Asperger-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asperger-szindróma
Riboflavin penicillinamide.jpg
Az Asperger-szindrómások gyakran élénken érdeklődnek egyes szűk területek iránt

Angolul Asperger syndrome
Osztályozás
BNO-10 F84.5[1]
BNO-9 299.80
OMIM 608638[2]
DiseasesDB 31268[3]
MedlinePlus 001549[4]
eMedicine ped/147[5]
MeSH F03.550.325.100[6]

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger-szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül is, hogy tudná magáról, hogy Asperger-szindrómás.

A rendellenességet dr. Hans Asperger osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben.

A diagnózist megnehezíti, hogy nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Asperger-szindróma névadója Hans Asperger, osztrák gyermekorvos. Ez a szindróma egy viszonylag új diagnózis az autizmus terén.[7] A gyermek Asperger több jelét mutatta a később róla elnevezett szindrómának, mint a magányosság és a nyelvtehetség.[8] A szemináriumokon készült fényképei szerint az ő arca volt a legkomolyabb, átható tekintettel.[9]

1944-ben Asperger négy gyerekről írt a praxisában,[10] akiknek gondjaik voltak a beilleszkedéssel. Hiányoztak a metakommunikációs képességeik, nem tudtak együttérezni társaikkal, és a testi feladatokban ügyetlenek voltak. Asperger ezt az állapotot autisztikus pszichopátiának nevezte, és fő tünetének az elszigetelődést tartotta.[11] Az Asperger-szindróma mai értelmezésétől eltérően Asperger úgy találta, hogy az általa felfedezett tünetegyüttes bármely intelligenciaszint mellett előfordulhat, még az értelmi fogyatékosok között is.[12]

A náci eugenika szellemében akkoriban minden devianciát és öröklődő fogyatékosságot ki akartak irtani. Asperger megvédte az autisztikus pszichopátiával diagnosztizált gyerekeket, mondván, hogy nekik is megvan a helyük a társadalomban, jól betöltik szerepüket, sőt, még jobban is, mint mások.[13] Tőle ered a „kis professzorok" elnevezés is.[13] Hitte, hogy ezek a gyerekek a későbbiekben nagy előrelépést tesznek, és eredeti gondolkodású felnőttekké válnak.[10] Cikke a háborús Németországban jelent meg német nyelven, így máshol nem nagyon olvasták.

Az Asperger-szindróma elnevezést Lorna Wing terjesztette el az angol nyelvű orvostársadalomban egy 1981-es cikkével,[14] amiben hasonló jellegzetességeket mutató gyerekek eseteit dolgozta fel.[7] Uta Fridth 1991-ben angolra fordította Asperger cikkét.[13]

A diagnosztikai kritériumokat Gillberg és Gillberg, valamint Szatmári és társai vázolták fel 1989-ben.[15] A standard diagnózis 1992-ből származik, amikor megjelent a WHO diagnosztikai könyve, az International Classification of Diseases (ICD-10, 10: tizedik kiadás). 1994-ben az Asperger-szindróma bekerült az Amerikai Pszichiátriai Szövetség diagnosztikai referenciakönyvébe, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disordersbe (DSM-IV, IV: negyedik kiadás).[11]

Azóta könyvek, cikkek, és weboldalak százai foglalkoznak az Asperger-szindrómával, és az így diagnosztizáltak száma folyamatosan nő.[7] Vitatott, hogy különbséget kell-e tenni az Asperger-szindróma és a jól funkcionáló autizmus között; ezt egy újabb tanulmánynak kell tisztáznia.[10] Tudományos módszerekkel kellene ellenőrizni a két kritériumrendszert, mert mindkettő tapasztalati megerősítésre szorul.[16]

Diagnosztikai kritériumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-IV) 299.80-as szakasza alapján megadja a kritériumokat, amiknek alapján a szindróma diagnosztizálható.

Jellemző a szociális interakciók minőségbeli hiányossága ezek közül legalább két területen: a viselkedési minta, testbeszéd zavart, például kerüli a szemkontaktust, vagy helytelenül alkalmazza a társas interakciókat szabályozó gesztusokat; kapcsolatteremtő képessége korához képest fejletlen; nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen; nem akar társas, vagy érzelmi kapcsolatokban részt venni.

Viselkedési mintája korlátozott, behatárolt és ismétlődő, melyre érdeklődési és aktivitási formák esetében legalább az alábbi jellemzők közül valamelyik ráillik: belefeledkezik egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési területbe, mely nagy mértékben eltér a normálistól; ragaszkodik speciális, semmi haszonnal nem járó rutinokhoz vagy rituálékhoz; folyamatosan foglalkozik egyes tárgyak vagy részeik vizsgálatával.

Mindezek jelentős gondokat okoznak a társas kapcsolatokban, az iskolában vagy a munkában.

Ellenben nincs megkésett beszédfejlődés (például az érintett személy kétéves korban egyes szavakat már használ, majd kb. hároméves korban kommunikatív módon képes beszélni); megismerő tevékenysége korának megfelelő; semmi látható jele nincs a klinikai kognitív fejlődés késedelmének; a viselkedési minták életkornak megfelelően alakulnak, valamint semmilyen specifikusan látható jele nincs mélyreható fejlődési rendellenességnek vagy skizofréniának.[17]

Beszéd és nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvelsajátítás és a nyelvhasználat gyakran eltér a megszokottól.[16] Jellemző az elmondottak szó szerinti értelmezése, kóros bőbeszédűség, a finom árnyalatok félreértése, és a mások számára érthetetlen metaforák használata. A beszéd formális, pedáns; a hanghordozás nem felel meg a helyzetnek. A hangmagasság, a hangerő, a hanglejtés és a ritmus egyaránt érintett lehet.[18] A hangminőséggel is baj lehet.[16]

A koherencia is sérülhet. Az Asperger-szindrómás egyén hosszan beszélhet egy számára érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a hallgató jelzéseit, és észre nem véve azt, hogy érdekli-e a hallgatót az, amiről beszél. Előfordulhat, hogy nem tudja visszatartani a gondolatait. Gyakran nem is lehet megérteni a beszéd logikáját, következtetéseket levonni, megérteni, hogy miről van szó, vagy más témára terelni a beszélgetést.[16]

Az Asperger-szindrómás gyerekek már korán nagy szókinccsel rendelkezhetnek („kis professzorok”), de hajlamosak a nyelvet szó szerint értelmezni.[18] Nem értik a stílusalakzatokat, a humort, az iróniát és a csipkelődést. Bár az Asperger-szindrómás egyének értik a humor kognitív alapjait, de nem érzik, hogy ennek célja a szórakoztatás.[19] Ennek ellenére az anekdotikus történetek az Asperger-szindrómások humorérzékéről kihívást jelentenek az Asperger-szindróma és az autizmus pszichológiai elméletei számára.[20]

Szűkkörű érdeklődés és repetitivitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Asperger-szindrómás emberek érdeklődése gyakran szűkkörű, és gyakran repetitívek. Ez abnormálisan szűk körű és intenzitású lehet. Ezek merev, repetitív és sztereotip rutinokká állhatnak össze, vagy egyes tárgyak részeivel foglalkozhatnak.[21]

Az Asperger-szindróma egyik fő tünete a szűk körre korlátozott érdeklődés.[18] Az Asperger-szindrómások több kötetnyi információt gyűjthetnek össze az olyan viszonylag szűk témákban, mint például a dinoszauruszok, vagy a mélyhűtők, anélkül, hogy bármit is tudnának arról a tágabb témakörről, amibe beletartoznak.[16][18] Egy gyerek például érdeklődhet a fényképezőgép-típusok számozása iránt, anélkül, hogy bármi fogalma lenne a használatukról.[18] Bár ezek a témák változhatnak, rendszerint egyre inkább szűkülnek, és egyre szokatlanabbak lehetnek. Gyakran annyira uralják a gyerekek interakcióit, hogy az egész család belemerül. Mivel ezek a szűk témák sűrűn foglalkoztatják a gyereket, ez a tünet nehezen ismerhető fel.[16]

A sztereotip és repetitív mozgások az Asperger-szindróma diagnózisának központi részét alkotják.[22] Ezek éppúgy magukba foglalják a kézrepdesést, rázogatást, csavargatást, mint a teljes testre kiterjedő bonyolult mozgásokat.[21] Ezek rendszerint hosszabban ismétlődnek, akaratlagosabbnak és rituálisabbnak tűnnek, mint a tikkek, amik gyorsabbak, kevésbé ritmikusak, és kevésbé szimmetrikusak.[23]

Interakció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az empátia hiánya az Asperger-szindróma leginkább sérült területe lehet.[10] Az Asperger-szindrómások még a kapcsolatteremtés alapjaival sincsenek tisztában. Ide tartozik az érzelmi és szociális kölcsönösség hiánya, a barátkozás nehézsége, vagy a metakommunikáció sérülése (szemkontaktus, arckifejezés, gesztusok).[18]

A súlyosabban autista egyénektől eltérően az Asperger-szindrómások nem vonulnak vissza az emberi kapcsolatoktól. Például hosszas beszédbe kezdenek egy általuk kedvelt témáról, és figyelmen kívül hagyják hallgatóik jelzéseit, hogy érdekli-e őket a téma, vagy távozni akarnak.[16] Ez a viselkedés aktív, de furcsa.[18] Ez úgy hat, mintha az Asperger-szindrómás egyén nem lenne tekintettel másokra, figyelmen kívül hagyná mások érzéseit, így érzéketlennek tűnhet.[16]

A tesztek szerint az Asperger-szindrómás gyerekek elméletben értik mások érzelmi reakcióit, és a szociális normákat;[18] az életben azonban nehézségeik vannak az alkalmazásukkal.[16] Az Asperger-szindrómás emberek megfigyelik, elemzik és merev szabályokba foglalják ezeket a normákat, és közvetlenül alkalmazzák őket, ezáltal merevnek vagy szociálisan naivnak tűnnek. A sikertelen kapcsolatteremtési kísérletek miatt eltompulhat a gyermekkori vágy a társaságra.[18]

Az adatok nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy az Asperger-szindrómások predesztináltak lennének az erőszakos cselekedetekre, vagy a bűncselekményekre, a beleérző-képesség hiánya és az agresszivitás miatt.[18][24] Más adatok azt sugallják, hogy az Asperger-szindrómás gyerekek inkább áldozatok, mint elkövetők.[25]

Járulékos jelenségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Asperger-szindrómás egyéneknek a diagnózishoz szorosabban nem kapcsolódó tüneteik és vonásaik lehetnek, amik mélyen érintik az adott személyt, vagy a családját. Ezek egyaránt hatnak az érzékelésre, a mozgásra, az érzelmekre és az alvásra.

Gyakori a megszokottnál érzékenyebb látás és hallás.[26] A minták kis mértékű változásait is észreveszik, legyen szó akár tárgyak elrendezésének, vagy egy jól ismert kép részleteiről.[27] Ez rendszerint tartományfüggő. Azonban rosszabbul teljesítenek egyes hallást vagy térbeli látást igénylő észlelési feladatokban, mint a jól funkcionáló autisták, és látási memóriában is alulmaradnak velük szemben.[18] Szokatlanul érzékenyek vagy érzéketlenek lehetnek a különböző érzéki ingerekre, és szinesztéziásak is lehetnek.[28] Mindezek másoknál is előfordulhatnak, és nem feltétlenül utalnak Asperger-szindrómára.

Hans Asperger leírása[18] és más diagnosztikai sémák[29] is megemlékeznek némi ügyetlenségről. Az Asperger-szindrómás gyerekek fejlődése késhet a mozgási ügyességet igénylő területeken, mint amilyen a kerékpározás, vagy egy üveg kinyitása. Gondjaik lehetnek a mozgáskoordinációval, a látás és a mozgás összehangolásával.[18] Problémák lehetnek a propriocepcióval (a testhelyzet észlelésével), az egyensúlyozással, a hüvelykujj és a többi ujj szembeállításával. Nem nyilvánvaló, hogy ezek a rendellenességek meghatározóak az Asperger-szindróma és a többi jól funkcionáló autizmus szempontjából.[18]

Az Asperger-szindrómás gyerekek gyakran alvászavarosak. Nehezen alszanak el, túl sokszor ébrednek fel éjszaka, vagy túl korán kelnek.[30] Gyakran nem tudják a saját érzelmeiket meghatározni és leírni, de nem lehet tudni, hogy ezeket az Asperger-szindróma okozza-e.[31]

A többi jól funkcionáló autista szüleihez képest az Asperger-szindrómás gyerekek szülei több stresszt kénytelenek elviselni.[32]

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már Hans Asperger is leírt hasonló jellegzetességeket az általa vizsgált gyerekek családjában, különösen az apáknál. A kutatások megerősítették ezt a megfigyelést, és azt sugallják, hogy az Asperger-szindrómának genetikai okai vannak. Az elméletek szerint az autizmus kifejeződése több génen múlik. Bár még nem találtak ilyen gént, a kutatók ezzel magyarázzák a tünetek sokféleségét.[18][33] Genetikai okokra utal a családi halmozódás, és a hasonló, de enyhébb formában meglevő rendellenességek a családban, mint például kisebb nehézségek a társas interakciókban, az olvasásban, vagy a nyelvhasználatban.[11]

A legtöbb kutatás arra utal, hogy a teljes autizmusspektrumon ugyanazok a genetikai tényezők,[18] de ezek az Asperger-szindrómában nagyobb szerephez jutanak, mint az autizmusban. Az elméletek szerint egyes gének bizonyos alléljai megnövelik az egyén hajlamát az Asperger-szindrómára. Ha ez bekövetkezik, akkor az allélok pontos kombinációja határozza meg az egyes tünetek meglétét és súlyosságát.[11]

Néhány eset teratogének (fejlődési rendellenességet okozó tényezők) hatására utalhat a terhesség első nyolc hetében. Bár ezek nem zárják ki a későbbi keletkezést, az autizmus nagyon hamar megjelenik a fejlődés során.[34] A születést követően több környezeti tényezőt is feltételeztek, de ezeket nem sikerült tudományos igénnyel igazolni.[35]

Az érzékszervek működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Asperger szindrómások és a jól funkcionáló autisták legfőbb problémájuknak az érzékszervek működésének sajátosságait tekintik. Megfigyelhető, hogy a vakok hasonló, sztereotip mozgásokat végeznek. Kísérletekben igazolták, hogy az ingerszegény környezetbe helyezett patkányokon autisztikus viselkedés volt megfigyelhető. Mindezek arra utalnak, hogy a számtalan viselkedési furcsaságot az okozza, hogy az érzékelt ingerek feldolgozása sérül, így a kapott információk nem ugyanazok, mint amit mások látnak, hallanak, érzékelnek (egyensúly, testérzékelés). Kerülik a szemkontaktust (közvetlen látás), mert fájdalmat okoz nekik. Donna Williams szerint a központi látása olyannyira töredezett képet hoz létre, hogy inkább a periférikus látását használja.[36]

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Asperger-szindróma kezelése arra irányul, hogy elmúljanak a stresszelő tünetek, és a gyerek szociális és kommunikációs képességei a korának megfelelően fejlődjenek.[18] Multidiszciplináris megközelítésben, testreszabottan végzik ezt a fejlesztést.[37] Sikereik ellenére az egyes beavatkozások hatásossága és eredményessége korlátozott.[18][38]

Az Asperger-szindróma ideális kezelése sikeresen egyezteti össze az egyes tünetekkel foglalkozó terápiákat. Míg a legtöbb szakember szerint a kezelést mielőbb el kell kezdeni, addig nincsenek mindenki számára egyformán legjobb kezelési módszerek.[11] A kezelés hasonlít a jól funkcionáló autizmus kezelésére, de leginkább a kommunikációban érdekelt.[18]

A tipikus program a következőket foglalja magába:[11]

  • a szociális képességek fejlesztése a hatékonyabb interakciók érdekében[39]
  • kognitív viselkedésterápia a stresszkezelés javítására, aminek az is célja, hogy csökkentse a félelmeket és fegyelmezze a robbanásszerűen kitörő érzelmeket, és ezáltal mérsékelje a hajlamot a kényszeres és a repetitív rutinokra[40]
  • az olyan kísérő betegségek gyógyszerelése, mint a depresszió[41]
  • foglalkozások a szenzoros integráció és a mozgáskoordináció fejlesztésére
  • szociális és kommunikációs fejlesztés, beszédterápia, a pragmatika fejlesztése a beszélgetés elkezdésére és befejezésére[42]
  • támogatás és segítségnyújtás a szülőknek, különösen az otthon használt viselkedéstechnikák bevezetésében.

A legtöbb esettanulmány néhány tünet kezelésével foglalkozik nem több, mint öt résztvevővel. A mellékhatásokat nem írják le.[43] A szociális képességek tréningjének hatásosságát nem igazolták megnyugtatóan.[44] Egy véletlen mintás statisztikai vizsgálat szerint, amit a problémás gyerekek szüleivel végeztek, az egy napos programok és a hat üléses tanácsadás csökkentette a problémák számát, míg az egy alkalommal végzett segítségnyújtás mérsékelte a problémákat.[45] Az Asperger-szindrómás idősebb gyerekek és a felnőttek számára nagy segítséget jelentett a szakmai kommunikációs képzés az állásinterjúkon és a munkahelyen alkalmazott etikettben.[18]

Az Asperger-szindróma tünetei ellen nincs gyógyszer,[41] azonban fontos, hogy diagnosztizálják és a kezeljék a társult betegségeket.[10] Az Asperger-szindrómások hiányosságai a viselkedésbeli változásokban és saját érzelmeik megfigyelésében ahhoz vezetnek, hogy nehezen látják be a gyógyszerezés szükségességét.[41] A gyógyszerek hatásosak lehetnek a viselkedésterápiával és a környezethez való alkalmazkodás elősegítésével együtt például az agresszió, a depresszió és a figyelemzavar ellen.[18]

Vigyázni kell a gyógyszerekkel: hatásukra nőtt a szívritmuszavarok és az anyagcserezavarok, például a cukorbetegség kockázata,[46][47] nem beszélve a hosszabb idő alatt kialakuló idegrendszeri károsodásokról.[43] A repetitivitás kezelésére használt gyógyszerek impulzívabbá, agresszívabbá tehetik az egyént, és alvászavarokhoz vezethetnek.[33] A társult tünetek kezelésére használt gyógyszerek egyike gyakran okoz súlygyarapodást és fáradtságot, és megnöveli az olyan idegrendszeri tünetek esélyét, mint amilyen a nyugtalanság, vagy a disztónia,[33] és megnöveli a szérum prolaktin szintjét.[48] Egy másik hasonló célú szer nyugtatóként is hat, és gyakran vált ki súlygyarapodást[47] és cukorbetegséget.[46] A nyugtató mellékhatás iskoláskorú gyerekeknél nem marad következmények nélkül az iskolai tanulásban.[49]

Az Asperger-szindrómásoknak nehézségeik vannak saját érzelmeik meghatározásában, kifejezésében, és nehezen viselik azokat a mellékhatásokat, amelyek a legtöbb ember számára nem jelentenének problémát.[50]

Kilátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes adatok szerint az Asperger-szindrómások 20%-a kinövi ezt az állapotot.[51] 2006-ig nem jelent meg olyan tanulmány, amiben hosszú távú megfigyelésekről írtak volna az Asperger-szindrómával kapcsolatban. Hiányoznak a gyerekekkel végzett hosszú távú vizsgálatok.[16] Az Asperger-szindrómások várható élettartama megegyezik a legtöbb emberével, bár azok a pszichiátriai betegségek ronthatják a kilátásokat, amik gyakoribbak náluk.

Habár társasági életre való alkalmatlanságuk megmarad, az Asperger-szindrómások jobban fejlődnek, mint a rosszabbul funkcionáló autisták;[18] például jobban visszaszorulnak a tüneteik.[52] Legtöbbjük átlagos matematikai képességgel bír, és általános képességeikhez mérten csak egy kicsit teljesítenek rosszabbul a matematikai teszteken; néhányuk viszont kifejezetten tehetséges matematikából,[53] és az Asperger-szindróma nem akadályozott meg egyes felnőtteket abban, hogy Nobel-díjat kapjanak.[54]

Az Asperger-szindrómás gyerekek különleges nevelést igényelnek viselkedési és társasági problémáik miatt, de tanulhatnak nem speciális iskolákban is.[16] Az Asperger-szindrómás serdülőknek gondjaik lehetnek az önellátással, a társasági és a magánélet szervezésével és az ott adódó problémák megoldásával. Másságuk felfedezése akár traumát is okozhat.[55] Jó értelmi képességei ellenére a legtöbb Asperger-szindrómás felnőtt korában is otthon marad, bár közülük egyesek megházasodnak és önállóan dolgoznak.[18]

