Bölöni György

Tihanyi Lajos: Bölöni György arcképe (1912)

Bölöni György (teljes nevén: Bölöni György Sámuel, Szilágysomlyó, 1882. október 30. – Budapest, 1959. szeptember 11.) magyar író, újságíró.

Életrajza

Régi nemesi családból származott, szülei Bölöni Sándor és Krausz Szidónia. Egyik dédnagybátyja Kölcsey Ferenc volt. Iskoláit Zilahon végezte, 1900-tól Budapesten jogot tanult. 1902-től a Magyarország című újság párizsi tudósítója lett, itt kötött barátságot Ady Endrével. Ugyanitt ismerkedett meg Marchisiu (Márkus) Otíliával, Marchisiu György és Vultur Julianna lányával, akit 1913. január 20-án Budapesten feleségül is vett. A házasságkötési tanúk Ady Endre és Ady Lajos voltak. 1906-tól a Népszava és a Magyar Nemzet, 1910-től a Világ munkatársa. Az első világháborút követő őszirózsás forradalmat követően Hollandiába akkreditált követként szolgált a Károlyi Mihály-kormány számára. Tisztségét a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után is megtartotta, ami miatt 1920-ban emigrálni kényszerült. 1923-tól 1945-ig Párizsban élt. Ezalatt részt vett a párizsi kommunista emigráció közéletében és megmozdulásain, újságját, a magyar nyelvű Párizsi Hírlapot is ő szerkesztette. Intenzív kapcsolatban állt a kor párizsi szellemi életének több kiemelkedő személyiségével is.

1945-ben egyike volt annak a nyolc közéleti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül választottak be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945-ös választásokon nem indult, de többekkel egyetemben közéleti személyiségként külön törvény alapján újfent képviselő lett. A parlamentben a Magyar Kommunista Párt frakciójához csatlakozott, a pártba 1945 őszén lépett be. Az 1947-es választásokon sem indult és mivel ekkor már nem is emeltek be senkit külön törvény alapján az országházba, parlamenti munkája befejeződött.

1948-ban elnyerte a Baumgarten-díjat, majd kinevezték Magyarország (majd a Magyar Népköztársaság) hollandiai nagykövetévé. 1950-ben rendelték haza, ekkor az Irodalmi Alap vezetője lett. Az irodalmi életben mindvégig harcos képviselője volt a szocialista realizmusnak.

1957 elején az első főszerkesztője lett a március 15-én indított Élet és Irodalomnak, illetve kinevezték az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Klub intézőbizottságának az elnökévé. Utóbbi tisztségében jelentős szerepe volt abban, hogy a PEN magyar tagozata visszakapta eredeti jogait a szövetségen belül. Utolsó három tisztségét egészen haláláig látta el.

A művészettörténész

A század eleji Párizs Bölöni György szemében új politikai és művészi elvek fővárosa. Benyomásai és élményei a hazai kultúra felemelését, megújítását akaró öntudatot ébresztik benne. Csatlakozik kora legjelentékenyebb festői csoportjához - a Nyolcakhoz. 1903 őszén Párizsban beiratkozott a jogi egyetemre, ezzel egyidőben a Sorbonne-ra és a École des Beaux-Arts-ra is az irodalmi és művészeti fakultására. Gyakran látogatta Louvre-t. Csodálta Rodin és Maunier szobrait. Nagy hatással voltak rá Manet, Pissarro, Degas és Paul Cézanne képei. Gyakran ebédelt Rodinnel a mudoni műtermében. A Rue Laffitte-en Duran-Ruel szalonját látogatta, és Vollard-ral a világhírű műkereskedővel járt egy társaságba. Cikkeinek legjavát a Nyolcak művészetéről Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos alkotásairól írta, mellettük állva, értük harcolva.

Díjai

• Baumgarten-díj (1948)
• Kossuth-díj (1955)

Művei

• Az igazi Ady (1934)
• Ady az újságíró (1956)
• Hallja kend Táncsics (1958)
• Magyarság-emberség (1959)
• Képek között (1967)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
• Életrajza az
• Országgyűlési Almanach 1945-1947-ben
• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés