Molnár C. Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Battonya, plébániatemplom, Szentháromság oltár
(Molnár C. Pál alkotása, 1935)
A budapesti Felsővízivárosi Szent Anna-templom mennyezeti freskójának részlete, Molnár C. Pál alkotása, 1938.

Molnár C. Pál (Battonya, 1894. április 28.Budapest, 1981. július 11.) magyar festő és grafikus.

Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi és díszítő festő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő volt a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként a fia.

1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 192122-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.

1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. 1926-ban Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményével három évre ösztöndíjat nyert Gerevich Tibor által a római Collegium Hungaricumba. Az 1930-as évektől a festészet lett alkotói tevékenységének fő területe.

Budapesti műtermében alkotott, nyaranként pedig Zsennyén, közben számos egyházi és állami megbízást kapott freskófestésre mind Budapesten, mind vidéken. Egyéni és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője volt.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat az ő egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, kinek nem kellett "külön" alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig festett, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után 1984-ben megalapította a család és a Molnár C. Pál Baráti Kör a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumot, melynek gyűjteménye Molnár C. Pál festményeit, rajzait, fametszeteit és szobrait mutatja be abban a budapesti lakásban, ahol 1931-81 között a festő műterme volt. A vendégeket a művész családja fogadja, és vezeti a képek között[1]

Szülőhelyén, Battonyán 1984-ben a budapesti Battonyaiak Baráti Köre és a Battonyai Nagyközségi Tanács létrehozta egy neoklasszicista épületben a Molnár C. Pál Emlékházat, benne a művész által szülőhelyének adományozott képeit állítják ki. (Angyali üdvözlet, (1934); Mezőhegyesi jegyzetek, (1950); Önarckép (1958); Dante: Divina Comedia, (1977); összesen 44 festmény, 20 grafika és egy fametszet-sorozat képezi a kiállítás anyagát.)[2]

Kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1928-1942 XVI., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII., XXIII. velencei biennále, Velence
  • 1933, 1936 Varsói Nemzetközi Fametszet Kiállítás
  • 1934, 1937 Párizsi világkiállítás
  • 1945-től folyamatosan a Budai Művészek Egyesületével
  • 1954 Ernst Múzeum, Budapest
  • 2007 Országunk titkos ereje: [100 év művészvallomásai hitről, hazáról, művészetről], Szent István Bazilika altemploma, Budapest

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festmények (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1926 Szent Ferenc a madaraknak prédikál
  • 1928-36 Vénasszonyok nyara (sorozat)
  • 1930 Madonna (olaj, vászon, 148 x 81 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1930 Castelli Romani, Albano (olaj, fa, 49 x 58 cm; Galleria Spicchi del'Est, Róma)
  • (Év nélkül) Angyali üdvözlet (olaj, fa, 49 x 37 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Menekülés Egyiptomba (olaj, vászon, 178 x 268 cm; Galleria Communale d'Arte Moderna, Róma)
  • (1936 körül) Golgota : vázlat ( tempera, papír, 23 x 15,5 cm; magántulajdonban)
  • 1948 Főoltár (Olaj, fa; Belvárosi plébániatemplom, Budapest)
  • (Év nélkül) Quattrocento (olaj, farost, 58 x 80 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Aktok a vízparton (olaj, vászon, 64,5 x 80,5 cm; magántulajdonban)
  • 1949 Szt. József halála (freskó, Váci bazilika altemploma)
  • 1949 Négy boldog halál (oltárkép, Budapest, Jáki-kápolna, Városliget)
  • 1949-1950 Szt. Ferenc stigmái (oltárkép, Budapest, Kapisztrán Szt. János-templom,Tövis utca)
  • 1948-1951 Mária mennybevitele (szárnyas oltár, Budapest, Belvárosi Főplébániatemplom)
  • 1952 Magyar katona a szabadságért (szocreál téma)
  • 1958 Don Quijoték mindig vannak (irodalmi téma)
  • (1960 körül) Pegazus lázadása (mitológiai téma)
  • (1960 körül) Tornádó (tájkép)
  • 1965 Gótika (művészettörténeti téma)
  • 1968 Önarckép
  • 1968 A titkárnő (korrajz)
  • (1968 körül) Teenager (korrajz)
  • 1970 Párviadal a hídon
  • 1973-74 Cézár halála (történeti téma)
  • 1974 Hommage à Giorgione (művészettörténeti téma)

