Szondi Lipót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szondi Lipót
Születéskori neve Sonnenschein Lipót
Született 1893. március 11.
Nyitra
Elhunyt 1986. január 24. (92 évesen)
Küsnacht
Nemzetisége magyar
Foglalkozása idegorvos,
pszichiáter,
pszichoanalitikus

Szondi Lipót, Sonnenschein (Nyitra, 1893. március 11.Küsnacht, Zürich mellett, Svájc, 1986. január 24.) magyar idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója. Ma leginkább az általa alkotott és a nevét viselő pszichológiai vizsgálati eszközről, a Szondi-tesztről ismerik, holott a 20. század közepe táján viszonylagos ismertségre tett szert Európában mint a mélylélektan tudósa, elsősorban mint a sorsanalitikus ösztönrendszer nevű elmélet kidolgozója. Ezen elmélet ma már leginkább csak „tudományos műemlék”, azonban az elmélet hozadékaként született Szondi-teszt (eredeti nevén: „kísérleti ösztöndiagnosztika”) ma is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban. Fia, Szondi Péter, irodalomtudósként szintén kiemelkedő hírnévre tett szert.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Orvosi pályára lépett, az első világháborúban katonaorvosként szolgált. Pályakezdő éveit az Apponyi Poliklinikán és a Gyógypedagógiai Pszichológai Laboratóriumban Ranschburg Pál mellett töltötte. 1927-ben Ranschurg Pál és Tóth Zoltán javaslatára a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán akkor létesített Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium vezetésére kapott megbízatást. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül, de köztudottan a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Ezután 1944 júliusában Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot. Negyedszázados magyarországi munkásságának idején alkotta meg világhírű tesztjét, a Szondi-tesztet.

Ranschburg asszisztenseként endokrinológiai, alkattani és örökléstani kutatásokban vett részt. Már akkor folyamatosan közölte eredményeit külföldön is. A kapott önálló kutatási lehetőségekkel élve a „Szondi-laboratórium” és népes, kitűnő kutatócsoportja hamarosan ismertté vált. A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához és az ún. „multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. Az 1930-as években Szondi Lipót és munkatársai itthon és külföldön egyaránt érdeklődést keltettek közleményeikkel. Szondi Lipót ebben az időszakban a magyar gyógypedagógia elméletének alakításához is hozzájárult. Erősítette és gazdagította a Ranschburg Pál, Tóth Zoltán és Vértes O. József által képviselt, akkor előtérben álló gyógypedagógiai irányzatot. A konstitucionális emberszemlélet alapján álló „konstitucionális gyógypedagógiáról” szólt és a további kutatási irányokat és tennivalókat is meghatározta. Ma is érdeklődésre tarthatnak számot a neurotikus, kriminális vagy más okból nehezen nevelhető gyermekek és fiatalok eseteiben a nevelő, Szondi szavaival: a „lelki-karó” megválasztásával kapcsolatos megállapításai. Azt tapasztalta, hogy „A nevelés eredménye várakozáson felül jó volt, ha a nevelő és a nevelt kísérletileg megállapított ösztönalkata (ösztöncsoportja) egymásnak 'megfelelt'.”

Tudósi pályája és nemzetközi elismertsége 40 éven át tartó svájci munkássága idején teljesedett ki. Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut).

Szondinak zürichi alkotó évei alatt több mint 20 jelentős műve jelent meg (német, francia, angol nyelven). Közülük (1987-ben) kettőt (egy kötetben) magyarul is kiadtak. (Kain, Gestalten des Bösen. Bern, 1969. és Moses. Antwort auf Kain. Bern, 1973.) Szondi Lipót még életében megkapta a méltó elismerést. Széles tanítványi köre a világ minden tájáról rendszeresen felkereste és továbbvitte tanításait és hírnevét. 1981-ben a Sorbonne díszdoktorává fogadta.

Emlékezete Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után 1986 decemberében az „Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Módszertani Központ (Budapest) szobrot állított emlékének. A Szondi Lipót Emlékalapítvány (Budapest) születésének centenáriumán ünnepi nemzetközi tudományos ülést rendezett (1993. április 14-17.). A Szondi-laboratórium helyén (Budapest, VIII., Mosonyi u. 6.) a résztvevők emléktáblát helyeztek el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henri Troyat: Dosztojevszkij, Budapest, Cserépfalvi, 1943.
  • Stefan Zweig: Balzac, Bermann–Fischer Verlag, Stockholm, 46., 13.
  • Sigmund Freud: A befejezett és a vég nélküli analízis [csonka fordítás], In: Buda Béla (szerk.): Pszichoterápia, Budapest, Gondolat, 1981. 87–88.
  • Sigmund Freud: Az ősvalami és az én, Budapest, Hatágú Síp Alapítvány, 1991. 47–48.
  • Sigmund Freud: A pszichoanalitikai mozgalom története, In: Önéletrajzi írások, Budapest, Cserépfalvi, 1993. 116.
  • Sigmund Freud: A pszichoanalízis foglalata, In: Freud: Esszék, Budapest, Gondolat, 1982. 434.
  • Sigmund Freud: Die endliche und die unendliche Psychoanalyse, Gesammelte Werke XVI. 64.
  • Szondi Lipót: Analysis of Marriages. An attempt at a theory of choice in love, Acta Psychologica, 1937.
  • Szondi Lipót: Das erste Buch: Schiksalanalyse. Wahl in Liebe, Freundschaft, Beruf, Krankheit und Tod, B. Schwabe, Basel, 1944.48.65.
  • Szondi Lipót: Das zweite Buch: Lehrbuch der Experimentellen Triebdiagnostik, Huber, Bern und Stuttgart, 1947.60.72.
  • Szondi Lipót: Das dritte Buch: Triebpathologie, Huber, Bern und Stuttgart, 1952.
  • Szondi Lipót: Das vierte Buch: Ich-Analyse, Huber, Bern und Stuttgart, 1956.
  • Szondi Lipót: Das fünfte Buch: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963.
  • Szondi Lipót: Ich-Analyse, Huber, Bern und Stuttgart, 1956.
  • Szondi Lipót: Kain. Gestalten des Bösen, Huber, Bern, Stuttgart, Wien, 1969. Magyar fordításban: Káin, a törvényszegő, Budapest, Gondolat, 1987, Mérei Vera fordítása.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalyse, B. Schwabe Co., Basel, 1944.1., 44.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 63.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 157–170.
  • Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie, Huber, Bern und Stuttgart, 1963. 63., 523. Fritz Eckstein és René Fülöp-*Miller kiadványa. Verlag R. Piper Co., München. 28.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]