Pázmány Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pázmány Péter
Pazmany.jpg
Született 1570. október 4.
Nagyvárad
Elhunyt 1637. március 19. (66 évesen)
Pozsony
Iskolái Gregoriana Pápai Egyetem
Pázmány Péter címere misemondó ruháján, az esztergomi főegyház kincstárában. Az eredetiről rajzolta Mühlbeck Károly

Hont-Pázmány nembeli panaszi Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. október 4.Pozsony, 1637. március 19.) esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1570. október 4-én született Nagyváradon. Apja Pázmány Miklós bihari alispán és anyja Massai Margit (a korábban Tisza-Maros közében a protestantizmust erőteljesen támogató Massai Imre főnemes lánya), mindketten hitvalló protestánsok.

Margit asszony 1582-ben történt halála után, apja rövidesen újranősült. Új felesége Toldy Borbála ismertette meg a kamaszodó Péterrel a katolikus tanokat. 1580-ban még Váradon tanult, majd a jezsuiták által létrehozott kolozsvári gimnázium diákja lett. Miután a fejedelemség Báthory István halála után kiutasította a jezsuitákat Erdélyből, mert kiderült, hogy a rekatolizáció előkészítésében működtek közre (1587), ők 10 diáknak (közöttük az igencsak ígéretes Péternek is) felcsillantották egy európai utazás lehetőségét. Apja elengedte az ifjút, de soha többé nem látta. 1588-ban a krakkói jezsuita kollégium novíciusa lett, a bölcseletet Bécsben tanulta, a teológiát pedig Rómában.

1597-től tanulmányi felügyelő lett a jezsuita rend grazi nevelőintézetében, 1598-tól pedig a grazi egyetemen bölcseletet tanított. (Itt tanított 1600-ig Johannes Kepler német csillagász is.) 1601-ben a sellyei rendházba küldték elöljárói, hogy hazájában mint hithirdető működjék a katolikus vallás emelésén. Ugyanebben az évben prédikátorként Kassán és Nyitra vármegyében működött, nagy sikerrel. Szónoklatai és vitatkozásai hatására Forgách Miklós és Zsigmond grófok, Thurzó Kristóf és Esterházy Miklós (jobbágyaikkal együtt) rekatolizáltak. 1603-tól a grazi egyetemen teológiát tanított három évig. 1607-ben másodszor küldték hazájába, ahol Forgách esztergomi érsek vette udvarába.

1608-ban országos figyelmet keltett a pozsonyi országgyűlésen: mint rendjének képviselője, annak érdekében hatalmas beszédben szólalt fel a bécsi béke 8. pontja ellen, amely a jezsuitáktól megtagadta az országban a birtokszerzési jogot; majd arra bírta az érseket, hogy Nagyszombatban 1611-ben a papság erkölcsi és szellemi újjáteremtése céljából tartományi zsinatot tartson. Forgách érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérelmére V. Pál pápa felmentette Pázmány Pétert szerzetesi fogadalma alól. Dolgairól hitvitázó ellenfele Alvinczi Péter, protestáns hittudós így írt QERELA HUNGARIAE című röpiratában (1619): „Azon bécsi végzéseknek artikulusában béfoglaltatott volt, hogy a' jezsuitáknak semmi jószáguk ne légyen Magyarországban, mely végzésben arra nézett az ország, hogy azon jezsuitáknak lakóhely ne engedtessék Magyarországban, mert tudják vala, megérezvén és megtapasztalván maguk kárával, minémű és mily nagy károkat szerzettenek az országban. Ezek seregéből való Pázmány Péter is, ki midőn látá, hogy más úton nem lehet a Krisztus evangéliomát valló népnek veszedelmet szerezzen, a jezsuiták regulája mellől, melyre egész életét esküvéssel kötelezte vala, elszakada, és hogy annyival nagyobb ereje lenne a' Krisztus anyaszentegyházának üldözésére a' jezsuiták Magyarországának főeleje lőn és Őfelsége,a király után ezen országban legfelső tisztességbe helyhezteték, majd azon idő tájban, melyben e felsőmagyarországi vármegyék nem csak testi, hanem lelki ellenségnek is hirdettettek az országnak nyilvánvaló gyalázatával, esztergomi érsekké téteték, és az országnak akaratja ellen nyakára köttetteték... Ez előszámlált dolgokból akárki is, ha esze vagyon, megtapasztalhatja, hogy minálunk a gonoszoknak jól, a jóknak gonoszul vagyon dolguk. És eképpen ha valami tiszteletet kíván valaki, hogy tudniillik nagyobb hírnevet szerezzen, elsőben legyen lator...”

