Keleti Egyházak Kongregációja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Keleti Egyházak Kongregációja (latinul Congregatio pro Ecclesiis Orientalibus) a Római Kúria egyik hivatala, amely a keleti katolikus egyházak egyházmegyéi, püspökei, papjai, szerzetesei és hívei felett ugyanazokkal a jogosítványokkal bír, mint a latin szertartásúak felett a püspöki, a papi, a szerzetesi és a nevelési kongregációk.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IX. Piusz pápa 1862. január 6-án alapította Sacra Congregatio de Propaganda Fide pro negotiis Rituum Orientalum néven a Hitterjesztési Kongregáció (mai nevén: Népek Evangelizációjának Kongregációja) keretében egy külön ügyosztályként, amelynek maga lett a titkára. XV. Benedek pápa 1917. május 1-jén önállósította Keleti Egyházügyi Szent Kongregáció (Sacra Congregatio pro Ecclesia Orientali) néven, amelynek joghatóságát kiterjesztette minden egyesült keleti egyházra. Hatáskörét XI. Pius pápa 1938. március 25-étől jelentősen megnövelte. 1984-ben nyerte el mai nevét.

Feladat- és jogköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Illetékessége nem csak bizonyos ügyekre, hanem bizonyos személyek és területek minden ügyére szól. A kongregációhoz tartozik (némely kivételtől eltekintve) a keleti rítusú katolikusokkal kapcsolatos minden ügy, még akkor is, ha az „vegyes”, vagyis más rítusúakat is érint. A keleti rítusúak fölött is megmarad azonban a Hittani Kongregáció, a Szentté Avatási Kongregáció, az Apostoli Penitenciária, az Apostoli Szignatúra, a Római Rota Bírósága, valamint az el nem hált házasságokra nézve az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció hatásköre. De a Keleti Egyházak Kongregációja elé tartozik az ún. keleti területek minden ügye, így a missziós és pasztorális tevékenység egészét (például a püspökök kinevezését) illetően még a terület tisztán latin ügyei is (kivételt képeznek a latin rítusú hívők nem missziós vagy apostoli, hanem például magánjellegű vallási, vagy szentségi problémái). A Keleti Egyházak Kongregációja saját földrajzi területe az, ahol a keleti rítusok régi idők óta számbeli túlsúlyban vannak. 1938. március 25-én e területeket XI. Pius pápa Sancta Dei Ecclesia motu propriója és a hozzáfűzött kiegészítések határozzák meg. Így kizárólagos hatalma van az alábbi területek felett: Egyiptom, Sínai-félsziget, Eritrea és Észak-Etiópia, Dél-Albánia, Bulgária, Ciprus, Görögország, Irán, Irak, Libanon, Palesztina, Szíria, Jordánia, Törökország és Afganisztán.

A joghatósága alá tartozó területek vizitálása mellett a kongregáció az ad limina látogatások és a keleti rítusú szinódusok előkészítésében is részt vesz.

Az eljárás módját tekintve a kongregáció a VI. Pál pápa által bevezetett kúriai reform óta csak közigazgatási hatóság. Bírói úton már nem járhat el.

Szervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkezeti sajátossága, hogy tagjai az összes keleti katolikus pátriárkák és nagyérsekek, valamint a Keresztények Egysége Pápai Tanácsának az elnöke is.

Különböző munkabizottságok működnek e kongregáción belül. Különösen fontos a Rendkívüli Liturgikus Bizottság, mivel a keleti kereszténység lelkiségének és önazonosságának a liturgia kivételes fontosságú forrása.

A kongregáció a vallási, szociális és oktatási téren legrászorultabb keleti egyházak megsegítésére hozta létre a Keleti Egyházak Segélyszervezetét (ROACO), amely különböző szervezetekből áll, és a begyűjtött adományokat eljuttatja a rászorultak részére. Ilyen szervezet pl.: Catholic Near East Welfare Association; Ouvre D’Orient; Catholica Unio; Apostolat voor de Oosterse Kerken; Misereor; Missio; Catholic Relief Services; Szentsír Lovagrend.

Jelenlegi vezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prefektus: Leonardo Sandri bíboros (2007. június 9. – …)
  • Titkár: Cyril Vasil’, S.J. érsek (2009. május 7. – …)
  • Másodtitkár: Msgr. Maurizio Malvestiti (2009. június 19. – …)

Korábbi vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Titkárok (1967-ig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-től 1967 a kongregáció prefektusa mindig maga a pápa volt.

  • Niccolò Marini (1917-1922)
  • Giovanni Tacci Porcelli (1922-1927)
  • Luigi Sincero (1927-1936)
  • Eugène-Gabriel-Gervais-Laurent Tisserant (1936-1959)
  • Amleto Giovanni Cicognani (1959-1961)
  • Gabriel Acacius Coussa (1961-1962)
  • Gustavo Testa (1962-1967)

Prefektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gustavo Testa (1967-1968)
  • Maximilien de Furstenberg (1968-1973)
  • Paul-Pierre Philippe (1973-1980)
  • Władysław Rubin (1980-1985)
  • Duraisamy Simon Lourdusamy (1985-1991)
  • Achille Silvestrini (1991-2000)
  • I. Ignace Moussa Daoud pátriárka (2000- 2007. június 9.)
  • Leonardo Sandri (2007. június 9. - …)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]