Hittani Kongregáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hittani Kongregáció (latinul Congregatio pro Doctrina Fidei), régebbi nevén Szent Officium a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a katolikus tanítást felügyeli.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Congregatio pro Doctrina Fidei

Ez a hivatal a legrégibb a Római Kúria kilenc kongregációja közül. 1542. július 21-én III. Pál pápa alapította a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével az eretnekségekkel szemben az egyház megvédésére. Az intézményt a már régóta hatástalanná vált, helyi szinten működtetett inkvizíciós bíróságok helyébe állította a pápa, központosította azt, és szélesebb jogokkal ruházta fel. Ekkor a neve a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja (Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis) lett. A kinevezett bíborosok testülete és más tisztviselők feladata az volt, hogy „fenntartsák és megvédjék a hit épségét, és megvizsgálják és elítéljék a tévedéseket és a hamis tanításokat”. Bár az inkvizítorok bárhol, bárki ellen eljárást kezdeményezhettek, a hivatal lényegében csak a pápai területekre és Itáliára korlátozódott. Az inkvizíciós eljárásokról – főként a római inkvizícióról – festett sötét képet a mai történészek már árnyaltabban látják. A legkeményebb fellépése IV. Pál pápa öt éves uralkodására tehető, aki az intézményt rangban a kúria minden más hivatala elé helyezte, és az eretnekek elleni harcában nemegyszer túlzásokra ragadtatta magát. Utóda, IV. Pius pápa már visszatért az eredeti célkitűzésekhez, és megszelídítette az eljárásokat. A szervezet például több olyan jogi reformot is bevezetett (például „kegyelmi idő”, védőügyvéd, jogi tanács kérése), amelyek a világi bíróságokon csak 1836-tól léptek érvénybe.[1]

A 18. századra az Inkvizíciós Kongregációnak a pápai államon kívül gyakorlatilag semmi hatalma, befolyása nem volt. XIV. Benedek pápa óta legfőbb feladata a klérus és a könyvek cenzúrázása lett, amely részben az Index Kongregációjának feladatkörét fedte le. 1809 és 1814 között a pápa Itáliából való száműzetése alatt, a működését szüneteltették, azt követően pedig hatalmát csökkentve indították újra. A kongregáció 1908-ban X. Pius pápától a Sacra Congregatio Sancti Officii, ‘Szent Officium’ (Szent Hivatal) nevet kapta, és magába olvasztotta a Búcsúk Hivatalát. XV. Benedek pápa 1917-ben e hivatalt áthelyezte az Apostoli Penitenciáriába, és a Szent Officiumhoz kapcsolta az önállóságától megfosztott Index Kongregációt. VI. Pál pápa 1965. december 7-én a nevet Hittani Szent Kongregációra (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) változtatta, majd 1983-ban – az új Egyházi Törvénykönyv kihirdetésével – kapta meg a mai nevét.

Feladat- és jogköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tevékenységi körét legutóbb II. János Pál pápa, 1988. június 28-án megjelent „Pastor bonus” kezdetű apostoli konstitúciója határozta meg. Eszerint feladata az egész katolikus világban előmozdítani és védelmezni a hitről és erkölcsről szóló tanítást, illetékes mindenben, ami ezt a tárgykört valamiképpen érinti. A hitbeli tanítás elmélyítését szolgálja a hit megértésére és az új problémáknak a hit fényében való megválaszolására irányuló tanulmányok, kutatások támogatása, kezdeményezése. Az ilyen feladatok megoldásában a Hittani Kongregáció segítséget nyújt az egyes püspököknek és a püspökök csoportjainak is. Együttműködik a Szentszék többi hatóságával, valahányszor azoknak a tanítással kapcsolatos ügyekben kell dönteniük vagy megnyilatkozniuk. Közzétesz önálló állásfoglalásokat, melyeknek a katolikusok hitbeli eligazításában igen fontos szerepük van.

