Rozmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozmár
Rozmár a természetes élőhelyén
Rozmár a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Rozmárfélék (Odobenidae)
J. A. Allen, 1880
Nem: Odobenus
Brisson, 1762
Faj: O. rosmarus
Tudományos név
Odobenus rosmarus
Linnaeus, 1758
Szinonimák

a család szinonimái:

  • Odobaeninae Orlov, 1931
  • Odontobænidae Elliot, 1905
  • Rosmaridae Gill, 1866
  • Thalattailurina Albrecht, 1879
  • Trichechoidea Giebel, 1855
  • Trichecidae J. E. Gray, 1821
  • Trichiphocinae J. A. Allen, 1870
  • Trichisina J. E. Gray, 1837
  • Trichophocacae J. A. Allen, 1880

a nem szinonimái:

  • Hodobaenus Sundevall, 1860
  • Odobaenus Fee, 1830
  • Odontobaenus Steenstrup, 1860
  • Rosmarus Brünnich, 1772
  • Trichechus Linnaeus, 1766
  • Trichecus F. G. Cuvier, 1829
  • Phoca rosmarus Linnaeus, 1758
Alfajok
  • Odobenus rosmarus rosmarus
  • Odobenus rosmarus laptevi
  • Odobenus rosmarus divergens
Elterjedés
Az elterjedési területetükAz elterjedési területetük
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rozmár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmár témájú kategóriát.

A rozmár (Odobenus rosmarus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a rozmárfélék (Odobenidae) családjába tartozó faj.

Családjának és az Odobenus nemnek az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-sark körüli tengerpartok lakója. Ha teheti, elkerüli a nyílt vízeket, de úszó jégtáblákon is találkozni vele. A faj az elmúlt évszázad során erősen visszaszorult, 1996-ban alig több mint 50 000 példányt számlált.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Odobenus rosmarus divergens Illiger, 1815 - szinonimái: cookii (Fremery, 1831); orientalis (Dybowski, 1922)
  • Odobenus rosmarus laptevi Chapskii, 1940
  • Odobenus rosmarus rosmarus Linnaeus, 1758 - szinonimája: arcticus (Pallas, 1811)

Az Atlanti-óceán partjain levő állatoknak „beesett” az orruk és kissé hajlott az agyaruk, míg a Bering-szorosnál élő állatoknak domború az orruk és egyenes az agyaruk.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozmár csontváza
A rozmár fején jól látszanak az ajak fölött elhelyezkedő érzékelő szőrszálak, melyekkel a mechanikai ingereket és a hullámokat érzékelik

A hím elérheti a 4,5 méter hosszt és az egy tonnát; a nőstény 282-338 centiméter, testtömege 800 kilogramm vagy ennél is több. Mellső végtagja mintegy 65 centiméter hosszú és 37 centiméter széles, a hátsó valamivel rövidebb. A rozmár, az elefántfókák kivételével, tömeg és méret tekintetében minden fókafélét felülmúl. Semmilyen más fajjal nem lehet összetéveszteni. Bőre barna – az idősebb példányoké egyre szürkébb. A első szemfogak hatalmas agyarakká alakultak át. A hímek agyara 75 centiméter hosszú és 3 kilogramm, a nőstényeké valamivel kisebb. Az agyarak 4-5 hónapos korukban kezdenek megjelenni. Gyökerük nincs, az állat egész élete során nőnek. A bikáké erősebb, a tövénél 16-20 centiméter a kerülete, míg a teheneknél csak 11-13 centiméter. Az agyarak egyenesek vagy enyhén befelé hajlanak, az állat velük kaparja fel táplálékát a tengerfenékről. Így azok hegye folyamatosan kopik, amit a növekedéssel éppen kiegyenlítenek. A kopás mértéke az aljzat keménységétől függ.

Kültakarója más emlősökéhez hasonlóan: felhámból, irhából és a bőr alatti zsírrétegből áll: a felhámot és az irhát évente levedli. Az irhában helyezkednek el a szőrtüszők, az izzadság- és a faggyúmirigyek. Az összefüggő zsírréteg a kihűléstől védi az állatot. A kifejlett rozmároknál a szőrzetnek már nincs szerepe. A borjaknak még tömött, puha bundája van, amely egész testüket egyenletesen beborítja. Ahogy növekednek, ez egyre gyérül, míg végül csupán a szinte teljesen csupasz bőr marad, ami viszont rendkívül erős, az öreg bikáknál akár 2.6 centiméter is lehet.

Agya körülbelül 1 kilogrammos; lényegesen barázdáltabb a szárazföldi ragadozókénál.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire családban vagy csordában él: az öreg bikák háremet gyűjtenek maguk köré, és azt a riválisokkal szemben megvédik. A fiatal bikák külön csoportokba tömörülnek. A bikacsordák messzebb behatolnak a Jeges-tengerbe, mint a nőstények. Táplálékot keresve 10 percig és akár 30 méter mélyre buknak alá a tengerfenékre, ahol agyaraikkal zsákmányaikat kaparják le. Tápláléka igen vegyes: túlnyomóan az iszapban és a jégpárkány mellett élő rákokat, kagylókat, férgeket és más alsóbbrendű állatokat eszi, de nem veti meg a fiatal fókákat és más víziállatokat sem, ritkán halat is fogyaszt, főleg a nagy sarki tőkehalat. A rozmár olyan erősen és ügyesen tud szívni, hogy a puhatestűek héjából csak az állatok lágy részeit szakítja ki. Az állat legfeljebb 40 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények rendszerint 6-7 évesen, a hímek 8 éves kortól válnak ivaréretté. A párzási időszak januártól márciusig tart. A párzás a vízben történik meg. A vemhesség 15 hónapig tart, de ebbe az időbe beletartozik a 3 hónapos csíranyugvás. A nőstények egyetlen kölyköt szülnek. A borjú 18-24 hónapig szopik. Az újszülött borjú 1 méter hosszú, és hála anyja tápanyagokban gazdag tejének, első életévében 1.5 méteresre nő. Második évének kezdetén már nagymértékben önálló, de még a csordával marad.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]