Bellarmin Szent Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bellarmin Szent Róbert
Bellarmine 3.jpg
jezsuita szerzetes, bíboros, egyháztanító
Születése
1542. október 4.
Montepulciano Toszkána
Halála
1621. szeptember 17.
Róma
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1923. május 13., Róma
Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa
Szentté avatása 1930. június 29., Róma
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Ünnepnapja szeptember 17.
Minek/kiknek a védőszentje? egyházjognak, egyházjogászoknak, katekizmusnak, katekumeneknek (hitjelölteknek)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bellarmin Szent Róbert témájú médiaállományokat.

Bellarmin Szent Róbert (Roberto Francesco Romolo Bellarmino) (Montepulciano, Toszkána, 1542. október 4.Róma, 1621. szeptember 17.) olasz jezsuita szerzetes, bíboros. Jelentős szerepet játszott az ellenreformáció idején. XI. Piusz pápa emelte az egyháztanítók sorába 1931-ben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett nemesi családban született. Édesanyja, II. Marcell pápa nővére támogatta a jezsuita rendet, s Bellarmin is szülővárosa jezsuita kollégiumába került, majd 18 éves korában belépett a rendbe. Három éven keresztül tanult filozófiát a Római Kollégiumban, a jezsuita rend tanulmányi intézetében, majd teológiai tanulmányokba kezdett Monrealéban és Padovában, ahol tomista tanárai voltak. A teológiát Leuvenben fejezte be, ahol alkalma volt megismerkedni a protestantizmus tanaival is. 1570-ben szentelték pappá Gentben. A kiváló teológus és szónok híre elterjedt egész Európában. 1576-ban XIII. Gergely pápa visszahívta Rómába, ahol a Gregoriana pápai egyetem apologetika tanszékének élére került. A kontraverzális teológiát kötelező tantárgy szintjére emelte. A tanítás mellett Gonzaga Alajos (Gonzaga Szent Alajos) lelki atyja is volt. Bírálta a pápai udvar világi szokásait, ezért könyveit 1588-ban betiltották, eltávolították őt Rómából, és Nápolyban lett a rend provinciálisa. VIII. Kelemen pápa idején rehabilitálták, és visszatérhetett Rómába. 1594-ben újabb betiltás következett, amikor a Konrtroverziák (a protestantizmus elleni harc szellemi útmutatója) 3. kötetét adta ki. Ismét Nápolyba kellett visszavonulnia 1597-ig. Amikor visszatért Rómába, megírta katekizmusát. 1599-ben akarata ellenére felvették a Bíborosi Kollégiumba, majd püspökké szentelték. Giordano Bruno perében ő volt a főinkvizitor. Luis de Molina pelagianizmussal vádolt írásai miatt a dominikánusok és jezsuiták közötti vitában Bellarmin, jezsuitaként, a molinizmust támogatta. Ezért ismét kegyvesztett lett 1602-ben, és Capua érsekévé nevezték ki. 1605-ben XI. Leó pápa visszahívta, és teológiai tanácsadójává tett. Bellarmin Rómában hunyt el. A Sant’ Ignazio templomban, Gonzaga Szent Lajos sírja mellett helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Disputationes de controversiis christianae fidei adversus hujus temporis haereticos (1586-93)
  • Christianae doctrinae explicatio (1603)
  • Judicium de libro, quem lutherani vocant Concordiae (1585)
  • De translatione imperii romani a Graecis ad Francos, adversus Matthiam Flacium Illyricum (1589)
  • Tractatus de potestate summi pontificis in rebus temporalibus (1610)
  • Explanatio in Psalmos

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]