Nagy izgatottságot okozhat a rituálék és rutinok akár csak feltételezett megsértése, vagy a tisztázatlan helyzetek.[18] A stressz különféle idegrendszeri tünetekben nyilvánulhat meg: kiválthat agressziót, figyelmetlenséget, hiperaktivitást, kényszeres viselkedést, vagy elvonási tüneteket.[40] A társadalomba való beilleszkedés ismétlődő nehézségei állandó frusztrációhoz vezethetnek, és ez depressziót okozhat.[18] A klinikai tapasztalatok szerint az Asperger-szindrómás személyek az átlagosnál gyakrabban követnek el öngyilkosságot, de ezt nem erősítették meg tudományos igénnyel.[56]

Nagyon fontos a családok felkészítése az erősségek és a gyenge oldalak megismerésében,[10] a stratégiák kialakításában és a fejlesztésben.[25] A családnak nyújtott segítséggel megnőnek a gyerek fejlődési lehetőségei, és javulnak a kilátásai. Sok múlhat a minél korábbi diagnózison: felnőttkorban is lehet segíteni, de ez jóval kevésbé hatásos, mint gyermekkorban.[10] Az Asperger-szindrómának jogi következményei is lehetnek, mivel lehet, hogy az érintett nem képes felmérni tetteinek következményeit a társadalomban.[10]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyakoriságot illető becslések meglehetősen eltérőek. Egy 2003-as áttekintés szerint a tanulmányokban a gyakoriság 0,03 ezreléktől 4,84 ezrelékig terjedt, ahol is az autizmus és az Asperger-szindróma aránya 1,5:1 és 16:1 között volt.[57] Az átlagos arány 5:1, amit összevetve az autizmusra kapott 1,3 ezrelékes becsléssel 0,26 ezrelék adódik az Asperger-szindrómára.[58]

A különbségek részben az egységes kritériumrendszer hiányából erednek. Például egy viszonylag kicsi, 2007-es finn tanulmány szerint, ahol a mintát 5484 nyolcéves gyerek alkotta, ezerből 2,9 mutatta az ICD-10 szerinti tüneteket; 2,7 felelt meg a Gillberg-Gillberg kritériumoknak; 2,5 felelt meg a DSM-IV előírásainak és 1,6 a Szatmári-féle diagnózisnak. Összesítve, a gyerekek 4,3 ezreléke volt Asperger-szindrómás a különböző kritériumok szerint. A fiúk között több az Asperger-szindrómás; a Gillberg-Gillberg diagnózis szerint becsülve a nemek aránya 1,6:1 és 4:1 közötti.[15]

Aspergeres kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban az Asperger-szindrómások egymástól elszigetelten éltek, de ez az internet előretörésével megváltozott. Egy külön szubkultúrát alakítottak ki maguknak az olyan találkozóhelyeken, mint a Wrongplanet weboldal.[59][60]

Az Asperger-szindrómás egyén rövidítésére használt aspie szót Liane Holliday Willey vezette be 1999-ben. A társadalmi normáknak megfelelően fejlődő, autizmus- és Asperger-szindrómamentes egyéneket neurotipikusnak nevezik.[61]

Ebben a kultúrában az autizmus spektrumot nem gyógyítandó betegségnek, vagy kiküszöbölendő fogyatékosságnak tekintik, hanem egy összetett jelenségnek, amit a maga teljességében kell tekinteni. Elvetik azt a nézetet, hogy van egy ideális agyberendezés; ehelyett toleranciát hirdetnek, és az úgynevezett neurodiverzitást tartják értéknek. Ez azt jelenti, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, és ez a sokféleség érték, amit meg kell őrizni.[62] Ez a nézőpont alapot ad a kultúra hirdetésére, ünneplésére, és a küzdelemre a jogokért.[63] Éles a különbség azok között, akik betagolódtak ebbe a kultúrába, és nem akarják, hogy kiküszöböljék az autisztikus jellegeiket, és azok között, akik mindent megtesznek azért, hogy beilleszkedjenek a többségi társadalomba.[64]

Vannak kutatók, akik szintén emellett a nézőpont mellett érvelnek, mondván, hogy az autizmus spektrum nem betegség, és nem fogyatékosság.[60][65] Simon Baron-Cohen egy 2002-es cikkében írta: „A társasági életben a részletekre való pontos odafigyelés nem sokat segít. De a matematika, a számítógépek, a katalógusok, a mérnöki tudományok, a nyelvészet, a zene és a természettudományok világában ez inkább sikerhez vezet, mint sikertelenséghez." Két okot lát arra, hogy miért jó, ha fogyatékosságnak tekintik az autizmus spektrumot: elismerni, hogy az empátia nehézsége érzelmi zavarokhoz vezet, és hogy törvényileg elismert támogatást kapjanak.[66]

