Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, rövidítése BGyTF (1900-2000). Mintegy 100 éven keresztül hazánk egyetlen gyógypedagógiai képző- és kutatóintézete volt. 2000 óta azonos szakmai feladatokkal az ELTE keretein belül működik, mint az ELTE Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskolai Kara. Gyógypedagógusokat és általános szociális munkásokat képző felsőoktatási intézmény. Székhely: Budapest.

BGyTF története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 1900-ig a különböző fogyatékosok számára működő intézmények pedagógusait, akik korábban már tanítói képesítést szereztek, külön tanfolyamokon képezték. Ezek összevonásával 1900-ban kétéves Gyógypedagógiai Tanítóképző-tanfolyam indult Vácott, amelyet 1904-ben Budapestre helyeztek. A tanfolyam 1906-tól mint önálló Gyógypedagógiai Tanítóképző, 1922-től mint Gyógypedagógiai Tanárképző, majd 1928-tól mint Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola működött. 1975-ben vette fel Bárczi Gusztáv nevét.

1964-ig a mindenkor működő összes gyógypedagógiai intézmény számára képesítette a gyógypedagógus tanárokat. A képzési időt 1922-ben 4 évre emelték. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola története során változtak a főszakok, mellékszakok, kötelező és választható szakok. Egyes szakterületekre a képzés kezdeteitől kaptak felkészítést a gyógypedagógusok: értelmi fogyatékosok nevelése, hallási fogyatékosok nevelése, látási fogyatékosok nevelése. A fejlődést jelezte, hogy később újabb szakok bevezetésére is sor került: hibás beszédűek nevelése (logopédia 1922-től, teljesítmény- és viselkedészavarokkal küzdők nevelése, pszichopedagógia 1973-tól, mozgássérültek nevelése, szomatopedagógia 1983-tól.

A mozgássérültek nevelésére felkészítést korábban a mozgásterápiai (konduktív pedagógia) tanszék végezte Pető András vezetésével. 1963-ban megszűnt ez a tanszék a főiskolán. A mozgássérült gyermekek terápiás foglalkoztatása azonban már 1950-ben kivált a főiskolából, és önálló intézményként működött tovább (Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete). A gyógypedagógus-képzés mellett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola megkezdte a szociális szervezők képzését 1972-től, és az általános szociális munkások képzését 1990-től. A jeltolmácsképzés a hallássérültek jelnyelvének megértésére és hivatásos tolmácsolására ad szakképesítést.

A gyógypedagógus-képzés 1992-ben bevezetett kísérleti reformtantervén dolgozó munkacsoportok elsősorban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola értékálló hagyományaira és a képzés korábbi tapasztalataira támaszkodtak, de figyelembe vették az ugyancsak megújuló hazai pedagógus-képzés, valamint a gyógypedagógusokat képző külföldi egyetemek modernizációs törekvéseit. A jelenlegi gyógypedagógus-képzésben szakok és szakágak választhatók. A szakok populáció-specifikusak: a speciális oktatási, nevelési, fejlesztési, terápiás, rehabilitációs szükségletet mutató népesség csoportjai szerint különülnek el. A szakágak tevékenység-specifikusak: tanári, ill. terapeuta feladatokra készítenek fel. A tanári tevékenységre való felkészítés nem szakosodik tovább az ismert szaktudományos rendszerben (pl. matematika, testnevevelés). Az ilyen irányú szakosodást a gyógypedagógus más felsőoktatási intézményben szerezheti meg. Az ismert tanárszakoktól eltérően a gyógypedagógiai szaktudományok ismerete a komplex „embertudomány”, a fejlődési eltéréssel, sérüléssel, károsodással, fogyatékossággal jellemezhető népességre vonatkozó gyógypedagógia, ill. egyéb - például biológiai, pszichológiaii, pedagógiaii, szociológiai, művészeti, stb. - ismeretek összessége.