1616. április 25-én turóci préposttá, ugyanezen év szeptember 28-án pedig az időközben elhunyt Forgách helyébe esztergomi érsekké nevezték ki. Miután meg volt győződve arról, hogy főképp a papság erkölcsi és műveltségi hanyatlása idézte elő, s könnyítette meg a protestantizmus elterjedését, s csakis erkölcsös, művelt és buzgó papság képes annak határt szabni és a tiszta hitet fenntartani, 1619-ben Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papnevelőt alapított, majd Bécsben is egyet 1623-ban (közel 200 000 forintnyi költséggel), amely ma is működik, és alapítójának a nevét (Pázmáneum) viseli.

1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. 1635-ben Nagyszombaton 100 000 forintnyi alappal egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral (jogutódjai az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem).

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pázmány volt a magyarországi ellenreformáció lelke; ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó útján folytatott hitvitáival, amelyekben a lángész, mély tudomány és az általa irodalmivá megformázott nyelv hatalmas ereje nyilvánult meg, a protestantizmus fölötti diadalok hosszú sorát aratta. Hatalmas szónoklatai és vitatkozásai sokakat vezettek vissza a protestantizmusból az elhagyott egyházba, igy Forgách Miklós és Forgách Zsigmond grófokat, Thurzó Kristófot és Esterházy Miklóst. 1603-tól 1612-ig kilenc polemikus munkája jelent meg; ezek a katolikus egyház tanításának, szertartásainak és történetének egyes pontjait tárgyalják, amelyeket a protestánsok leginkább támadtak. E műveket jelentőségre és hatásra nézve meghaladja az Igazságra vezérlő Kalauz, amely 1613-ban jelent meg. Ez a tudomány, rendszeresség és népszerű vonzó modor minden előnyeit egyesítve tárgyalja a katolikus vallás főbb igazságait, tekintettel a protestánsok támadásaira, s igy tárháza a katolikus vallás érveinek, a protestánsok elleni védelem fegyvereinek. Pázmány mint a magyar katolikus egyház feje, felhasznált minden eszközt, amelyet igénybe lehetett venni és törvény nem tiltott, hogy az egyháza rovására elhatalmasodott protestantizmus terjeszkedésének útját állja, s azt gyengítse. Az általa visszatérített főrangú családok számát harmincra teszik. Ezek között szerepelnek az Erdődyek, Draskovichok, Pálffyak, Hallerek, Kornisok, Bosnyákok, Koháryak. Ő vezette vissza az egyházba Zrínyi Györgyöt, Bethlen Gábor özvegyét, Brandenburgi Katalint és Rákóczi György fejedelem testvérét, Rákóczi Pált.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. január 25-én a Szlovák Püspökkari Konferencia bejelentette, hogy megtalálták Pázmány sírját a pozsonyi Szent Márton-dóm szentélye alatt.[1]

Pázmány Péter szobra a pozsonyi Szent Márton székesegyházban

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalmi barokk stílus egyik legnagyobb képviselője, melynek lényege az érzéki illusztráció. A nyelv nagy ismerőjeként gyakran élt a barokk stílus díszítő elemeivel. Körmondatait grammatikai bonyolultságuk ellenére is tisztáknak, áttekinthetőeknek és érzékleteseknek tartották realisztikus képeik és a közmondásszerű megállapításaik miatt. Fontos szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében a református prédikátorok (Magyari István, Alvinczi Péter) ellen írt vitairatai, valamint prédikációi és imádságai. Tekintélyt szerzett a protestánsokat támadó szatirikus és humoros vitairataival is.

  • Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére (Nagyszombat, 1603)
  • Keresztyéni imádságos könyv (Graz, 1606)
  • Alvinci Péter uramhoz írt öt szép levél (Pozsony, 1609)
  • Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony, 1613, 1623, 1637)
  • Kempis Tamasnak Christvs követeserül Négy könyvei. Mellyeket magiarra forditott. Bécs, 1604[2][3]
  • Vasárnapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról prédikációk (Pozsony, 1636)
  • Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek összes munkái (I–VII., Budapest, 1894-1905)
  • Pázmány Péter munkáiból (Budapest, 1904)
  • Pázmány Péter összegyűjtött levelei (I-II., Budapest, 1910-1911)
  • Pázmány Péter válogatott írásai (Rónay György válogatása, Budapest, 1957)
  • Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány, ed. Paul Richard Blum [3][4] and Emil Hargittay, Piliscsaba (Katholische Péter-Pázmány-Universität) 2003