Falfestmények (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grafikák (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1919-20 Európa elrablása (tus, papír, 18 x 25 cm; magántulajdonban)
  • 1921 A három grácia (ceruza, papír, 24 x 16 cm; magántulajdonban)
  • 1929 Római utca (tus, papír, 28 x 20 cm; Műterem Galéria, Budapest)
  • 1930 A csók (litográfia, 37 x 27,5 cm; Galleria Spicchi del'Est, Róma)
  • 1930 Biliárd játékosok (litográfia, 32,5 x 24 cm; Galleria Spicchi del'Est, Róma)
  • 1935 Mater Dolorosa : illusztráció (fametszet, 17 x 11 cm; Műterem Galéria, Budapest)
  • 1930 Szent Ferenc egy szerzetessel (fametszet, papír; magántulajdonban)

Könyvillusztrációk (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kosztolányi Dezső: Alakok; a képeket Molnár C. Pál rajzolta. Budapest : Kir. Magy. Egyet. Ny., 1929 144 o.; új kiadása: Budapest : Seneca, 1999 ISBN 9639162078
  • Magyar legendarium / ford. Tormay Cécile ; fametszetű képekkel Molnár C. Pál díszítette. Budapesten : Könyvbarátok Szövetsége, 1931. 134, [2] o.
  • Csak a fényre vigyázz! : Sacy von Blondel versei / Molnár C. Pál rajzaival. [Budapest] : [Dick], 1934. 79, [1] o.
  • Mária : a Mária tisztelet dogmatikája és lélektana / Jánosi József ; Molnár C. Pál huszonkét fametszetével. Budapest : Pázmány Péter Irodalmi Társaság, 1935. 99 o.
  • Szabó Lőrinc: Reggeltől estig : egy repülőutazás emléke. Molnár C. Pál fametszeteivel. Budapest : Magyar Bibliofilek Szövetsége, 1937. 100 o.
  • Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac : [színmű], ford. Ábrányi Emil ; Molnár C. Pál illusztrációival. 4. kiad. Budapest : Európa, 1986 ([Budapest] : NYIFÜ ; Dabas : Dabasi Ny.). 214 o. ill. ISBN 9630739259

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római iskola
  • KUT
  • Budai Művészek Egyesülete (alapítója és tagja 1945-től)

Díjak (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molnár C. Pál és felesége, Gstettner Alice sírja (Budapest, Farkasréti temető: 34/2-2-41.)

Irodalom (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Molnár-C. Pál festőművész gyűjteményes kiállítása : 1937. február 7-28. / bev. Kállai Ernő. [Budapest] : Fränkel, 1937 ( Budapest : Athenaeum Nyomda). 10 o. ill.
  • Szíj Rezső: Molnár-C. Pál Emlékház, Battonya (Battonya, 1984.)
  • Pogány Ö. Gábor: Molnár-C. Pál (Magyar Mesterek, Budapest, Corvina, 1988.)
  • D. Fehér Zsuzsa: Molnár C. Pál, a grafikus (Budapest, Officina Nova, 1990.) ISBN 9637835636
  • Molnár-C. Pál festőművész, fametsző, illusztrátor és könyvművész = Paul Molnár-C. Kunstmaler, Holzschneider, Illustrator. Budapest : Országos Széchényi Könyvtár, 1995. 24 o. ill.
  • A boldog művész képeskönyve: Molnár-C. Pál 1894–1981 (szerk. Csillag Éva, Budapest, Kossuth, 1997.) ISBN 9630939231
  • Bizzer István: Molnár-C. Pál, a könyvművész. Budapest : Holnap, 2006. 127 o. : ill., részben színes ISBN 963346739X

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 820–823. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Molnár C. Pál lásd 302-303. o. ISBN 9638477660

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Molnár C. Pál Műterem-Múzeum
  2. Magyarország múzeumai. Budapest : Vince Kiadó, 1998. Molnár C. Pál Emlékház, lásd 84. o. ISBN 963906999X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár C. Pál témájú médiaállományokat.