Csoportdinamika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csoportdinamika viselkedési és pszichológiai folyamatok rendszerére vonatkozik, amely egy adott szociális csoporton belül, vagy esetenként csoportok között alakul ki. A csoportdinamika tanulmányozása hasznos lehet a csoportok döntéshozatali folyamatának megértéséhez, fertőző betegségek terjedésének feltérképezéséhez (pl. AIDS), hatásos csoportterápiák kialakításához, de akár az új gondolatok, ötletek megjelenésének, terjedésének és elfogadásának modellezéséhez. A csoportdinamika adja a hátteret a rasszizmus, a szexizmus és a társadalmi előítéletek más formáinak megértéséhez. A csoportdinamika elveit, tanulságait, tapasztalatait a pszichológia, szociológia, antropológia, politikatudomány, oktatás, szociális ellátás, az üzlet és a kommunikáció terén is hasznosítják.

A csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoport olyan személyek együttese, akiket a következők jellemeznek:

  1. viszonylagos tisztázottság (3-25 fő);
  2. közvetlen kontaktus (face-to-face);
  3. a csoporttagoknak vannak közös céljai és értékei;
  4. a csoporton belüli szerepek, funkciók és pozíciók, amelyek irányítják a csoport folyamatait és bizonyos mértékig a csoporttagok magatartását is
  5. viszonylagos hosszú idejűség

A csoportdinamika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoportdinamika fogalma alatt a szociálpszichológia alapvetően 3 dolgot ért:

  • A csoportdinamika a csoportokban zajló folyamatok összessége: Olyan erők, amelyeket minden pszichológiailag leírható változások hívnak elő, pl.: csoportképzés, szerepfejlődés, vezetés, hatalom, befolyásolás.
  • A csoportdinamika a csoportfolyamatok tudományos feldolgozása: A szociálpszichológia egyik diszciplínája, amelyenek célja
    1. a csoportok természetének kutatása;
    2. a csoportokban zajló folyamatoknak kutatása;
    3. a csoportfejlődés tendenciáinak kutatása;
    4. a csoportok interdependenciáinak kutatása;
    5. a csoporttag és a csoport kapcsolatának kutatása;
    6. a csoportok közötti kapcsolatok kutatása.
  • A csoportdinamika olyan eljárás, amellyel befolyásolni lehet a csoportfolymatokat: A csoportfolyamatok irányításának módszertani tárháza, pl.: folymatelemzés, brainstorming, szerepjátékok, szociogram, kommunikációs gyakorlatok. A csoportdinamikával foglalkozó, ill. azt felhasználó módszeregyüttesek több formáját ismerjük.

A csoportdinamika kutatásának és alkalmazásának formái (vázlatos áttekintés)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportdinamikai laboratórium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pszichoszociális tanulási helyzet, melynek résztvevői ismereteiket a tapasztalati tanulás által egyedibb, intézményesebb és csoportra vonatkoztatottabb szempontok szerint bővítik, és így szociális kompetenciáikat javítani akarják. A fogalom a csoportdinamikai munka, műhely és kísérleti jellegét hangsúlyozza. Időtartam: néhány naptól több hétig terjedhet a céltól függően. A mindennapi környezeten kívül („kulturális sziget”) zajlik. Kisebb csoportok dolgoznak, amelyek időnként nagycsoportban is találkoznak. A „laboratórium” mint tanulási helyzet értendő és nem mint fizikai értelemben vett helység, ahol pszichológiai kísérleteket végzünk.

T csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tréningcsoport. Létszám: 8-15 fő. Trénerek száma: 1-2 fő. Feladat:

  • pillanatnyi helyzet diagnosztizálása;
  • reflektálni a zajló csoportfolyamatokra;
  • új magatartásformák kipróbálása társas helyzetekben.

A T csoportban csak az „itt és most” eseményei a megengedettek. Kevésbé előstruktúráltak a csoportok. A tréner erős önkorlátozása és a csoport vezetésétől való vonakodása a csoportban egy fajta szociális vákuumot hív elő, amely a csoporttagokban feszültséget és annak a szükségletét szüli, hogy ezt a vákuumot betöltsék. Definíció (Bradford, Gibb, Benne [1972.]): „…egyének olyan heterogén csoportosulása, akik ezért jönnek össze, hogy azokat a személyközi kapcsolatokat és azt a csoportdinamikát vizsgálják meg, amelyet ők maguk keltenek interakcióik által.”

Encounter-csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyénnek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy a másokkal való kontaktus során önmagát kibontsa és magát mint személyt megvalósítsa.

Alapító: Carl Ransom Rogers. Egyéb elnevezései: találkozási csoport, kapcsolatcsoport, sajátélményű csoport. Formájában és módszerében átmenetet képez a Sensitivity Training felé. Nyílt és lendületes találkozás a „nindennapok álarca” nélkül. A csoportfolymatban az érzések és tapasztalatok kerülnek elő.

Sensitivity Training, sajátélményű csoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoport aktuális folymataira és az egyénben végbemenő folymatokra koncentrál, annak érdekében, hogy a résztvevőknek lehetővé tegye az önmagára és saját viselkedésére vonatkozó felismeréseket. A hangsúly az egyéni élmény- és magatartási folyamatokon van.

Célmeghatározástól függően lehet:

  • attitűdváltoztatás;
  • magatartásváltoztatás;
  • személyiségváltoztatás.

A sensitivity (érzékenyítés) nem különleges magatartás, hanem a kommunikációs jelek adekvát felvételének normális képessége.

Három fő (egymást átfedő) területe van:

  1. szociális-kognitív terület: mások észlelésénbek, megítélésének és ismeretének területe (beleértve a megtévesztési és előítéleti forrásokat is);
  2. motivációs terület: egyéni mozgósítási alapok különböző szituációkban;
  3. expresszív terület: a spontán önkifejezés finom fokozatai és a beszédbeli kifejezés megfeleltetése a partner mentalitásának.

Interakciós, ill. kommunikációs tréning[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Laboratóriumi formában megszervezett tanulási helyzet, amelynek célja az interakciós kompetenciák javítása.

Lényeges fogalom az interakciós kompetencia: azon képesség, amely lehetővé teszi a saját képességek és szükségletek kifejezését.

Szervezeti tréning, szervezetfejlesztési tréning[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszikus tréning továbbfejlesztése. A klasszikus tréningekhez képest fennálló különbségek területei:

  • a kezelendő témák választéka;
  • csoportösszetétel.

A szervezetfejlesztési tréning célja:

  • a vállalaton belüli problémamegoldó potenciál aktivizálása;
  • a vállalati célra való tekintettel a vezetők és dolgozók attitűdjeinek megváltoztatása.

A tréning témái a következők lehetnek: szervezeti folymatok, a hatalom és függőség kezelése, együttműködés, konkurencia, versengés, csapatmunka.

Akciókutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akciókutatás alatt kétféle fogalmi hátteret értünk:

  1. maga a munkamódszer;
  2. a kezelt problémák súlyozásának módja.

A feladatok esetében túlnyomórészt olyan témákról és problémákról van szó, amelyek kezelése és megoldása sürgős. Az akciókutatók azt a szociális környezetet keresik, amelyekben az adott problémák gyakorlatilag relevánsak. A probléma elemzése a helyszínen történik. A problémát a résztvevőkkel és nem a résztvevőknek elemzik (önelemzés).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peter R. Wellhöfer: Gruppendynamik und soziales Lernen, 2. Auflage (UTB 2192, 2001.)
  2. Johnson-Johnson: Joining Together (Allyn and Bacon, 2002.)
  3. Klaus Antons: A csoportdinamika gyakorlata (Synalorg Kft., 2006.)

További szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi angol nyelvű folyóiratok közölnek csoportdinamikai kutatásokat és cikkeket:

  • Group Processes & Intergroup Relations
  • Group Dynamics: Theory, Research, and Practice
  • Small Group Research
  • Group Analysis
  • International Journal of Group Psychotherapy
  • The Journal for Specialists in Group Work
  • Social Work With Groups
  • International Journal on Minority and Group Rights