Egyes elméletek szerint az autisztikus tulajdonságok hatottak az ember evolúciójára, és ezek a hatások a történelemben is kimutathatók.[67]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mental and behavioural disorders (angol nyelven). WHO & DIMDI (German Institute of Medical Documentation and Information). (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  2. ASPERGER SYNDROME, SUSCEPTIBILITY TO, 1 (angol nyelven). Johns Hopkins University. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  3. Diseases Database - Asperger syndrome information (angol nyelven). Medical Object Oriented Software Enterprises Ltd. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  4. Asperger syndrome (Medline Plus) (angol nyelven). U.S. NATIONAL LIBRARY OF MEDICINE. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  5. Asperger syndrome (angol nyelven). Medscape's Contiunally Updated Clinical Reference. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  6. Asperger syndrome (Medical Subject Headings-MeSH Browser) (angol nyelven). National Library of Medicine. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  7. ^ a b c Baron-Cohen S, Klin A (2006.). „What's so special about Asperger Syndrome?” (PDF). Brain Cogn 61 (1), 1–4. o. DOI:10.1016/j.bandc.2006.02.002. PMID 16563588.  
  8. Lyons V, Fitzgerald M (2007.). „Did Hans Asperger (1906–1980) have Asperger Syndrome?”. J Autism Dev Disord 37 (10), 2020-1. o. DOI:10.1007/s10803-007-0382-4. PMID 17917805.  
  9. Osborne L. American Normal: The Hidden World of Asperger Syndrome. Copernicus. ISBN 0-387-95307-8 (2002) 
  10. ^ a b c d e f g h Baskin JH, Sperber M, Price BH (2006.). „Asperger syndrome revisited”. Rev Neurol Dis 3 (1), 1–7. o. PMID 16596080.  
  11. ^ a b c d e f National Institute of Neurological Disorders and Stroke (NINDS): Asperger syndrome fact sheet, 2007. július 31. (Hozzáférés: 2007. augusztus 24.) NIH Publication No. 05-5624.
  12. Wing L.szerk.: Frith U: The relationship between Asperger's syndrome and Kanner's autism, Autism and Asperger syndrome. Cambridge University Press, 93-121. o. ISBN 0-521-38608-X (1991) 
  13. ^ a b c Asperger H; tr. and annot. Frith U.szerk.: Frith U: 'Autistic psychopathy' in childhood, Autism and Asperger syndrome. Cambridge University Press, 37–92. o [1944] (1991). ISBN 0-521-38608-X 
  14. Wing L (1981.). „Asperger's syndrome: a clinical account”. Psychol Med 11 (1), 115–29. o. DOI:10.1017/S0033291700053332. PMID 7208735. Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 15.  
  15. ^ a b Mattila ML, Kielinen M, Jussila K et al. (2007.). „An epidemiological and diagnostic study of Asperger syndrome according to four sets of diagnostic criteria”. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 46 (5), 636–46. o. DOI:10.1097/chi.0b013e318033ff42. PMID 17450055.  
  16. ^ a b c d e f g h i j k Klin A (2006.). „Autism and Asperger syndrome: an overview”. Rev Bras Psiquiatr 28 (1), 3–11. o. DOI:10.1590/S1516-44462006000500002. PMID 16791390.  
  17. Diagnosing Autism (angol nyelven). Autism-PDD.NET. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
  18. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y McPartland J, Klin A (2006.). „Asperger's syndrome”. Adolesc Med Clin 17 (3), 771–88. o. DOI:10.1016/j.admecli.2006.06.010. PMID 17030291.  
  19. >Kasari C, Rotheram-Fuller E (2005.). „Current trends in psychological research on children with high-functioning autism and Asperger disorder”. Curr Opin Psychiatry 18 (5), 497–501. o. DOI:10.1097/01.yco.0000179486.47144.61. PMID 16639107.  
  20. Lyons V, Fitzgerald M (2004.). „Humor in autism and Asperger syndrome”. J Autism Dev Disord 34 (5), 521–31. o. DOI:10.1007/s10803-004-2547-8. PMID 15628606.  
  21. ^ a b American Psychiatric Association (2000). "Diagnostic criteria for 299.80 Asperger's Disorder (AD)". Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (4th, text revision (DSM-IV-TR) ed.). ISBN 0-89042-025-4.
  22. South M, Ozonoff S, McMahon WM (2005.). „Repetitive behavior profiles in Asperger syndrome and high-functioning autism”. J Autism Dev Disord 35 (2), 145–58. o. DOI:10.1007/s10803-004-1992-8. PMID 15909401.  
  23. Rapin I (2001.). „Autism spectrum disorders: relevance to Tourette syndrome”. Adv Neurol 85, 89–101. o. PMID 11530449.  
  24. Allen D, Evans C, Hider A, Hawkins S, Peckett H, Morgan H (2008.). „Offending behaviour in adults with Asperger syndrome”. J Autism Dev Disord 38 (4), 748–58. o. DOI:10.1007/s10803-007-0442-9. PMID 17805955.  
  25. ^ a b Tsatsanis KD (2003.). „Outcome research in Asperger syndrome and autism”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 47–63. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00056-1. PMID 12512398.  
  26. Frith U (2004.). „Emanuel Miller lecture: confusions and controversies about Asperger syndrome”. J Child Psychol Psychiatry 45 (4), 672–86. o. DOI:10.1111/j.1469-7610.2004.00262.x. PMID 15056300.  
  27. Prior M, Ozonoff S.szerk.: Volkmar FR: Psychological factors in autism, Autism and Pervasive Developmental Disorders, 2nd, Cambridge University Press, 69–128. o (2007). ISBN 0-521-54957-4 
  28. Bogdashina O. Sensory Perceptional Issues in Autism and Asperger Syndrome: Different Sensory Experiences, Different Perceptual Worlds. Jessica Kingsley (2003). ISBN 1-843101-66-1 
  29. Ehlers S, Gillberg C (1993.). „The epidemiology of Asperger's syndrome. A total population study”. J Child Psychol Psychiat 34 (8), 1327–50. o. DOI:10.1111/j.1469-7610.1993.tb02094.x. PMID 8294522.  
  30. Polimeni MA, Richdale AL, Francis AJ (2005.). „A survey of sleep problems in autism, Asperger's disorder and typically developing children”. J Intellect Disabil Res 49 (4), 260–8. o. DOI:10.1111/j.1365-2788.2005.00642.x. PMID 15816813.  
  31. Alexithymia and AS:
  32. Epstein T, Saltzman-Benaiah J, O'Hare A, Goll JC, Tuck S (2008.). „Associated features of Asperger Syndrome and their relationship to parenting stress”. Child Care Health Dev 34 (4), 503–11. o. DOI:10.1111/j.1365-2214.2008.00834.x. PMID 19154552.  
  33. ^ a b c Foster B, King BH (2003). "Asperger syndrome: to be or not to be?". Curr Opin Pediatr 15 (5): 491–4. doi:10.1097/00008480-200310000-00008. PMID 14508298.
  34. Arndt TL, Stodgell CJ, Rodier PM (2005.). „The teratology of autism”. Int J Dev Neurosci 23 (2–3), 189–99. o. DOI:10.1016/j.ijdevneu.2004.11.001. PMID 15749245.  
  35. Rutter M (2005.). „Incidence of autism spectrum disorders: changes over time and their meaning”. Acta Paediatr 94 (1), 2–15. o. DOI:10.1080/08035250410023124. PMID 15858952.  
  36. Olga Bogdashina. 1., Valódi színek. Szentendre: Geobook Kiadó. ISBN 978-963-06-6128-7 (2008) 
  37. Khouzam HR, El-Gabalawi F, Pirwani N, Priest F (2004.). „Asperger's disorder: a review of its diagnosis and treatment”. Compr Psychiatry 45 (3), 184–91. o. DOI:10.1016/j.comppsych.2004.02.004. PMID 15124148.  
  38. Attwood T (2003.). „Frameworks for behavioral interventions”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 65–86. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00054-8. PMID 12512399.  
  39. Krasny L, Williams BJ, Provencal S, Ozonoff S (2003.). „Social skills interventions for the autism spectrum: essential ingredients and a model curriculum”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 107–22. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00051-2. PMID 12512401.  
  40. ^ a b Myles BS (2003.). „Behavioral forms of stress management for individuals with Asperger syndrome”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 123–41. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00048-2. PMID 12512402.  
  41. ^ a b c Newman SS, Ghaziuddin M (2008.). „Violent crime in Asperger syndrome: the role of psychiatric comorbidity”. J Autism Dev Disord 38 (10), 1848–52. o. DOI:10.1007/s10803-008-0580-8. PMID 18449633.  
  42. Paul R (2003.). „Promoting social communication in high functioning individuals with autistic spectrum disorders”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 87–106. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00047-0. PMID 12512400.  
  43. ^ a b Matson JL (2007.). „Determining treatment outcome in early intervention programs for autism spectrum disorders: a critical analysis of measurement issues in learning based interventions”. Res Dev Disabil 28 (2), 207–18. o. DOI:10.1016/j.ridd.2005.07.006. PMID 16682171.  
  44. Rao PA, Beidel DC, Murray MJ (2008.). „Social skills interventions for children with Asperger's syndrome or high-functioning autism: a review and recommendations”. J Autism Dev Disord 38 (2), 353–61. o. DOI:10.1007/s10803-007-0402-4. PMID 17641962.  
  45. Sofronoff K, Leslie A, Brown W (2004.). „Parent management training and Asperger syndrome: a randomized controlled trial to evaluate a parent based intervention”. Autism 8 (3), 301–17. o. DOI:10.1177/1362361304045215. PMID 15358872.  
  46. ^ a b Newcomer JW (2007.). „Antipsychotic medications: metabolic and cardiovascular risk”. J Clin Psychiatry 68 (suppl 4), 8–13. o. PMID 17539694.  
  47. ^ a b Chavez B, Chavez-Brown M, Sopko MA, Rey JA (2007.). „Atypical antipsychotics in children with pervasive developmental disorders”. Pediatr Drugs 9 (4), 249–66. o. DOI:10.2165/00148581-200709040-00006. PMID 17705564.  
  48. Staller J (2006.). „The effect of long-term antipsychotic treatment on prolactin”. J Child Adolesc Psychopharmacol 16 (3), 317–26. o. DOI:10.1089/cap.2006.16.317. PMID 16768639.  
