Bálint György (író)
| Bálint György | |
 |
|
| Bálint György emléktáblája egykori lakhelyén, a Kresz Géza utca 16. szám alatt | |
| Élete | |
| Született | 1906. július 9. Budapest |
| Elhunyt | 1943. január 21. (36 évesen) Ukrajna |
| Nemzetiség | magyar |
| Felesége | Csillag Vera (1933-1943) |
| Pályafutása | |
| Első műve | Strófák (versek) (1929) |
Bálint György (Budapest, 1906. július 9. – Ukrajna, Sztarij Nyikolszkoje, 1943. január 21.) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító.
A polgári humanizmus, a polgári értékek egyik legjelentősebb őrzője és képviselője a két világháború közti magyarországi irodalomban.
Tartalomjegyzék |
Életpályája és munkássága [szerkesztés]
1924-ben érettségizett a Markó utcai gimnáziumban Budapesten. Érettségi után beiratkozott a Kereskedelmi Akadémiára, de tanulmányait félbehagyta az újságírás kedvéért. Pályáját az Est-lapok-nál kezdte 1926-ban, 1929-től 1939-ig első sorban a Pesti Napló munkatársa, közben a Daly Express és az amerikai Hearst-lapok tudósítója is. 1933-ban Csillag Vera grafikusművésznővel kötött házasságot. 1938-ban, az Est-lapok betiltása után már alig maradt hely, ahol publikálhatott. Az Újság, a Népszava, a Magyar Csillag közölte egyes írásait. Tagja volt a Vajda János Társaságnak.
Versei kevésbé, prózája annál sikeresebb, különösen tárcái, szatírái és prózai műfordításai. Fordított Dickens-től, Galsworthy-tól, Huxley-től, O'Neill-től és Maugham-tól is. A humanizmus volt az életeszménye, a fasizmus és a szegénység felszámolásával. Ostorozta a népi írók és az urbánusok ellentétét. Kassák Lajos individualista megnyilvánulásait bírálta, de méltatta Egy ember élete című önéletírását, vitatkozott Füst Milán és Kosztolányi Dezső pacifista felfogásával, de méltatta Kosztolányi Édes Anna című művét. Kiállt a humanista értékek mellett, legtöbbre Babits Mihály és Thomas Mann műveit értékelte. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, ott érte a halál 1943. január 21-én.
Kötetei (válogatás) [szerkesztés]
- Strófák (versek). [A címlapon Csillag Vera linóleummetszete.] (1929)
- Az idő rabságában. (1935)[1]
- Jégtáblák, könyvek, koldusok : [magyar esszék, szociográfiák]. (1937)
- Az állatok dícsérete.(1938)[2]
- Spanyolországban jártam. (1938)[3]
- Búcsú az értelemtől : [naplójegyzetek]. (1940)
- Veszély Ázsiában : [nemzetiségi kérdésről]. (1940)[4]
- Emberi méltósággal : [esszék, karcolatok]. (1947)
- A szavak felkelése : válogatott cikkek. (1954)[5]
- A töronyőr visszapillant : cikkek, tanulmányok, kritikák. Szerk. Koczkás Sándor – Magyar István. (1961)[6]
- A tintahal : publicisztikák : [válogatás A toronyőr visszapillant c. kötetből]. (1964)[7]
- Az utolsó percek : [cikkek, jegyzetek]. (1971)
- Rejtsd el az örömöd : versek. (1974)[8]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Újra kiadva 1955-ben.
- ↑ Németül megjelent Lipcsében 1963-ban Csillag Vera illusztrációival. Újra kiadva Magyarországon 1961-ben, 1986-ban, 1994-ben.
- ↑ 1983-ban és 2007-ben is kiadták.
- ↑ Budapest, Cserépfalvi. 124 p.
- ↑ Budapest, Szépirodalmi. Vál. Sándor Kálmán. [Az előszót írta Boldizsár Iván.]
- ↑ Ujra kiadva 1966, 1976, 1981.
- ↑ Bukarestben adta ki az Irodalmi Kiadó.
- ↑ Budapest, Szépirodalmi. 103 p.
Források [szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 108. o. ISBN 963-05-6805-5
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek (2000) ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
