Rozmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozmár
Rozmár a természetes élőhelyén
Rozmár a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Rozmárfélék (Odobenidae)
J. A. Allen, 1880
Nem: Odobenus
Brisson, 1762
Faj: O. rosmarus
Tudományos név
Odobenus rosmarus
Linnaeus, 1758
Szinonimák

a család szinonimái:

  • Odobaeninae Orlov, 1931
  • Odontobænidae Elliot, 1905
  • Rosmaridae Gill, 1866
  • Thalattailurina Albrecht, 1879
  • Trichechoidea Giebel, 1855
  • Trichecidae J. E. Gray, 1821
  • Trichiphocinae J. A. Allen, 1870
  • Trichisina J. E. Gray, 1837
  • Trichophocacae J. A. Allen, 1880

a nem szinonimái:

  • Hodobaenus Sundevall, 1860
  • Odobaenus Fee, 1830
  • Odontobaenus Steenstrup, 1860
  • Rosmarus Brünnich, 1772
  • Trichechus Linnaeus, 1766
  • Trichecus F. G. Cuvier, 1829
  • Phoca rosmarus Linnaeus, 1758
Alfajok
  • Odobenus rosmarus rosmarus
  • Odobenus rosmarus laptevi
  • Odobenus rosmarus divergens
Elterjedés
Az elterjedési területetükAz elterjedési területetük
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rozmár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmár témájú kategóriát.

A rozmár (Odobenus rosmarus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a rozmárfélék (Odobenidae) családjába tartozó faj.

Családjának és az Odobenus nemnek az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-sark körüli tengerpartok lakója. Ha teheti, elkerüli a nyílt vízeket, de úszó jégtáblákon is találkozni vele. A faj az elmúlt évszázad során erősen visszaszorult, 1996-ban alig több mint 50 000 példányt számlált.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Odobenus rosmarus divergens Illiger, 1815 - szinonimái: cookii (Fremery, 1831); orientalis (Dybowski, 1922)
  • Odobenus rosmarus laptevi Chapskii, 1940
  • Odobenus rosmarus rosmarus Linnaeus, 1758 - szinonimája: arcticus (Pallas, 1811)

Az Atlanti-óceán partjain levő állatoknak „beesett” az orruk és kissé hajlott az agyaruk, míg a Bering-szorosnál élő állatoknak domború az orruk és egyenes az agyaruk.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozmár csontváza
A rozmár fején jól látszanak az ajak fölött elhelyezkedő érzékelő szőrszálak, melyekkel a mechanikai ingereket és a hullámokat érzékelik

A hím átlagos hossza 3,2 méter, testtömege 1,2-1,5 tonna; a nőstény átlagos hossza 270 centiméter, testtömege 600-850 kilogramm. Mellső végtagja mintegy 65 centiméter hosszú és 37 centiméter széles, a hátsó valamivel rövidebb. A rozmár, az elefántfókák kivételével, tömeg és méret tekintetében minden fókafélét felülmúl. Semmilyen más fajjal nem lehet összetéveszteni. Bőre barna – az idősebb példányoké egyre szürkébb. A első szemfogak hatalmas agyarakká alakultak át. A hímek agyara elérheti az egy métert (átlagosan mintegy 50 centiméter), a nőstényeké valamivel kisebb. Az agyarak 4-5 hónapos korukban kezdenek megjelenni. Gyökerük nincs, az állat egész élete során nőnek. A bikáké erősebb, a tövénél 16-20 centiméter a kerülete, míg a teheneknél csak 11-13 centiméter. Az agyarak egyenesek vagy enyhén befelé hajlanak, az állat velük kaparja fel táplálékát a tengerfenékről. Így azok hegye folyamatosan kopik, amit a növekedéssel éppen kiegyenlítenek. A kopás mértéke az aljzat keménységétől függ.

Kültakarója más emlősökéhez hasonlóan: felhámból, irhából és a bőr alatti zsírrétegből áll: a felhámot és az irhát évente levedli. Az irhában helyezkednek el a szőrtüszők, az izzadság- és a faggyúmirigyek. Az összefüggő zsírréteg a kihűléstől védi az állatot. A kifejlett rozmároknál a szőrzetnek már nincs szerepe. A borjaknak még tömött, puha bundája van, amely egész testüket egyenletesen beborítja. Ahogy növekednek, ez egyre gyérül, míg végül csupán a szinte teljesen csupasz bőr marad, ami viszont rendkívül erős, az öreg bikáknál akár 2,6 centiméter is lehet.

Agya körülbelül 1 kilogrammos; lényegesen barázdáltabb a szárazföldi ragadozókénál.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire családban vagy csordában él: az öreg bikák háremet gyűjtenek maguk köré, és azt a riválisokkal szemben megvédik. A fiatal bikák külön csoportokba tömörülnek. A bikacsordák messzebb behatolnak a Jeges-tengerbe, mint a nőstények. Táplálékot keresve 10 percig és akár 30 méter mélyre buknak alá a tengerfenékre, ahol agyaraikkal zsákmányaikat kaparják le. Tápláléka igen vegyes: túlnyomóan az iszapban és a jégpárkány mellett élő rákokat, kagylókat, férgeket és más alsóbbrendű állatokat eszi, de nem veti meg a fiatal fókákat és más víziállatokat sem, ritkán halat is fogyaszt, főleg a nagy sarki tőkehalat. A rozmár olyan erősen és ügyesen tud szívni, hogy a puhatestűek héjából csak az állatok lágy részeit szakítja ki. Az állat legfeljebb 40 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények rendszerint 6-7 évesen, a hímek 8 éves kortól válnak ivaréretté. A párzási időszak januártól márciusig tart. A párzás a vízben történik meg. A vemhesség 15 hónapig tart, de ebbe az időbe beletartozik a 3 hónapos csíranyugvás. A nőstények egyetlen kölyköt szülnek. A borjú 18-24 hónapig szopik. Az újszülött borjú körülbelül 1,2 méter hosszú és 60 kilogramm tömegű, és hála anyja tápanyagokban gazdag tejének, első életévében 1,5 méteresre nő. Második évének kezdetén már nagymértékben önálló, de még a csordával marad.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]