Érzékelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az érzékelés a környezet bizonyos változásaira hangolt érzékszervek változásregisztráló folyamata. Ebben a folyamatban az adott érzékszervhez tartozó ingerspecifikus receptorok regisztrálják a környezet változását (az ingert), majd ezt az információt továbbítják (ingerület formájában) az idegrendszer központi részei (agy, gerincvelő) felé.

A definíció alapján érzékelésnek számít a retina fényviszonyváltozásra adott reakciója, a csiga hanghullámokra adott viselkedése, de a bőr nyomásra vagy éppen hőmérsékletváltozásra való reagálása is. Mindegyik érzékelés közös mozzanata a környezeti változás nagyságát és milyenségét egyértelműen jelző ingerület receptorok általi létrehozása.

Az érzékelés és észlelés viszonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichológiában az érzékelés és észlelés fogalmai eltérő jelentéssel bírnak. Míg az érzékelés a környezeti változások regisztrációjának és ingerületté alakításának fiziko-kémiai folyamata, addig az észlelés magában foglalja az elemi ingerek (például fényintenzitás változás) felvételétől a komplex tapasztalati élmény kialakulásáig terjedő folyamat kifejtését is.

A megkülönböztetés alapjául szolgáló előfeltevés szerint az egyed olyan elemi információkra van utalva a környezet „megértése” során, amelyek önmagukban elégtelenek a komplex élmények létrejöttéhez és a környezethez való alkalmazkodáshoz. Ezért ezeket az egészen egyszerű információkat (melyeket az érzékelés során gyűjtünk), az észlelés folyamatában meg kell toldani olyan információfeldolgozó algoritmusokkal, amik kiegészítik, helyesbítik esetleg pótolják az elemi ingerek hiányosságait.

Az ökológiai pszichológia nézőpontja szerint azonban szükségtelen megkülönböztetni az érzékelést az észleléstől. Ehhez az elméleti irányzathoz tartozó pszichológusok egységes észlelésről beszélnek, ami magában foglalja az érzékelést is. Feltevésük szerint a környezet elemi ingerei elégséges, mi több részletgazdag információkkal szolgálnak a komplex élmények, és pontos környezeti adaptációk létrejöttéhez (lásd például az optikus áramlást).

Az érzékelés az antropozófia szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antropozófia szerint az érzékelés a külvilág sajátos benyomásai befogadására képes szervvel végzett lelki vagy tudati tevékenység, amellyel egyedi, sajátos tulajdonságokat lehet tudatosan átélni, észlelni.

Az antropozófia szerint az embernek jelenleg 12 fizikai érzékszerve van, amelyekkel 12 különböző sajátosság érzékelhető.

A megismerés érzékelésből és az érzékletek gondolkodó megértéséből áll. A megismerés tevékenységének első része az érzékelés. Az érzékelés eredményei az érzékletek vagy érzéki adatok, amelyek minőségi tulajdonságokat hordoznak. A mennyiségeket nem érzékeljük, hanem érzékleteink nyomán a lét törvényszerűségeiben élő gondolkodással jutunk hozzájuk.

Érzékelés (megfigyelés=tudatosan irányított érzékelés) alatt nem csupán fizikai érzékszervi érzékelést kell érteni. A lét egyéb szintjein is van érzékelés (érzékfeletti érzékelés), amelynek nem a fizikai anyagi testben vannak a szervei, hanem az ember fizikailag nem érzékelhető részeiben lélekben és szellemben.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atkinson et al. (1999). Pszichológia. Második, javított kiadás. Budapest, Osiris Kiadó
  • Gibson, J.J., Gibson, E.J. (1955). Perceptual learning: differentiation or enrichment? Psychological Review, 62, 32-41.