Garai László (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garai László
Laszlo Garai Hungarian psychologist (scholar of theoretical, social and economic psychology).jpg
Garai László kutató pszichológus, egyetemi tanár

Garai László (Budapest, 1935. augusztus 29. – ) magyar kutató pszichológus, közíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Széchenyi-ösztöndíjas egyetemi tanár. Apja Garai János, házastársa (és számos tanulmányának társszerzője) Köcski Margit[1].

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajza

A kéttannyelvű Gorkij Iskolában érettségizett 1954-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (filozófia és pszichológia szakon) végzett 1959-ben. A pszichológiai tudomány (szociálpszichológia) kandidátusa (1968) lett, majd 1988-ban megvédte doktori disszertációját. A Pécsi Tudományegyetemen habilitált a közgazdaságtudomány tanáraként 1998-ban.

Több magyarországi és külföldi intézményben dolgozott oktatóként. 1967-ben a Szovjetunió-beli, „Nauka”-Társaság meghívására előadókörutat tartott a specifikusan emberi alapszükségletről, majd szemináriumot vezetett a témáról a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen, 1968-ban. A franciaországi Nizzai Egyetem szociálpszichológia-professzoraként dolgozott 1981–1984 között, majd 1989-től folyamatosan; az általa 2001-ben itt alapított európai gazdaságpszichológiai tanszéket 2004-ig vezette. 1991-ben az Egyesült Államokban a Kaliforniai Állami Egyetemen gazdaságpszichológiai szemináriumot vezetett. Magyarországon többek között egy 11 részes, a szociális identitásról szóló televíziós előadássorozat fűződik a nevéhez (1996). 1994-től 11 éven át vezette a JATE/SZTE őáltala szervezett gazdaságpszichológiai tanszékét és gazdaságtani doktori iskoláját.

Az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott (1964-1971 között), majd a Szovjet Tudományos Akadémia Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetének Keldis-ösztöndíjas tudományos főmunkatársa volt (1969–1970). Az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos osztályvezetője (1970–1978), majd főmunkatársa (1970-88), tanácsadója (1988–2001), az OTKA gazdaságpszichológiával foglalkozó, szukcesszíve egymásra épülő programjainak kutatásvezetője illetve tudományos iskolájának résztvevője (1990 és 2005 között).

1970-tól 1985-ig tagja az MTA Pszichológiai Bizottságának, 1973-ig a Tudományos Minősítő Bizottság pszichológiai szakbizottságának, illetve a Magyar Pszichológiai Társaság Vezetőségének (1980-ig, majd 1988 és 1995 között ismét). Ő szervezte és 1979-es lemondásáig vezette is az MTA Pszichológiai Intézetének Személyiségpszichológiai Osztályát. Magyarország képviseletében részt vett az UNESCO 1974-es párizsi tudományos konferenciáján. Társszervezője az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság (EAESP) által rendezett 1974-es visegrádi Kelet-Nyugat Találkozónak[2] és egy, a Gorbacsov-alapítvány által kezdeményezett nemzetközi konferenciának.[3] A tevékenységelméleti kutatásokat koordináló nemzetközi szervezet – ISCRAT – alapító tagja 1986-ban és Bizottságának tagja 1997-ig; a III. Nemzetközi Tevékenységelméleti Kongresszusnak ő tartotta a főreferátumát.[4] A Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság gazdaságpszichológiai szakosztályának alapítója (1988) és társelnöke (a szakosztály önfeloszlatásáig 1995-ben). A pénzügyminiszter tanácsadó testületének tagja volt 1991 és 1994 között.

Garai László beszél és ír angolul, franciául és oroszul, olvas németül és olaszul.

[szerkesztés] Munkássága

1. Kidolgozta és tesztelte egy alternatív pszichológia módszertanát és elméletét. Az előbbit Kurt Lewin módszertani programjának alapján alakította ki, amely szerint a fizika példáját követve a pszichológiának is meg kell szabadulnia az arisztotelészi gondolkodásmódtól, felváltva ezt egy Galilei-féle gondolati rendszerrel,[5]) – az elméletet Lev Vigotszkij elméleti rendszerének[6] keretében, amely szerint az emberi pszichikum a maga környezeti tárgyait egyszerre kezeli szerszámként és jelként[7]. Garai módszertana és elmélete[8] lehetővé teszi, hogy interdiszciplinárisan együtt kezeljünk problémákat, melyeket hivatal és megszokás külön illetékességébe sorol pszichológia vagy közgazdaságtan, filozófia vagy agykutatás, politikatudomány vagy kultúra-kutatás egyikének vagy másikának[9]. Így

  • hozzájárult egy, a természettudomány és a történettudomány szemléletét egyesíteni tudó kétfókuszú pszichológia létesítéséhez;

2. E kétfókuszú szemléletet alkalmazta a szabadságszükséglet vagy specifikusan emberi alapszükséglet (SEASz) hipotézisében, amely egyszerre magyarázza azt is, ami az ember szükségletstruktúrájában azonos az állatokéval, és azt is, ami megkülönbözteti őt azoktól; a SEASz a hipotézis szerint olyan tevékenységben alakul és olyant is motivál, amelyet egyének egymással összehangolódva úgy végeznek, hogy a tevékenység szervét ember gyártotta eszközök hosszabbítják meg, s ez utóbbiak működési rendszere szervezi az egyéneket is a tevékenységet végző interindividuális rendszerré;

