Neuropszichológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A neuropszichológia az agysérülések következtében a megismerőrendszerben megjelenő deficitmintázatokat rendszerező tudományág. A klasszikus neuropszichológia az egyes megismerőfunkció-kieséseket okozó agykárosodások lokalizációjával foglalkozott, amelynek hagyományait a 19. században Paul Broca és Carl Wernicke teremtették meg a nyelvi zavarok kutatásával. A klasszikus neuropszichológia a tünetek és a sérülés eredete alapján próbált homogén betegcsoportokat képezni, ezzel szemben az úgynevezett kognitív neuropszichológia az egyedi funkcionális mintázatokra helyezi a hangsúlyt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]