Tormay Cécile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tormay Cécile
Tormay Cécile01.png
Tormay Cécile-portré
Élete
Született 1875. október 8.
Budapest
Elhunyt 1937. április 2. (61 évesen)
Mátraháza
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok regény
Első műve Apródszerelem
Fontosabb művei A régi ház
Bujdosó könyv
Az ősi küldött
Tormay Cécile portréja a Napkelet lexikonában

Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8.Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.

Származása, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tormay Cécile[1][2] ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Anyai dédapja Spiegel (Tüköry) József építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében. Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. A Tormay család a 19. század végén kapott nemességet, Nádudvaron vásároltak földbirtokot. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár. Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.[3]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház[4] (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (19201921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol[5] és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött[6] című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot.[7][8]

Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten zsidóellenes, antiszemita meggyőződésről árulkodik.[9]

Közéleti szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust.[10] Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.[11]

Zichy Rafael (1877–1944) válása után, 1925-ben megvádolta, hogy Tormay leszbikus kapcsolatot tartott fenn Zichy volt feleségével, Pallavicini Eduardina grófnővel (Pallavicini Ede lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[12] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.

Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek[13].

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16-ai megnyilatkozásában is síkraszállt Trianon ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő,[14] 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök[14] jelölték a Nobel-díjra.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012
Tormay Cécile-emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3. szám
Tormay Cécile-emlékoszlop, Mátraháza, Hotel Ózon Residence parkja (Fotó: Tóth Péter)

2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, melynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.

2012-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

2013 nyarán felmerült, hogy Budapesten utcát neveznek el róla, de erről az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján letettek.[15]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Apródszerelem (1899) – novelláskötet
  • Apró bűnök (1905) – elbeszéléskötet
  • Emberek a kövek közt (1911) – regény
  • A régi ház (1914) – regény
  • Viaszfigurák (1918) – elbeszéléskötet
  • Bujdosó könyv (1920–1921) naplóregény
  • Megállt az óra (1923) – novelláskötet
  • Assisi Szent Ferenc kis virágai (1926) – Assisi Szent Ferenc Fiorettijének első magyar fordítása
  • Magyar Legendárium (1930) – latinból fordítás
  • A virágok városa (1935) – útirajz
  • Szirének hazája (1935) – útirajz
  • Az ősi küldött regénytrilógia:
    • Csallóközi hattyú (1933)
    • A túlsó parton (1934)
    • A fehér barát (1937; befejezetlen)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile. (Magyar Nyugat Kiadó, Vasszilvágy, 2010.) ISBN 978-963-88450-8-5
  • Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében. (Életünk 2010/10., 66–70 o.)
  • Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232–247. o.)
  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248–263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
  • Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9–12. o.)
  • Királyi Könyvek[16]
  • Fazekas Sándor: Tormay Cécile ismeretlen arcai. (Forrás, 2011. 3. sz.)
  • Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja. (Forrás, 2011. 5. sz.)
  • További írások Tormay Cécile-ről[17]
  • Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  • Tormay és a Horthy-korszak
  • Tormay – Magyar katolikus lexikon

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéseiről. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, Szekszárd, 395-439. o (2009) 
  2. Kollarits Krisztina (2007.). „Tormay Cécile elfeledett regénye – A régi ház”. Új Forrás 7, 39-55. o.  
  3. Hankiss János. Tormay Cécile. Singer és Wolfner (1939) 
  4. Tormay Cécile: A régi ház (letölthető változat) Magyar Elektronikus Könyvtár
  5. Cécile Tormay. An Outlaw's Diary (angol nyelven). Philip Allan & Co., London (1923) 
  6. Rosti Magdolna: Az ősi küldött – Tormay Cecile regénye (Nyugat, 1934. 5. szám)
  7. (2010. november, december, január) „Maroknyi világosságunkból ragyogó tüzet teremtünk”. Trianoni Szemle, 70-81. o.  
  8. Eltünt az irodalomból (magyar nyelven)
  9. Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  10. A beszéd szövege. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  11. http://magyarnarancs.hu/konyv/a_fasiszta_biznisz_felviragzasa_-_tormay_cecile_bujdoso_konyvenek_legfrissebb_kiadasarol-71834
  12. Mit titkolt a Nemzet Nagyasszonya?”, Hetek, 2008. november 21. 
  13. Onagy Zoltán: Tormay Cécile, 2009. október 4
  14. ^ a b The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950 (angol nyelven)
  15. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja végre helyére tette a dolgokat Tormay Cécile ügyében
  16. Libri regii
  17. Tormay Cécile (magyar nyelven)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]