Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció (latinul: Congregatio de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum) a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amelyhez minden hozzátartozik, ami a katolikus liturgia, illetve a szentségek ügyének előmozdításával és rendjével kapcsolatos, valamint azok a kérdések, amelyek ebben a tárgykörben meghaladják a megyéspüspökök és a püspöki konferenciák hatáskörét.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két elődje is van. Egyik a Rítuskongregáció (latinul Congregatio Rituum), amelyet V. Szixtusz pápa 1588-ban hozott létre a latin és keleti rítusok, valamint a szentté avatások ügyeinek intézésére. X. Piusz pápa 1908-ban ennek hatáskörét csak a latin szertartásra korlátozta, és ugyanekkor, június 29-én, létrehozta a másik elődöt is, a Szentségi Kongregációt.

VI. Pál pápa 1969. május 8-án a Rítuskongregációt Szenttéavatási Ügyek Kongregációjára és Istentiszteleti Kongregációra osztotta szét; 1975. július 11-én pedig a Constans nobis apostoli konstitúciójában az Istentiszteleti Kongregációt és a Szentségi Kongregációt Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció néven egyesítette.

II. János Pál pápa 1984. április 5-én ismét szétválasztotta őket, elkülönítve az inkább liturgikus-kultikus és a túlnyomóan jogi, fegyelmi teendőket. A Pastor Bonus kezdetű apostoli rendelkezéssel végül újra egyetlen kongregáció lett a kettőből, s így a megszentelői feladat gyakorlásával kapcsolatos témakör újra egy kézbe került.

Feladat- és jogköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az illetékessége (tiszteletben tartva a Hittani Kongregáció jogkörét) liturgikus téren kiterjed mindarra, ami az Apostoli Szentszékre tartozik a liturgia szabályozása, előmozdítása, valamint a szentségek terén. Gondoskodik a liturgikus szövegek (pl. miseszövegek, breviárium) összeállításáról, a liturgikus naptárak jóváhagyásáról, az új boldoggá vagy szentté avatottak ünnepének bevezetéséről. Felülvizsgálja a saját helyi vagy rendi (stb.) liturgikus könyveket, fordításokat. Foglalkozik az ereklyék, a védőszentek témakörével, adományozza a “basilica minor” címet. Felügyel a népi vallásos gyakorlatokra, valamint a kongregáció felelőssége a liturgikus előírások és a szentségi fegyelmi előírások ellenőrzése és betartatása. Ennek kétféle módon tesz eleget: rávilágít az előírások értelmére, ha ilyen felkérést kap; valamint felhívja a püspökök figyelmét bizonyos fontos és követendő szempontokra.

Szentségi téren az egyes szentségekkel kapcsolatos problémák tartoznak az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációra, így pl. felmentések a szentelési szabálytalanságok és akadályok alól, a házasságkötési forma alól, a házasságok utólagos érvényesítése stb. Sajátos eljárásokat is folytat az el nem hált házasságok, az egyházi rend érvénytelen felvétele, valamint diakonátusból és újabban a papságból eredő kötelezettségek alóli felmentések (laicizálások) ügyében is. Ezen utóbbiak ellátására három speciális bizottság működik.

Vezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prefektus: Antonio Cañizares Llovera bíboros (2008. december 9. – …)
  • Titkár: Joseph Augustine Di Noia, O.P. érsek (2009. június 16. – …)
  • Segédtitkár: Anthony Ward, S.M. (2007. március 15. – …)
  • Segédtitkár: Msgr. Mario Marini (1997. október 1. – …)

Korábbi prefektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Domenico Ferrata (1908-1914)
  • Filippo Giustini (1914-1920)
  • Michele Lega (1920-1935)
  • Domenico Jorio (1935-1954)
  • Benedetto Aloisi Masella (1954-1968)
  • Francesco Carpino (1967. április 7. - 1967. június 26.)
  • Francis James Brennan (1968)
  • Antonio Samoré (1968-1974)
  • James Knox (1974-1981)
  • Giuseppe Casoria, (1981-1984)
  • Paul Mayer (1984-1988)
  • Eduardo Martínez Somalo (1988-1992)
  • Antonio María Javierre Ortas (1992-1996)
  • Jorge Arturo Medina Estévez (1996-2002)
  • Francis Arinze (2002-2008)
  • 1984-91: az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára volt Kada Lajos.

Néhány dokumentuma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar katolikus lexikon
  • Erdő Péter: Egyházjog, Budapest, 2003. ISBN 963-361-463-5 - Letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból
  • Pietro Brunori: A katolikus egyház. Alapok, személyek, intézmények. Budapest, 2002. ISBN 963-361-273-X