A hallgatók az elméleti alapozó képzésre támaszkodva megismerik és megtanulják alkalmazni azokat az oktató, fejlesztő, megelőző, segítő, tanácsadó, stb. eljárásokat, amelyek egyéni vagy csoportos helyzetekben a gyógypedagógus kompetenciakörébe tartozó, bármely életkorú népesség (gyermekek, fiatalok és felnőttek) speciális és individuális igényeit részben oktató típusú pedagógiai folyamatokban (elsősorban oktatási intézményekben), részben azoktól elkülönülten (például fejlesztő központokban, tanácsadókban, kórházakban, stb.) elégítik ki. A korszerű gyógypedagógus-képzés felkészítést ad az integrált iskoláztatásból, ill. más típusú együttnevelésből adódó feladatokra is. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán működő gyógypedagógiai szakok: logopédia, oligofrénpedagógia (ennek két ága: értelmileg akadályozottak gyógypedagógiája és tanulásban akadályozottak gyógypedagógiája), pszichopedagógia, szomatopedagógia (mozgáskorlátozottak pedagógiája), szurdopedagógia (hallássérültek, siketek és nagyot hallók gyógypedagógiája), tiflopedagógia (látássérültek, vakok és gyengén látók gyógypedagógiája). A szakok különféle kombinációkban választhatók. A gyógypedagógus tanári diploma megszerzésének minimális feltétele: azonos szakon tanári és terapeuta szakág, vagy két különböző szakon a tanári szakág felvétele. A képzés időtartama a nappali tagozaton 8 félév, óraszáma 2880 óra. Képzési szakaszok: általános alapozó képzés (30%), szakos képzés (70%). Az elméleti és gyakorlati képzés aránya: 60 és 40%. A gyakorlati képzés a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gyakorló intézményeiben, ill. szakterületi gyakorlóhelyeken történik.

Az alap-, ill. újabb diplomások képzése nappali és levelező tagozaton folyik. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola más főiskolákon is működtet kihelyezett tagozatokat. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola hallgatóinak száma: 1300-1400 fő, évente 350-400 diploma kerül kiadásra. A továbbképző tanfolyamokon (pl. korai fejlesztés, gyógypedagógia, tanácsadás, tanulási zavarok terápiája, Waldorf-pedagógia, stb.) évente sok száz pedagógus vesz részt.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, mint egyetlen hazai gyógypedagógus-képző intézmény, a gyógypedagógiai tudományos kutatások központja. A kutatási-fejlesztési eredmények részben a gyógypedagógiai gyakorlatot szolgálják, részben a gyógypedagógus-képzés megújítását segítik elő. Az MTA tudományos ösztöndíjasai közül a speciális pedagógus szakra felvettek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékein/intézetében kapcsolódnak be a kutatómunkába. Az oktatók/kutatók tudományos publikációinak adatai a 4-6 évente kiadott bibliográfia-kötetekben jelennek meg. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola korszerű szolgáltatásokkal rendelkező, országos gyűjtőkörű gyógypedagógiai szakkönyvtárat épített ki. A gyógypedagógia múltját őrző dokumentumokat és egyéb tárgyi emlékeket a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola múzeuma őrzi, és rendez ezekből időszakos kiállításokat.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola széles körű kapcsolatokat alakított ki a szakterületével rokon hazai és külföldi felsőoktatási intézményekkel. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködve az egyetemi szintű gyógypedagógus-képzés létrehozásán dolgozott, amely 2000-től az ELTE szervezeti keretein belül meg is valósult, s a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola napjainkban az ELTE Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskolai Kara.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gordosné Szabó Anna: A magyar gyógypedagógus-képzés fejlődéstörténetéről. Gyógypedagógiai Szemle, 1990. 2. 134-140.;
  • Mesterházi Zsuzsa: Vázlat a magyar gyógypedagógus-képzés holnapjáról. Gyógypedagógiai Szemle, 1990. 2. 140-144.;
  • Mesterházi Zsuzsa és mtsai: Képesítési feltételek. Budapest, 1992.;
  • Gordosné Szabó Anna: Bárczi Gusztáv és a gyógypedagógus-képzés. Bárczi Gusztáv születésének centenáriuma. (Szerk. Buday J.) Budapest, 1993. 47-56.;
  • Illyés Sándor: A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola fejlesztési stratégiája és programja 2000-ig. Gyógypedagógiai Szemle, 1995. 3. 208-219.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]