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fraknói Vilmos: Pázmány Péter és kora (I-III., Pest, 1868-1872)
  • Frankl Vilmos (közzétesz): Pázmány Péter levelezése (Eggenberger, Budapest, 1873)
  • Pulszky Ágost: Pázmány Péter (Franklin, Budapest, 1887)
  • Schwicker János Henrik: Peter Pázmány und seine Zeit (Druck und Commissions-Verlag, Köln, 1888)
  • Áldásy Antal: Pázmány Péter élete 1570-1637 (Bp., 1898)
  • Fraknói Vilmos (sajtó alá rend., bev.): Pázmány Péter munkáiból (Franklin, Budapest, 1904)
  • Kosztolányi Dezső: A magyar próza atyja (Nyugat, 1920)
  • Laczkó Géza: Cardinalis Pázmány (Nyugat 1920)
  • Balanyi György: Pázmány Péter népszövetségi tervezete (Szent István Akadémia, Budapest, 1933)
  • Kornis Gyula: Pázmány személyisége (Bp., 1935)
  • Kastner Jenő: Pázmány Péter gráci évei (Stephaneum, Budapest, 1935)
  • ifj. Vayer Lajos: Pázmány Péter ikonográfiája (Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935)
  • Félegyházy József: Pázmány bölcselete (Bp., 1937)
  • Körtvélyesy Ferenc: Az egyetemes fogalmak tana Pázmány bölcseletében (Bp., 1943)
  • Iványi Béla: Pázmány Péter kilépése a Jézus Társaságból (Rábavidék, Körmend, 1943)
  • Iványi Béla (írta és közli): Pázmány Péter kiadatlan levelei (Rábavidék, Körmend, 1943)
  • Klaniczay Tibor: Pázmány Péter (Reneszánsz és barokk) (Budapest, 1961)
  • Őry Miklós (összeáll.): Pázmány Péter lelkisége (Carinthia, Klagenfurth, 1964)
  • Őry Miklós: Pázmány Péter, a nemzetnevelő (A M. Máltai Lovagok Északamerikai Delegációja, New York, 1970)
  • Bitskey István: Humanista erudíció és barokk világkép - Pázmány Péter prédikációi (Akadémiai, Budapest, 1979)
  • Tarnóc Márton (vál., a szöveggond., jegyzetek): Pázmány Péter művei (Szépirodalmi, Budapest, 1983)
  • Lukács László - Szabó Ferenc: Autour de la nomination de Péter Pázmány au siège primatial d'Esztergom (1614-1616) - Pázmány est-il resté jésuite aprè sa nomination? Archivum Historicum Societatis Iesu LIV. Romae, 1985, 77-148.
  • Bitskey István: Pázmány Péter (Gondolat, Budapest, 1986)
  • Lukács Laszló - Szabó Ferenc (szerk.): Pázmány Péter emlékezete - halálának 350. évfordulóján (Róma, 1987)
  • Beke Margit (vál., bev., jegyzetekkel ell.): Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei, 1616-1637 (Márton Áron, Budapest, 1994)
  • Isten nagyobb dicsőségére - Pázmány Péter írásai (Interpopulart, Szentendre, 1995)
  • Pázmány Péter (sajtó alá rend. és az utószót írta Hargittay Emil): Válogatott prédikációk (Balassi, Budapest, 2000)
  • Hargittay Emil (szerk.): Pázmány Péter és kora (PPKE BTK, Piliscsaba, 2001)
  • Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században - problémák és fordulópontok. Századok 2002 136/3.
  • Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában. Egyháztörténeti szemle 2003 4/1, 3-21.
  • Hargittay Emil (szerk.): Textológia és forráskritika - Pázmány-kutatások 2006-ban (PPKE BTK, Piliscsaba, 2006)
  • Hargittay Emil, Käfer István, Kránitz Mihály (szerk.): „Halálom után nem fog minden akaratom szerint történni” - dokumentumgyűjtemény Pázmány Péter sírhelyéről (PPKE BTK Szlavisztika-Közép-Európa Int. - Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport, Esztergom-Piliscsaba, 2007)
  • Hargittay Emil: Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében (Universitas, Budapest, 2009)
  • Bitskey István: Petrus Cardinalis Pazmany - Archiepiscopus Strigoniensis. Trnava, 2010
Pázmány Péter emlékpad (Alsógöd-Városvédők Egyesülete[2])

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.echotv.hu/tech_tudomany/megtalaltak_pazmany_peter_sirjat.html
  2. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. [1]
  3. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Budapest: Trezor. 1995 ISBN 963-7685-55-3 [On-line http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/pazmany.htm]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Pázmány Péter témában.


Elődje:
Forgách Ferenc
Esztergomi érsek
1616–1637
Utódja:
Lósy Imre