A hitbeli és erkölcsi tanítás védelmével, az Egyház tanúságtétele hitelességének és azonosságának alapvető követelményével függ össze a Hittani Kongregáció másik feladata: gondoskodni arról, hogy semmilyen módon terjesztett tévedés miatt a hit és az erkölcs kárt ne szenvedjen. Ennek érdekében felül kell vizsgálnia az új tanokat és esetleg el is kell utasítania azokat; meg kell vizsgálnia az elé terjesztett könyveket szerzőjük és az illetékes ordinárius meghallgatásával, s vannak feladatai a hívők hitről és erkölcsről kiadandó írásainak előzetes vizsgálat alá vételével kapcsolatban is. De gondoskodnia kell arról is, hogy a téves és veszélyes tanítások ne maradjanak kellő válasz, kritika nélkül.

A tanítás és tanúságtétel védelme érdekében a Hittani Kongregáció ítélkezik a hit elleni, a legsúlyosabb erkölcs elleni, valamint a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos büntetendő cselekmények tárgyában. Jogosult büntetések kinyilvánítására és kiszabására is, mind közigazgatási, mind bírói úton.

A Hittani Kongregáció foglalkozik a házasságoknak a hit kiváltsága okán való felbontásával és a laicizált (kilépett) papok visszavételével a klerikusi állapotba. Korábban hozzá tartoztak a laicizálási, illetve a cölibátus alóli felmentési ügyek is. Ez utóbbiak újabban átkerültek az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz.

Szervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ig maga a pápa volt a kongregáció prefektusa, de lényegében sohasem gyakorolta ezt a feladatkört, hanem mindig kinevezett egy bíborost, aki titkárként elnökölt a szervezet gyűlésein. 1968-tól a szervezet bíboros vezetője kapta meg a prefektus címet, és a titkár a második legmagasabb hivatal lett. Általában további tíz bíboros van kinevezve a kongregációba.

A hivatal munkája négy részlegben történik: doktrinális hivatal, fegyelmi hivatal, házassági hivatal és papi hivatal.

A Hittani Kongregációhoz tartozik a Pápai Biblikus Bizottság (Pontificia Commissio Biblica) és a Nemzetközi Teológiai Bizottság (Commissio Theologica Internationalis) is, amelyeknek elnöke ex officio (hivatalból) a bíboros prefektus.

Jelenlegi tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prefektus: William Levada bíboros (2005. május 13. –)
  • Titkár: Luis Francisco Ladaria Ferrer, S.J. (2008. július 9. –)
  • Segédtitkár: Damiano Marzotto Caotorta (2009. június 22. –)
  • Jogvédő: Charles J. Scicluna
  • 25 tag (bíborosok, érsekek és püspökök; például Antonio Cañizares Llovera bíboros, Jean-Pierre Ricard bíboros)
  • 28 tanácsadó
  • 33 állandó személyzet

Néhány legutóbbi dokumentuma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hittani Kongregáció vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főinkvizítorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Pietro Carafa

Titkárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luigi Bilio bíboros, C.R.S.P. (1883–1884)
  • Raffaele Monaco La Valetta bíboros (1884–1896)
  • Lucido Parocchi bíboros (1896–1903)
  • Serafino Vannutelli bíboros (1903–1908)
  • Mariano Rampolla bíboros (1908–1913)
  • Domenico Ferrata bíboros (1914)
  • Rafael Merry del Val bíboros (1914. október 14.–1930. február 26. (haláláig)
  • Donato Sbarretti bíboros (1930. július 4.–1939. április 1.) (haláláig)
  • Francesco Marchetti-Selvaggiani bíboros (1939. április 30.–1951. január 13.) (haláláig)
  • Giuseppe Pizzardo bíboros (1951. február 16.–1959. október 12.)

Ezt követően a dikasztérium vezetőjét prefektusnak nevezik.

Prefektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatal kezdete Hivatal vége Megjegyzés
Alfredo Ottaviani bíboros 1959. november 7. 1968. január 6.
Franjo Šeper bíboros 1968. január 8. 1981. november 25.
Joseph Ratzinger bíboros 1981. november 25. 2005. április 2. jelenleg XVI. Benedek pápa
William Levada bíboros 2005. május 12. 2012. június
Gerhard Ludwig Müller bíboros 2012. június jelenleg is

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. John Tedeschi: The Prosecution of Heresy: Collected Studies on The Inquisition in Early Modern Italy, Medieval and Renaissance Texts and Studies Vol. 78, (Binghampton, NY: 1991).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]