Bölöni György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bölöni György
Bölöni György 1947.jpg
Bölöni György a Szikra Kiadó második könyvkiállításán és könyvvásárán 1947. decemberében
Élete
Született 1882. október 30.
Szilágysomlyó
Elhunyt 1959. szeptember 11. (76 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Bölöni Sándor és Krausz Szidónia
Felesége Marchisiu Otília
Pályafutása
Első műve Az igazi Ady (1934)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1948), Kossuth-díj (1955)
Tihanyi Lajos: Bölöni György arcképe (1912)

Bölöni György (teljes nevén: Bölöni György Sámuel, Szilágysomlyó, 1882. október 30.Budapest, 1959. szeptember 11.) magyar író, újságíró.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi nemesi családból származott, szülei Bölöni Sándor és Krausz Szidónia. Egyik dédnagybátyja Kölcsey Ferenc volt. Iskoláit Zilahon végezte, 1900-tól Budapesten jogot tanult. 1902-től a Magyarország című újság párizsi tudósítója lett, itt kötött barátságot Ady Endrével. Ugyanitt ismerkedett meg Marchisiu (Márkus) Otíliával, Marchisiu György és Vultur Julianna lányával, akit 1913. január 20-án Budapesten feleségül is vett.[1] A házasságkötési tanúk Ady Endre és Ady Lajos voltak. 1906-tól a Népszava és a Magyar Nemzet, 1910-től a Világ munkatársa. Az első világháborút követő őszirózsás forradalmat követően Hollandiába akkreditált követként szolgált a Károlyi Mihály-kormány számára. Tisztségét a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után is megtartotta, ami miatt 1920-ban emigrált. 1923-tól 1945-ig Párizsban élt. Ezalatt részt vett a párizsi kommunista emigráció közéletében és megmozdulásain, újságját, a magyar nyelvű Párizsi Hírlapot is ő szerkesztette. Intenzív kapcsolatban állt a kor párizsi szellemi életének több kiemelkedő személyiségével is.

1945-ben egyike volt annak a nyolc közéleti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül választottak be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945-ös választásokon nem indult, de többekkel egyetemben közéleti személyiségként külön törvény alapján újfent képviselő lett. A parlamentben a Magyar Kommunista Párt frakciójához csatlakozott, a pártba 1945 őszén lépett be. Az 1947-es választásokon sem indult, és mivel ekkor már nem is emeltek be senkit külön törvény alapján az országházba, parlamenti munkája befejeződött.

1948-ban elnyerte a Baumgarten-díjat, majd kinevezték Magyarország (majd a Magyar Népköztársaság) hollandiai nagykövetévé. 1950-ben rendelték haza, ekkor az Irodalmi Alap vezetője lett. Az irodalmi életben mindvégig harcos képviselője volt a szocialista realizmusnak.

1957 elején az első főszerkesztője lett a március 15-én indított Élet és Irodalomnak, illetve kinevezték az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Club intézőbizottságának az elnökévé. Utóbbi tisztségében jelentős szerepe volt abban, hogy a PEN magyar tagozata visszakapta eredeti jogait a szövetségen belül. Utolsó három tisztségét egészen haláláig látta el.

A művészettörténész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A század eleji Párizs Bölöni György[2] szemében új politikai és művészi elvek fővárosa. Benyomásai és élményei a hazai kultúra felemelését, megújítását akaró öntudatot ébresztik benne. Csatlakozik kora legjelentékenyebb festői csoportjához - a Nyolcakhoz. 1903 őszén Párizsban beiratkozott a jogi egyetemre, ezzel egyidőben a Sorbonne-ra és a École des Beaux-Arts-ra is az irodalmi és művészeti fakultására. Gyakran látogatta Louvre-t. Csodálta Rodin és Maunier szobrait. Nagy hatással voltak rá Manet, Pissarro, Degas és Paul Cézanne képei. Gyakran ebédelt Rodinnel a mudoni műtermében. A Rue Laffitte-en Duran-Ruel szalonját látogatta, és Vollard-ral a világhírű műkereskedővel járt egy társaságba. Cikkeinek legjavát a Nyolcak művészetéről Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos alkotásairól írta, mellettük állva, értük harcolva.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az igazi Ady (1934)
  • Ady az újságíró (1956)
  • Hallja kend Táncsics (1958)
  • Magyarság-emberség (1959)
  • Képek között (1967)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölöni György témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budapest V. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1913. év, 36. folyószám.
  2. Bölöni György: Képek között, cikkek és tanulmányok