3. A hipotézist továbbfejlesztette elméletté

  • az értékek alapjaként kezelt szociális identitás kimunkálásáról[11]: egy olyan szociális kategorizációról, amelyben párhuzamos alkotói folyamatban egyszerre generálódik az identitás és egy olyan pszichoszomatikus teljesítmény, amely jelölője a kialakuló identitásnak mint jelöltnek;
  • diszponáló, ill. indiszponáló hatásról, amelyet az ilyen jelöltek mentén alakulő tulajdonviszonyok a jelölővé lett pszichoszomatikus teljesítményre gyakorolnak[12]
  • a hasonlóságról, amely egyfelől e diszponáló, ill. indiszponáló hatás, másfelől aközött a facilitáló, ill. gátló hatás között áll fenn, amelyet különféle pszichoszomatikus teljesítményekre az agy által kialakított funkcionális szervek[13] működése gyakorol – ezáltal egy olyan struktúráról, amely éppúgy mutatkozik a szupraindividuális teljesítmények mechanizmusának, ahogyan az agyvelő az individuális teljesítmények mechanizmusa;[14]
  • a szociális identitás idői változatának, a történelmi identitásnak a feldolgozásáról (Öninterjú. Valóság. 29:3. 1986. 54-65.)
Elvegyültem és kiváltam - az identitás-elméletet összefoglaló 11-részes televíziós előadássorozat.

4. A szociális és a történelmi identitás feldolgozásáról szóló elméletét Garai László alkalmazta

  • a József Attila-kutatásban, felfedezést téve
    • arról, hogy az a közvetlen hatásában súlytalan három epizód, hogy JA belép a kommunista pártba (1929), onnan kizárják (1934), majd megpróbálják oda visszacsalogatni (1936), miképpen válik végzetes hatásúvá mint kihívás az identitásalakításához;
    • arról, miképpen nyilvánul meg az identitásalakítás során előálló negatív, majd pozitív paradox identitásszerkezet szellemi alkotásban, életvezetésben és betegségben;
    • arról az alkotástörténeti furcsaságról, hogy versben egyszer megírt képek, teljes versek, sőt versformák (a szonett) egy idő után módosultan visszatérnek, miképpen nyer magyarázatot, ha a maguk szukcesszivitásában vett teljesítményeket mint identitásjelölőket tekintjük (József Attila identitásai: Alkotáspszichológiai esettanulmány). József Attila pszichológiai tesztjéről.

5. A második modernizáció elméletét – emberi erőforrás termelésének és emberi tőkeként való hasznosulásának szempontját – a huszadik századi jelenségek különböző univerzumának vizsgálatában alkalmazta:

  • az emberi tőkéről szóló ismert elméletet (Th. Schultz) összefüggésbe hozta a második modernizációnak egy olyan tendenciájával, hogy növekvő mértékben fogyaszt anyagi erőforrást emberi erőforrás termelésének céljából;
  • a XX. századi totális államokat az emberi erőforrás termelésének műhelyeiként mutatta be (Emberi potenciál mint tőke 158-165);
  • ennek keretében a "létezett szocializmus" társadalmán belül olyan mélystruktúrát tárt fel, amelynek működéséről azt a sejtést fogalmazta meg, hogy az az emberi tőkével való gazdálkodás funkcióit látta el, egyszerre valósítva meg egy sajátos információgazdálkodást és egy éppolyan sajátos identitásgazdálkodást;
  • a mélystruktúra duális (állami és párt-) jellegéről kimutatta, hogyan él tovább a "létező szocializmus" összeomlása után az emberi erőforrás felső szintű gyártásának duális szerkezetében: egy kettős kompetenciát termelő felsőoktatásban.

[szerkesztés] Publikációk

Monográfiák, tanulmánykötetek:

Interdiszciplináris közlemények

köréből

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. Маргит Кечки в Большой Советской Энциклопедии
  2. East-West Meeting (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  3. THE PARADOXES OF THE BOLSHEVIK-TYPE PSYCHO-SOCIAL STRUCTURE IN ECONOMY (“A bolsevik típusú totalitariánus struktúrák szívósságának eredete”) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  4. Another crisis in the psychology: A possible motive for the Vygotsky-boom. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  5. Kurt Lewin: Az arisztotelészi és a galileánus gondolkodásmód összecsapása a mai pszichológiában. In A mezőelmélet a társadalomtudományokban. Válogatott elméleti tanulmányok. Bp. Gondolat, 1972; 41-90. o.
  6. Lev Vygotsky Archive
  7.  :Диада Выготского и четвериада Рубинштейна (интервью с профессором Ласло Гараи) - Наши интервью. Вопросы философии. 2010:12. 36-43.
  8. Theoretical psychology -- Теоретическая психология
  9. Vö. "Az interdiszciplinaritásról és halmozott hátrányairól"
  10. Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét. Akadémiai Kiadó, 1969.
  11. Garai László: Társadalmi azonosság és tudat. Doktori értekezés Bp., 1988.
  12. The paradigm of the property relations Social Science Information, 1979.
  13. Lurija, A.R. (1975): Válogatott tanulmányok. Bp.: Gondolat.
  14. Garai László: A szociálpszichológiai jelenségek mechanizmusáról. Pszichológia. 13:2.(1993) 205-224. o. A tanulmány angol fordítását (The brain and the mechanism of psychosocial phenomena. Journal of Russian and East-European Psychology. 31:6. 1994) pp. 71-91) jelentősen bővített változatban mutatta be az a főreferátum, amelyet Garai László a L. Vygotszky centenáriumának alkalmából rendezett nemzetközi konferencián tartott (Moszkva, 1996). Végül az elmélet további fejlesztésének eredményét mutatta be О значении и мозге: Совместим ли Выготский с Выготским? In: Субъект, познание, деятельность: К семидесятилетию В. А. Лекторского. Москва: Канон+, 2002. 590-612.
  15. Second modernization

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken