Buda Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buda Béla
Életrajzi adatok
Született
1939. április 2.
magyar Budapest
Elhunyt
2013. július 7. (74 évesen)
magyar Budapest
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Iskolái
Középiskola Madách Imre Gimnázium
Felsőoktatási
intézmény
Semmelweis Orvostudományi Egyetem
Pályafutása
Kutatási terület addiktológia
öngyilkosságkutatás
pszichoterápia
kommunikációelmélet
kommunikációkutatás
szociálpszichológia
személyiségfejlődés
Munkahelyek
Károli Gáspár Református Egyetem BTK Kommunikáció Tanszék tanszékvezető
SOTE Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettes
Nemzeti Drogmegelőzési és Módszertani Kutatóintézet tudományos igazgató
Más munkahelyek Sportkórház Pszichoterápiás Osztály
Országos Ideg- és Elmegyógyintézet
Nemzeti Egészségvédelmi Intézet
Országos Alkohológiai Intézet
Szakmai kitüntetések
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009)
Prima díj (2011)
Dr. Szabó Pál díj (2012)
Buda Béla weboldala

Buda Béla (Budapest, 1939. április 2. – Budapest, 2013. július 7.) magyar orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta és addiktológus, 2011-ben az új Nemzeti Drogstratégia kialakításával megbízott irányító testület munkájában is részt vett.

Kutatási területei főként az alkoholizmus és öngyilkosságkutatás, a pszichoterápia, a kommunikációelmélet, a szociálpszichológia, és a személyiségfejlődés voltak.

Fő szakterülete a kommunikáció-elmélet és a kommunikáció-kutatás. Főként a személyközi kommunikációs folyamatok érdekelték, és ezek szerepe a kapcsolatok szerveződésében, a személyiség funkciózavaraiban, és elsősorban a pszichológiai zavarok és problémák pszichológiai és pszichoszociális segítésében és terápiájában, illetve foglalkozott a prevenció és az egészségpromóció kommunikációs vonatkozásaival is.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte, majd 1963-ban szerzett pszichiáteri diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

Munkahelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1978 - 1995: Sportkórház Pszichoterápiás Osztály - osztályvezető főorvos
  • 1992 - 1995: Nemzeti Egészségvédelmi Intézet - főigazgató
  • 1995 - 2001: SOTE Magatartástudományi Intézet - igazgatóhelyettes
  • 1998 - 2002: Károli Gáspár Református Egyetem BTK Kommunikáció Tanszék - tanszékvezető
  • 2004-től: Országos Alkohológiai Intézet - igazgató

További munkahelyei voltak: Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézet, Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központ, Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, Nemzeti Drogmegelőzési és Módszertani Kutatóintézet (itt tudományos igazgató), a 2000-es évek elején pedig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola szenátusának tagja illetve kinevezett főiskolai tanára lett. Ezek mellett közel 25 nemzetközi testület tagjává választották.

Tizennégy szaklap szerkesztője volt [1], ezek közül a fontosabbak:

  • 1992 - 2001: Pszichoterápia - főszerkesztő
  • 1993 - 2002: Szenvedélybetegségek folyóirat - főszerkesztő
  • Psychiatria Hungarica - főszerkesztő
  • Orvosi Hetilap - szerkesztő

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete során tizennégy szaklapnak volt szerkesztője, valamint több mint 70 könyvet írt vagy szerkesztett többek között a pszichoterápia, a szexológia, az addiktológia, a szuicidológia, a kommunikációelmélet, a szociálpszichológia, a szervezetelmélet, az egészségpromóció, a mentálhigiéné, a krízisellátás és az önsegítés, illetve a devianciakutatás területén. [2]

Önálló kötetei szerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tömegkommunikáció szociohigiénés jelentősége és szerepe. Budapest: MRT Tömegkommunikációs Kutatóintézet, 1971.
  • A szexualitás modern elmélete. Budapest: Tankönyvkiadó, 1972.
  • A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1974.
  • Empátia. A beleélés lélektana. Budapest: Gondolat, 1978.
  • A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1986.
  • Az alkohológia új távlatai. Utak az alkoholproblémák megértéséhez, megelőzéséhez és korai kezelésbevételéhez. Budapest: Alkoholizmus Elleni Bizottság, 1992.
  • A pszichoterápia alapkérdései. Kapcsolat és kommunikáció a pszichoterápiában. Budapest: OAI, TÁMASZ, 1993.
  • Fejezetek az orvosi szociológia és a társaslélektan tárgyköréből. Budapest: TÁMASZ, 1994.
  • Szexuális viselkedés. Jelenségek és zavarok - társadalmi és orvosi dilemmák. Budapest: Animula, 1994.
  • Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Budapest: Animula, 1994.
  • A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. Budapest: TÁMASZ, 1995.
  • Szenvedélyeink. Megelőzés, felismerés, rehabilitálás. Budapest: SubRosa, 1995.
  • Az öngyilkosság. Orvosi és társadalomtudományi tanulmányok. Budapest: Animula, 1997.
  • A szexualitás lélektana. Élmény - magatartás - emberi kapcsolat. Budapest: MAPET - Végeken, 1997.
  • Az öngyilkosság. Budapest: Animula, 1997.
  • Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Újabb tanulmányok a mentálhigiénés szemlélet és az elsődleges megelőzés témaköréből. Budapest: TÁMASZ, OAI, 1998

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]