Szociálpszichológia
Amerikában alakult ki és ott is vált naggyá az 1920-as 30-as években. Ennek oka az akkori gazdasági fejlődés, a nagy létszámú bevándorlás Európából és Afrikából. A bevándorlóknak súlyos beilleszkedési problémáik adódtak, ami mobilitási és integrációs problémát is okozott. Ezzel együtt jártak az előítéletek, az attitűdök a sztereotípiák és a kategorizációk.
A szociálpszichológia a pszichológia egyik ága, mely azt vizsgálja, hogy az egyes személyek viselkedését hogyan befolyásolja mások, valódi, elképzelt vagy mögöttes jelenléte. Az egyén és a társas környezet kölcsönhatásával foglalkozik. Vizsgálja és értelmezi, hogy a társadalom hogyan hat az egyénre. 1879-ben Wundt írta le elsőnek, a lipcsei egyetemen.
Tartalomjegyzék |
Ismertebb kísérletek [szerkesztés]
Triplett 1898-ban publikált tanulmányát szokták az első szociálpszichológiai kutatásként idézni (Allport, 1954.). Azt vette észre, hogy az egyéni teljesítmény gyengébb, ha egyedül biciklizik az ember, viszont csoportban biciklizve versenyszellemben jobban teljesítettek. Kísérlete alapjául gyerekeket kért meg, hogy tekerjenek fel horgászzsinórt egy orsóra. Az eredmény, az volt, hogy a gyermekek mások jelenlétében gyorsabban feltekerték a zsinórt, ezzel a facilitációt vizsgálta.
- A Milgram-kísérlet, azt tanulmányozta, meddig hajlandóak az emberek elmenni mielőtt fellázadnak az autoritás ellen, miközben mások szenvedése a tét.
- Az Asch-féle kísérletsorozat az 1950-es évek végén demonstrálta a konformitás hatását egy csoport tagjainak érzékelésére.
- A Stanfordi börtönkísérletben az intézményi háttér és a játszott szerepek hatására fiatalokban pár nap alatt sikerült a az engedelmesség, befolyásolhatóság és brutalitás olyan szintjét elérni, ami már veszélyessé tette a kísérletet.
A szociálpszichológia alapelvei [szerkesztés]
Axiómái [szerkesztés]
1. A valóság megkonstruálása:
Az az axióma, amely kimondja, hogy minden ember valóságról alkotott nézete konstrukció, melyet mind kognitív folyamatok - elménk működése -, mind társas folyamatok - jelenlévő vagy elképzelt más emberek hatásai - alakítanak.[1]
2. A társas befolyást mindent átható jellege:
Az az axióma, amely komondja, hogy más emberek gyakorlatilag minden gondolatunkra, érzésünkre és viselkedésünkre hatnak, akár jelen vannak, akár nem.[1]
Ismertebb kutatók [szerkesztés]
- Kurt Lewin (Mezőelmélet, csoportdinamika)
- Leon Festinger ( elmélet kognitív disszonancia)
- Serge Moscovici (kisebbségbefolyásolás)
- Henri Tajfel (a szociális identitás elmélete)
- Gordon Allport (előítéletkutatás)
- Erich Fromm (humanista-marxista-analitikus Szoziálpszichológia)
- Muzafer Sherif (csoportdinamika)
- Stanley Milgram (engedelmesség, Milgram-kísérlet)
- Elliot Aronson (kognitív disszonancia, rábeszélőgép, előítéletkutatás)
- Mérei Ferenc (Kiscsoport, szociometria)
- Garai László (a szocális identitás elmélete)
- Wilhelm Wundt ("Völkerpsychologie"- Néplélektan)
- William McDougall ("Moralizáció": Szozializáció)
- Junius F. Brown (mezőelmélet)
- Theodor Adorno (előítéletkutatás)
- Solomon Asch (konformitás kísérlet - Asch)
- Fritz Heider (attribúció-elmélet, Balancetheorie - egyensúlyelmélet)
- Carl I. Hovland (Persuasion-meggyőzés)
- Martin Irle
- Fritz Strack (szociális kogníció)
- Norbert Schwarz (szociális kogníció)
- Roy F. Baumeister
- Robert Zajonc (Mere-Exposure-Effekt, Konfluenzmodell)
- Albert Bandura (szociálkognitív tanuláselmélet)
- Philip Zimbardo (Stanford-börtönkísérlet)
- Alfred Lorenzer
- Joseph Paul Forgas Affect Infusion Model (AIM)
Jegyzetek [szerkesztés]
Könyvészet [szerkesztés]
- Eliot R. Smith & Diane M. Mackie: Szociálpszichológia , Osiris Kiadó, Budapest (2004.)

