Kondor Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kondor Béla
Született 1931. február 17.
Pestszentlőrinc
Elhunyt 1972. december 12. (41 évesen)
Budapest
Foglalkozása festőművész,
grafikus,
költő

Kondor Béla (Pestszentlőrinc, 1931. február 17.Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.

Kondor Béla mellszobra a Pestszentlőrinci Kossuth Lajos téren
Zsin Judit alkotása

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-1956 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Harmadéves koráig a festő szakra, majd miután harmadéves korában „alapvető szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetően a grafika szakra.

Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.

Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítással jelentkezett.

Kondor Béla sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/9-1-1/2. Búza Barna alkotása.

41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kondor művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenőleg izgatta minden előzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelőerővel, bravúros technikával fejezte ki egy illúziókat vesztett és illúzióktól menekvő nemzedék rend utáni vágyát”.[1] Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Rézkarcain az egyik fő motívum a repülőgép, amelynek modelljeit gyakran maga is elkészítette. A repülőgép szárnyainak ősét Ikarus hordta vállain. Kondor Bélánál a repülőgép szárnyai a térben vagy gondolatban való emberi szárnyalást szimbolizálják.[2] Élete utolsó éveiben műtermében levő pálcikákból készített repülőgép-szerkezeteit fényképezte (Csend és Katasztrófa sorozatok).

Halála után számos emlékkiállításon mutatták be műveit hazánkban és külföldön, műveit több közgyűjtemény, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. Életében kevés festményt és grafikát vásároltak tőle a közgyűjtemények, többnyire könyv- és lapillusztrációkból biztosította megélhetését.[3][4][5]

Verseit költő kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Apokalipszis bábokkal…(1956)
  • Emberpár (1959)
  • Késes ember (Gyilkos) (1959)
  • Menedéket! (1959-1960)
  • A műtücsök felbocsátása (1960)
  • A budapesti Építészpince falfestményei (1960-as évek eleje; elpusztult)[6]
  • Jónás (1963)
  • Darázskirály (1963), Magyar Posta 2004-ben kiadta 77. (Bélyegnap alkalmából)
  • Pléhkrisztus (1964)
  • A géprepülés géniusza (1964)
  • Blake illusztrációk (1964-1965)
  • Szt. Antal megkísértése (1966)
  • Szt. Margit legendája (falikép, 1968)
  • Plakát (1968)
  • Itélkező (Késes angyal) (1969)
  • Űrhajósok (1970)
  • Krisztus I. - II.- III. (1971)
  • Balatoni emlék (1971)
  • A szentek bevonulása a városba (1971-72)
  • Gyilkosság az Olympián (1972)
  • Ezékiel (1972)
  • Szárnyasoltár Dózsa emlékére (1972)
  • Az Angyal megjelenik Lóthnak (1972)
  • Szárnyas farkas
  • Csokonai
  • Az öreg király
  • Kolostoralapítás I. - II.
  • Jeruzsálem pusztulása

Jelentősebb kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1958 - Luganoi Nemzetközi grafikai kiállítás
  • 1960 - Önálló kiállítás a Fényes Adolf teremben
  • 1962 - Miami-i és a Floridai Múseum of Modern Art kiállítása
  • 1963 - Párizsban a fiatal művészek biennáléja
  • 1963 - Miskolci II. Grafikai Biennálé
  • 1964 - Önálló kiállítás a székesfehérvári István király Múzeumban
  • 1964 - Önálló kiállítás a budapesti Dürer-teremben
  • 1964 - Önálló kiállítás a szabadkai Városi Múzeum Szalonjában
  • 1964 - Tokioi IV Nemzetközi Grafikai Biennálé
  • 1965 - Miskolci III. Grafikai Biennálé
  • 1965 - Sao Paolo-i VIII. Biennálé
  • 1965 - Önálló kiállítás a budapesti Ernst Múzeumban
  • 1967 - Bécsi Collegium Hungaricum kiállítása
  • 1968 - Velencei XXXIV. Biennálé
  • 1970 - Önálló kiállítás a budapesti Műcsarnokban
  • 1972 - Kiállítás a budapesti Dorottya utcai teremben
  • 1973 - Kondor Béla Emlékkiállítása - Tihanyi Múzeum, 1973. (fél évvel a halála után, az első gyüjteményes tárlat)
  • 1974 - hagyatéki emlékkiállítás a budapesti Magyar Nemzeti Galériában
  • 1975 - hagyatéki emlékkiállítás a Miskolci Galériában
  • 1975 - Kiállítás a szentendrei Művésztelepen
  • 1975 - Kiállítás a szegedi Móra Ferenc Múzeumban
  • 2012 - Gyűjteményes kiállítás, Debrecen - MODEM

Verskötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boldogságtöredék (1971)
  • Jelet hagyni (1974)
  • Angyal a város felett (1984)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miskolci Galériában számos grafikája, festménye és fotója látható az ott helyet kapott állandó kiállításon. Budapesten egy dombormű (Varga Imre alkotása, Havanna lakótelepen felállítva 1983 óta) és egy mellszobor (Zsin Judit alkotása, Budapest XVIII. kerülete, Kossuth Lajos tér, felállítva 1999 óta) őrzi emlékezetét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Aradi Nóra: A művészet története Magyarországon (Gondolat, 1983, ISBN 9632809289)
  2. Lásd Repülés c. rézkarca (1966), MNG; a rézkarc reprodukcióját és elemzését lásd in A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei című kötetben, Budapest : Corvina Kiadó, 1975. 190-191. p. ISBN 963-13-0291-2
  3. Alfred Jarry: Übü király avagy A lengyelek : Dráma 5 felvonásban, a szerző életében megjelent kiadás szerint, a vonatkozó ikono-biobibliográfiai adalékokkal; ford. Jékely Zoltán ; ill. Kondor Béla. Budapest : Európa, [1966]. 110 p.
  4. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger : kisregény. Ford. Ottlik Géza ; ill. Kondor Béla. Budapest : Magyar Helikon, 1970. 97 p. : ill.
  5. Jékely Zoltán: Az álom útja : versek. Ill. Kondor Béla. – Budapest : Szépirodalmi Kiadó, 1972. 202 p. [1] t.
  6. Ungváry Rudolf: Az Építészpince a hatvanas években – a levert Kondor-freskók. In: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2006/6. 50-51. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Kondor Béla grafikus, festő lásd 438-440. p. ISBN 963-8477-45-8
  • Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
  • Magyar Posta és Illetékbélyeg katalógus (Philatelia Hungarica Kft.2009, ISSN 1418-3900)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondor Béla témájú médiaállományokat.