Fekete György (belsőépítész)

Fekete György 2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján

Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28. – ) Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011).

Életpályája

Fekete György 1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Iparművészeti Főiskola befejezését követően az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész. 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője. 1997-től egyetemi tanár a Soproni Egyetemen. 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és külföldi magyar kiállításokat.

Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993-tól 1994-ig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt, 1995-től társelnöke a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.

1987 óta lapalapító főszerkesztője a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, 1993-ban újraindította. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

Politikusként

1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

• 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest;
• 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest;
• 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg;
• 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest;
• 2002 • Vigadó Galéria, Budapest.

Csoportos

• 1968-1986 • Prizma 13;
• 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest;
• 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest;
• 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Könyvei (válogatás)

• Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992;
• Ezredvégi tűnődések. Budapest, 1997;
• Ezredvégi kíváncsiságok. Budapest, 1999.

Díjak, elismerések (válogatás)

• MTV Nívódíj (1978)
• Munkácsy-díj (1966)
• Érdemes művész (1981)
• A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele (1998)
• Prima díj (2011)
• Kossuth-díj (2012)

Családja

Első felesége elhunyt, tőle egy fia van. Második felesége 1994 óta Sunyovszky Szilvia színésznő.

Lásd még

• Magyar Művészeti Akadémia
• A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak listája

Források

• Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés

Külső hivatkozások

• Politikai pályafutásáról – Választás.hu
• Fekete György (KDNP) képviselő – A magyar Országgyűlés honlapja
• Amit Fekete György elhatároz, az úgy lesz – Portré. In: Origo, 2012. december 17.