[4]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. század közepéig a város életében a mezőgazdaság volt a meghatározó gazdasági ágazat. Törökszentmiklóson két mezőgazdasági termelőszövetkezet is működött, de a földek ma már egyéni, illetve vállalkozói tulajdonban vannak. Jelenleg a földeken elsősorban búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, repcét, cukorrépát és zöldségféléket termesztenek. A szolnoki cukorgyár bezárását követően számos más térségbeli településhez hasonlóan itt is jelentősen visszaesett a cukorrépa termesztés, azonban az 1959-ben épült, 2012-re gyakorlatilag teljesen újjáépített szenttamási vetőmagüzem új lehetőséget kínált a környékbeli termelőknek. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. tulajdonában álló üzem a világ legkorszerűbbjei közé tartozik, megléte révén egyre hangsúlyosabbá válik Törökszentmiklóson és környékén a hibridkukorica termelés. A vetőmagüzem termékeit a világ számos országába exportálják.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaságra élelmiszer -és feldolgozóipar (elsősorban malomipar és baromfifeldolgozó ipar) épült. Sajnos mára a baromfileldolgozást beszünették, de más üzemek, mint például a kalászos-kukorica és aprómag vetőmagüzem, még működnek.

A városban a gyáripar története a XIX. század közepéig nyúlik vissza. Ekkor, 1848-ban, Lábassy János megynitotta az ekéket és boronákat gyártó műhelyét. Ebből a műhelyből az 1950-es években a mezőgépgyár és öntöde lett. 1960-ban finommechanika és vegytechnika települt a városba. 1997 után az ipar további látványos fejlődésen ment keresztül.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 39,9%-a római katolikus, 20,9%-a református, 0,3%-a görög katolikus, 0,2%-a pedig evangélikus vallású. A lakosság 0,5%-a más egyházhoz, vagy felekezethez tartozik. 29,4% nem tartozik egyetlen egyházhoz, vagy felekezthez sem. 8,8% ismeretlen, vagy nem válaszolt.[6]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almásy-kastély
  • Szentháromság Római katolikus templom (épült 1898-1900 között, neoromán-neogótikus stílusban. Cím: Ipolyi Arnold tér 1.)
  • Református templom (műemlék jellegű épület, épült 1787-89 között. Cím: Kossuth u. 114)
  • Almásy-kastély (eklektikus stílusban épült 1860-1890-ben. Felújítás alatt (2014) nem látogatható. A park 14 hektáros, 1980 óta természetvédelmi terület)[7]
  • Angol telivér ménes (Szenttamás-puszta, nem látogatható)
  • Strandfürdő, kemping és horgásztó
  • Helytörténeti Gyűjtemény (az Ipolyi Arnold Könyvtár, Múzeum és Kulturális Központban. Cím: Almássy u. 20.)

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Törökszentmiklós települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  4. Trianon - táblaavatás összefoglaló. Rovás Info.. (Hozzáférés: 2011. június 8.)
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. http://portal.ksh.hu/pls/portal/!CP.hnt2.telep?nn=27313
  7. Almásy-kastély

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]