Balassagyarmati felkelés

Balassagyarmati felkelés
Balassagyarmat címere. A lenti szalagon olvasható latin felírta "Civitas Fortissima", ami magyarul azt jelenti, hogy a "Legbátrabb város". Ezt a címet kapta a város bátorságáért 2005-ben.
Dátum	1919. január 29.
Helyszín	Balassagyarmat
Eredmény	Magyar győzelem
Casus belli	Balassagyarmat csehszlovák megszállása
Területváltozások	Balassagyarmat visszakerült Magyarországhoz.
Harcoló felek Csehszlovákia: Balassagyarmaton tartózkodó Cseh Légió Magyarország: A magyarnándori katonaság Iglói géppuskások balassagyarmati polgárok és vasutasok Parancsnokok Augustin Lauka főhadnagy† Vizy Zsigmond százados Bajatz Rudolf százados Huszár Aladár vármegyei aljegyző Haderő A Cseh Légió egy kisebb kontingense 16. gyalogezred pótzászlóalja (95 fő) 38-as Mollínáry század (135 fő) Az iglói géppuskások néhány egysége Balassagyarmat felfegyverzett lakossága Veszteségek 9 fő halott (köztük a cseh parancsnok) 7 sebesült 94 hadifogoly 4 katonai és 6 polgári halott 12 katonai és 9 polgári sebesült

A balassagyarmati felkelés vagy csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén dúltak a legnagyobb harcok, amik egészen február 1-jéig eltartottak. A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, evvel pedig az egész várost visszafoglalták. A felkelők hősiessége elismeréseként, 2005-ben az Országgyűlés a "Civitas Fortissima" (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak.

Előzmények

Az első világháború lezárása után megalakult a független csehszlovák állam. 1919 elején Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter új államhatárt húzott: Vácot, Miskolcot, a salgótarjáni szénmedencét is meg akarta szerezni magának Csehszlovákia, bár eredetileg az antant által meghatározott demarkációs vonal az Ipoly folyó mentén volt kijelölve, viszont a csehszlovák erők átlépték a demarkációs vonalat. Eleinte a behatoló támadó egységeket a magyar honvédek szétkergették, de Károlyi Mihály magyar miniszterelnök a harcok beszüntetését rendelte el és tiltakozó jegyzék erejében bízott a csehszlovák előrevonulás ellen. Balassagyarmaton forradalmi hangulat uralkodott, ahogy egyes katonai csoportok vetélkedtek egymással. Nógrád vármegye kormánybiztosa, Rákóczi István nem tudta fenntartani a rendet és a közbiztonságot. A város vezetése nem tudta, mitévő legyen; sokak a harc, mások a tiltakozó jegyzék erejében bíztak. A csehszlovák erők bevonulása elmaradt, és az élet (úgy látszott) visszatért a rendes kerékvágásba, de a megszállás nem maradt el, a csehek 1919. január 15-én bevonultak a városba. Először csak néhány légiós állomásozott a városban, de a rákövetkező napokban már több mint 100 légiós tartózkodott a városon belül.

A város a csehszlovák megszállás alatt

A városban levő fegyveres alakulatokat a csehszlovákok lefegyverezték és teljes mértékben átvették a város fölötti uralmat. A csehszlovák hatóságok a polgári közigazgatás élére ún. zsupánt helyeztek, aki ez esetben Bazovszky István losonci ügyvéd volt, akit magyar származása nem akadályozott meg abban, hogy haladéktalanul teljesítse a csehszlovák kormány követeléseit. A bevonulás napján lemondatta Rákóczit, és kezébe vette az irányítást. Január 16-án a csehek elrendelték a megmaradt fegyverek begyűjtését, de ezt a lakosság szabotálta, mivel minden félreeső helyen, mint például a vasútállomásokon, csendőrlaktanyákban és erdészlakokban is rejtegették a fegyvereiket, bár még nem tudták, hogy használni is fogják őket. Bár még csak impériumváltást vártak Balassagyarmat lakosai, de hamar kiderült, hogy az egész életük átalakulása várható. A kis létszámú szlovák kisebbségen kívül senki sem örült a város megszállásának. Az addig közmegbecsülésnek örvendő vasutasok kiábrándultan vették tudomásul, hogy az állomásfőnököt elbocsátották és új, csehszlovák főnököt tettek a helyére. A magyar nyelvű vasútállomást jelző táblát leszedték, a helyére csehet tettek és a vasutasoknak kötelező volt megtanulniuk szlovákul, bár eddig legtöbbjük a magyaron kívül más nyelven még beszélni sem tudott. Akik még ekkor sem voltak hajlandók dolgozni, azokat az országban régen nem használt botbüntetésre ítélték.

Források

• Nagy Magyarország I. évfolyam/2. száma: Fegyveres civil ellenállás a XX. században (2009. augusztus, ISSN-2060-985X)
• Rubicon folyóirat 2008./4. szám: Szlovákia - Híres asszonyok