Szabolcsi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabolcsi Miklós
Született1921. március 3.[1]
Budapest
Elhunyt2000. szeptember 2. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaMargules Hedvig
Gyermekeiegy gyermek
SzüleiSzabolcsi Lajos
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • kritikus
  • egyetemi oktató
Tisztségeigazgató (1981–1988, Országos Pedagógiai Intézet)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1939–1943)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető[2]
Országos Pedagógiai Intézet 4. főigazgatója
Hivatali idő
1981 – 1989
ElődVajó Péter
UtódBenedek András
Tudományos pályafutása
Szakterületirodalomtudomány
Kutatási területJózsef Attila életműve
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1976–)
Munkahelyek
Kossuth Lajos Tudományegyetem1962–1964
Sorbonne1965–1966
Eötvös Loránd Tudományegyetem1964–1994
Tudományos publikációk száma487 (2017. június 30.)[3]
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1976)
  • MTMT
    • Sablon • Wikidata • Segítség
    Szabolcsi Miklós
    		Nem található szabad kép.(?)
    		1980-as Állami Díjasok - Szabolcsi Miklós. MTI Zrt. Fotóarchívum

    Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3. – Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe József Attila életműve, a magyar és az európai avantgárd. 1981 és 1988 között az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója volt.

    Életpályája[szerkesztés]

    1939-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára, ahol 1943-ban szerzett diplomát. 1945-től középiskolai tanárként dolgozott 1953-ig. Közben két évig (1948–50) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Ezt követően 1953 és 1956 között a Csillag című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1950–1955 között az Óbudai Árpád Gimnáziumban magyar irodalmat tanított. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe került tudományos főmunkatársi, később osztályvezetői beosztásban. Közben 1959 és 1961 között az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként is dolgozott. 1967-ben az intézet ügyvezető igazgatójává nevezték ki (az intézetet 1968-tól Irodalomtudományi Intézetnek hívják). Tisztét 1980-ig töltötte be. 1981-ben átvette az Országos Pedagógiai Intézet vezetését, amelyet 1988-ig irányított. Kutatóintézeti munkáin kívül 1962 és 1964 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára,[4] 1965 és 66 között a párizsi Sorbonne vendégtanáraként működött.[4] 1964-től 1994-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott, ahol 1988 és 1994 között a 20. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára, majd 1995-ig tudományos tanácsadó.[4] 1998-ban professor emeritusszá avatták.

    1960-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1970 és 1973 között az akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, majd 1985-ig elnöke volt. Ezt követően 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság, annak megszűnése után 1998-ig pedig a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségein túl 1981 és 1984 között a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, ezt követően tiszteletbeli elnökké választották.

    Családja[szerkesztés]

    Édesapja Szabolcsi Lajos író, költő, újságíró; nagybátyja Szabolcsi Bence zenetudós volt. 1948-ban vette el Margules Hedvig művészettörténészt, aki 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Fia Szabolcsi János tanár, sakknagymester, szakíró.

    Díjai, elismerései[szerkesztés]

    • Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949)
    • Akadémiai Jutalom (1958)
    • József Attila-díj (1959, 1964)
    • Állami Díj (1980) – A József Attila-életmű kutatásában elért eredményeiért, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó tanulmányaiért.
    • Akadémiai Pálmák(wd) tiszti fokozata (Franciaország, 1987)
    • Demény Pál-emlékérem (2005)[5]
    • József Attila-emlékplakett (társasági, 2005)[5]

    Főbb publikációi[szerkesztés]

    • Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei; Egyetemi Ny., Budapest, 1943
    • Cserkészek francia nyelvkönyve; összeáll. Schrank Endre, Szabolcsi Miklós; Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, Budapest, 1947 (Jamboree füzetek)
    • József Attila (1952)
    • A valóságábrázolás és pártosság kérdései; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1955 (Újságírók szakmai előadásai és vitái)
    • Irodalom és felelősség. Tíz év irodalmi kritikáiból; szerk. Szabolcsi Miklós; Művelt Nép, Budapest, 1955
    • Költészet és korszerűség (1959)
    • Kis magyar irodalomtörténet (Klaniczay Tiborral és Szauder Józseffel, 1961)
    • Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963)
    • Elődök és kortársak (1964)
    • Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971)
    • A clown mint a művész önarcképe (1974)
    • Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977)
    • A neoavantgárd (1983)
    • Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987)
    • "A hetedik te magad légy!". Újabb József Attila versértelmezések. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén készült dolgozatok; szerk. Szabolcsi Miklós; ELTE BTK XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Budapest, 1991
    • "Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992)
    • Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998)
    • Füst Milán-dialógusok; szerk. Kovács Kristóf András, Szabolcsi Miklós; Anonymus, Budapest, 2000 (Belépő)
    • József Attila élete és pályája I–II. (együttes kiadás, 2005)
    • József Attila Párizsban / Attila József à Paris; szerk. Szabolcsi Miklós, franciára ford. Günther L. Schreiber ford.; Fekete Sas, Budapest, 2005
    • A clown, mint a művész önarcképe; 2. megújított kiad.; Argumentum, Budapest, 2011

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ BnF források (francia nyelven)
    2. ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. augusztus 15.
    3. ↑ Szabolcsi Miklós publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2017. június 30. (Hozzáférés: 2018. május 4.)
    4. ↑ a b c Kozák Péter: Szabolcsi Miklós. nevpont.hu, 2013. (Hozzáférés: 2018. május 4.)
    5. ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

    Források[szerkesztés]

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabolcsi_Miklós&oldid=26233493”