Ómagyar Mária-siralom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal.

Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni kódexben. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

Szövegemlékről van szó, amely régi magyar írással készült, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt.

Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé.

„Legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek ( a a b b ), félrímes megoldások ( x a x a ), és bokorrímek is ( a a a ).

A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni Kódex 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre utaló nyomok azonban valójában nincsenek.

Műfaja: siralom (planctus).

Szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti írásmód[1] Mai átírás[2] Mai magyar nyelven
(Vizkelety/Mészöly
értelmezése)[3]
(Molnár Ferenc
értelmezése)[4]

Volek ſyrolm thudothlon
ſy rolmol ſepedyk.
buol oʒuk epedek ··

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedëk,
búol oszuk, epedëk,

Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.

Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.

Walaſth vylagum tul
ſydou fyodumtul
eʒes urumētuul.

Válȧszt világumtúl,
zsidóv fiodumtúl,
ézës ürümemtűl.

Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.

Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.

O en eſes urodū
eggen yg fyodum
ſyrou a / / niath thekunched
buabeleul kyniuhhad.

Ó én ézës urodum,
ëggyen-igy fiodum,
síróv ȧnyát teküncsed,
buȧbelől kinyúchchad!

Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!

Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!

Scemem kunuel arad
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iū / hum olelothya

Szëmëm künvel árȧd,
junhum búol fárȧd,
te vérüd hiollottya
én junhum olélottya.

Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.

Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.

Vylag uila ga
viragnak uiraga.
keſeru / en. kynʒathul
uoſ ſcegegkel werethul.

Világ világȧ,
virágnȧk virágȧ,
keserűen kínzatul,
vos szëgekkel veretül!

Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!

Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vas szegekkel átvernek!

Vh nequem en fyon
eʒes meʒuul
Scege / nul ſcepſegud
wirud hioll wyʒeul.

Uh nëkem, én fiom,
ézës mézűl,
szégyënül szépségüd,
vírüd hioll vízől.

Jaj nekem, én fiam!
édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.

Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!

Syrolmom fuha / ʒatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui ſumha nym kyul hyul

Sirolmom, fuhászȧtum
tertetik kíül,
én junhumnok bel búa,
ki sumha nim híül.

Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
mely soha nem enyhül.

Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.

Wegh halal engumet /
egge dum illen /
maraggun uro dum /
kyth wylag felleyn

Végy hȧlál engümet,
ëggyedüm íllyën,
maraggyun urodum,
kit világ féllyën!

Végy magadhoz engem, halál,
egyetlenem éljen.
Maradjon meg az én Uram,
világ tőle féljen!

Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!

O ygoʒ ſymeonnok
beʒʒeg ſcouuo ere
en erʒem ez bu / thuruth /
kyt niha egyre.

Ó, igoz Simëonnok
bëzzëg szovo ére:
én érzëm ez bú tűrűt,
kit níha ígére.

Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.

Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.

Tuled ualmun
de num ualallal /
hul yg kynʒaſſal /
fyom halallal.

Tűled válnum,
de nüm vȧlállȧl,
hul így kínzȧssál,
fiom, hȧlállȧl!

Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan!

Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!

Sydou myth theʒ turuentelen /
fyom merth hol byuntelen /
fugwa / huʒtuʒwa
wklel / / ue / ketwe /
ulud.

Zsidóv, mit tész türvéntelen?
Fiom mért hol bíüntelen?
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, këtvé
ülüd!

Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén
megölöd!

Zsidó, mit tész törvénytelen!
Fiam meghal, de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!

Kegug / gethuk fyomnok /
ne leg / kegulm mogomnok /
owog halal kynaal /
anyath eʒes fyaal /
egembelu ullyetuk.

Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy hȧlál kináȧl
ȧnyát ézës fiáȧl
ëgyembelű üllyétük!

Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg!

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar irodalom történetei, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, 2007. Internetes változat
  • Mezey László: Leuveni jegyzetek az Ómagyar Mária-siralomról. It, 1971. 366.
  • Martinkó András: Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben, Bp. 1988.
  • Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei, Bp. 1931.
  • Jakubovich-Pais: Ómagyar olvasókönyv, Pécs 1929.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. E. Abaffy Erzsébet (1990.). „Korai kis szövegemlékeink újabb olvasata”. MNy. 86, 126–7. o.   Idézi: A. Molnár Ferenc (2002.). „Az Ómagyar Mária-siralom értelmezése”. Nyr. 126 (4).   465. o.
  2. Mészöly Gedeont idézi: Vizkelety, András. „Világ világa, virágnak virága…” (Ómagyar Mária-siralom). Budapest: Európa, 29. o. ISBN 963 07 3801 5 (1986)  (Nem PDF-formátumban: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530), ELTE, Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet)
  3. Mészöly Gedeon értelmezése nyomán Vizkelety 1986, 37-38. o.
  4. Molnár 2002, 465-467. o.