Pais Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pais Dezső
Született 1886. március 20.
Zalaegerszeg
Elhunyt 1973. április 6. (87 évesen)
Budapest
Foglalkozása nyelvész

Pais Dezső (Zalaegerszeg, 1886. március 20.Budapest, 1973. április 6.) magyar nyelvész, az MTA tagja.

Híres mondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudomány az életért van, s a mi életünk legyen a tudományért.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Pais Kázmér tisztviselő, édesanyja Shmiliár Ilona voltak. A szülők törekedtek arra, hogy gyermekeikből tanult emberek váljanak.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd 8 évig a mai zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium, az akkori főreál gimnázium végig jeles tanulója volt. Ezután a budapesti Eötvös József Collegium tagja. Az egyetemen magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett 1908-ban. Két évig gyakornok, majd az 1910-11-es tanévben állástalan tanár, s így itthon a megyei levéltárban és volt gimnáziuma tanári könyvtárában kutatott. Kutatásainak eredménye megjelent a Magyar Nyelv című tudományos folyóiratban. A magyar helységnevek változását, majd a Göcsej tájnevet kutatta. 1911-12-ben a soproni Főreál iskolában helyettes tanár, ezután a ceglédi Gimnázium tanára volt. Ekkorra az Irodalomtörténeti Társaság tagja. 1918-tól végérvényesen Pestre települt, s a budapesti III. kerületi gimnáziumban, majd 1924-től az Eötvös-kollégiumban tanított. 1937-1960 között a Budapesti Egyetem professzora volt. 1930-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-től rendes tagja lett. 1924-től egyre jobban bekapcsolódott a Magyar Nyelv című folyóirat szerkesztésébe, s több mint 40 évig szerkesztette azt.

Az 1920-as években az Árpád-kori országvédelem rendszerével, s benne a székhelység szerepének, Székelyföldre szállásának vizsgálatával foglalkozott. Az 1940-es években kedvenc témája, a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom. Ekkoriban írta meg A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből[1] című kötetét. 1949-ben az Akadémia helyesírási albizottságának elnöke, s négy évtizeden keresztül alakítója, formálója volt a magyar helyesírásnak.

1973. április 6-án hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báró Kemény Zsigmond és az irodalmi élet (1911)
  • Ó-magyar olvasókönyv (Jakubovich Emillel, 1929)
  • A veszprémvölgyi apácák görög alapítólevele mint nyelvemlék (1939)
  • A Halotti Beszéd olvasása és értelmezése (1942)
  • Magyar szóalaktan 1. Szóösszetétel (1949)
  • Irányelvek a magyar hangtörténet tárgyalásában (1950)
  • Hangtörténet (Gombocz Zoltánnal, 1950)
  • Két fejezet a mondattanból (1950)
  • A jelentéstan vázlata Gombocz Zoltán késői módszertani előadásaiból (1951)
  • Kérdések és szempontok szóösszetételek vizsgálatához (1951)
  • A magyar irodalmi nyelv (1953)
  • Egy szószervezet szétágazásai a magyarban és más finnugor nyelvekben (1962)
  • Régi személyneveink jelentéstana 1922-23 (1966)
  • Életem, emlékeim, találkozásaim (válogatta, szerkesztette Dorogi Zsigmonddal, 1973)
  • A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből (válogatott tanulmányok, 1975)
  • Pais Dezső és a szülőföld (dokumentumok, 1986)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből / Pais Dezső ; [s. a. r.] Kázmér Miklós. Budapest : Akadémiai, 1975. 344 p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar irodalmi lexikon Magyar irodalmi lexikon. Bp. Akadémiai K. 2. köt. L-R. 1965.
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1
  • P. D. tudományos emlékülés Zalaegerszegen Zalai Tükör, 1975. II. köt
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pais Dezső témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]