  49. Stachnik JM, Nunn-Thompson C (2007.). „Use of atypical antipsychotics in the treatment of autistic disorder”. Ann Pharmacother 41 (4), 626–34. o. DOI:10.1345/aph.1H527. PMID 17389666.  
  50. Blacher J, Kraemer B, Schalow M (2003.). „Asperger syndrome and high functioning autism: research concerns and emerging foci”. Curr Opin Psychiatry 16 (5), 535–542. o. DOI:10.1097/00001504-200309000-00008.  
  51. Woodbury-Smith MR, Volkmar FR (2008). "Asperger syndrome". Eur Child Adolesc Psychiatry 18: 2. doi:10.1007/s00787-008-0701-0. PMID 18563474
  52. Coplan J, Jawad AF (2005.). „Modeling clinical outcome of children with autistic spectrum disorders”. Pediatrics 116 (1), 117–22. o. DOI:10.1542/peds.2004-1118. PMID 15995041. Laikus összefoglaló – press release (2005. július 5.) 
  53. Chiang HM, Lin YH (2007.). „Mathematical ability of students with Asperger syndrome and high-functioning autism” (PDF). Autism 11 (6), 547–56. o. DOI:10.1177/1362361307083259. PMID 17947290. Hozzáférés ideje: 2009. március 6.  
  54. Herera S. „Mild autism has 'selective advantages'”, CNBC, 2005. február 25. (Hozzáférés ideje: 2007. november 14.) 
  55. Moran M (2006. Oct). „Asperger's may be answer to diagnostic mysteries”. Psychiatr News 41 (19), 21. o.  
  56. Gillberg C.szerk.: Rausch JL, Johnson ME, Casanova MF (eds.): Asperger syndrome-mortality and morbidity, Asperger's Disorder. Informa Healthcare, 63–80. o. ISBN 0-8493-8360-9 (2008) 
  57. Fombonne E, Tidmarsh L (2003.). „Epidemiologic data on Asperger disorder”. Child Adolesc Psychiatr Clin N Am 12 (1), 15–21. o. DOI:10.1016/S1056-4993(02)00050-0. PMID 12512396.  
  58. Fombonne E.szerk.: Volkmar FR: Epidemiological surveys of pervasive developmental disorders, Autism and Pervasive Developmental Disorders, 2nd, Cambridge University Press, 33–68. o. ISBN 0-521-54957-4 (2007) 
  59. Wrong Planet. Wrong Planet, LLC and Alex Plank Hozzáférés: 2014. máj. 29.
  60. ^ a b Clarke J, van Amerom G (2007.). „'Surplus suffering': differences between organizational understandings of Asperger's syndrome and those people who claim the 'disorder'”. Disabil Soc 22 (7), 761–76. o. DOI:10.1080/09687590701659618.  
  61. Willey LH. Pretending to be Normal: Living with Asperger's Syndrome. Jessica Kingsley. ISBN 1-85302-749-9 (1999) 
  62. Williams CC.szerk.: Stoddart KP: In search of an Asperger, Children, Youth and Adults with Asperger Syndrome: Integrating Multiple Perspectives. Jessica Kingsley, 242-52. o (2005). ISBN 1-84310-319-2 „The life prospects of people with AS would change if we shifted from viewing AS as a set of dysfunctions, to viewing it as a set of differences that have merit.” 
  63. Dakin CJ.szerk.: Stoddart KP: Life on the outside: A personal perspective of Asperger syndrome, Children, Youth and Adults with Asperger Syndrome: Integrating Multiple Perspectives. Jessica Kingsley, 352-61. o (2005). ISBN 1-84310-319-2 
  64. Clarke J, van Amerom G (2008.). „Asperger's syndrome: differences between parents' understanding and those diagnosed”. Soc Work Health Care 46 (3), 85–106. o. DOI:10.1300/J010v46n03_05. PMID 18551831.  
  65. Molloy H, Vasil L (2002.). „The social construction of Asperger Syndrome: the pathologising of difference?”. Disabil Soc 17 (6), 659–69. o. DOI:10.1080/0968759022000010434.  
  66. Baron-Cohen S (2002.). „Is Asperger syndrome necessarily viewed as a disability?”. Focus Autism Other Dev Disabl 17 (3), 186–91. o. DOI:10.1177/10883576020170030801.   A preliminary, freely readable draft is in: Baron-Cohen S: Is Asperger's syndrome necessarily a disability? (PDF). Autism Research Centre, 2002. (Hozzáférés: 2008. december 2.)
  67. Baron-Cohen S.szerk.: Crawford C, Krebs D (eds.): The evolution of brain mechanisms for social behavior, Foundations of Evolutionary Psychology. Lawrence Erlbaum, 415–32. o. ISBN 978-0-8058-5957-7 (2008. augusztus 27.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atkinson, Rita L.-Atkinson, Richard C.-Smith, Edward E.-Bem, Daryl J.-Nolen-Hoeksema, Susan. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó (2005)  A fordítás alapja:
  • Atkinson, Rita L.-Atkinson, Richard C.-Smith, Edward E.-Bem, Daryl J.-Nolen-Hoeksema, Susan. Hilgard's Introduction to Psychology. Forth Wort: Harcourt Brace Jovanovich College Publishers (1993) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tony Attwood. Különös gyerekek. Kalauz az Asperger szindrómáról szülőknek. Budapest: Animus Kiadó (2002) 
  • Segar, Marc. Életvezetési útmutató Asperger szindrómában szenvedő emberek számára. Budapest: Kapocs - Az Autizmus Alapítvány Kiadója (1997) 

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]