Hamvas Béla

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Hamvas Béla emléktáblája egykori lakhelyén, az Erzsébet királyné útja 11. szám alatt

„…csak akkor lehettem volna boldog, ha egy lettem volna a tizenkettő közül, és őt hallottam volna.” (Hamvas Béla: Unicornis)

„A pácban mindenki benne van.” (Hamvas Béla: Karnevál)

„Ahol nincs hagyományos forma, sem vallás, sem művészet nem bontakozhat ki.” (Hamvas Béla: Az öt géniusz)

Élete

Gyermek- és ifjúkora (élete 1897-től 1927-ig)

Hamvas Béla 1897. március 23-án, hajnali fél ötkor született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családba, Hamvas József és Sedivy Jolán gyermekeként. Édesapja 1898-ban papi hivatásától megválva magyar–német szakos tanári állást vállalt a pozsonyi Evangélikus Líceumban, ezért a családja oda költözött. Tíz éves korától zongorázott, később komponált is, olyan elhivatottsággal, hogy szülei sokáig úgy vélték, zenei pályára lép majd. Hamvas érettségi után rövid nyugat-európai körutazást tett édesapjával, aztán 1915-ben hazafias lelkesedéstől fűtötten, korábbi diáktársaival együtt "testületileg" önkéntes katonának jelentkezett. Kadétiskolai kiképzés után az ukrán frontra vezényelték. 1916-ban súlyos idegsokkal hadikórházba került, felépülését otthon, szülei házában folytatta. 1917-ben iglói rokonuknál kitanulta a cukrász-mesterséget. Még ugyanebben az évben újra behívták, az észak-olaszországi frontra tartó csapatszállító szerelvényét Szlovéniában bombatalálat érte, őt a légnyomás maradandóan megsebesítette.

Hátországi lábadozása során nagynénje ótátrafüredi családi panziójában könyvek akadtak a kezébe: Kantot, Rimbaud-t, Dosztojevszkijt, Schopenhauert és mindenekelőtt Nietzschet kezdett olvasni. Erről az időszakról írta több évtized múlva a Patmoszban: „…Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”

Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogat, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919-20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi Tavasz folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál és a Bajcsy-Zsilinszky Endre által alapított Szózatnál.

A könyvtáros (élete 1927-től 1945-ig)

Hamvas Béla és szülei az újlipótvárosi Wahrmann utcában (ma Victor Hugó utca) az 1920-as évek végén

Hamvas Béla 1927 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, mindössze két év megszakítással, amikor a Központi Lakáshivatal és a Fővárosi Népművelési Központ dolgozója. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írást mintegy huszonöt folyóiratban.

Bár csak utal rá, és név szerint nem nevezi meg egyik írásában sem, tudható, hogy ebben az időben Jakabfalvy Dénest tekintette mesterének, szellemi beavatójának, aki mind tudásanyagával, mind a felvetődő kérdések szokatlan megközelítésével irányt adott kibontakozásának, és lelki válságain is átsegítette.

Hamvas Béla első felesége a római katolikus vallású, 1903-ban született Angyal Ilona (Angyal Sándor és Mayer Anna lánya), akivel még a Budapesti Hírlap szerkesztőségében ismerkedett meg, és 1928. június 29-én kötött házasságot Budapesten, a Józsefvárosban és akitől, bár kapcsolatuk már a házasság első heteiben megromlott, csak 1935-ben vált el. Másodszor 1937-ben kötött házasságot Kemény Katalin (1909-2004) íróval, művészettörténésszel, akivel a párkapcsolaton túl alkotói közösséget is megvalósított.

1928-29-ben születik Ördöngösök című regénye, a művel azonban elégedetlen, és már ekkor elhatározza, hogy ötven éves korában más címmel újra fogja írni. 1929-31 között készül a Nehéz nem szatírát írni című novellagyűjteménye. 1929-től 1939-ig rendszeresen Dalmáciában, a tengerparton nyaralt, találkozása a tengerrel, a ragyogó napfénnyel, a mediterrán "pogány" életörömmel - mindezen élményei átszüremlenek gondolkodásába, és megjelennek első jelentős szellemi ars poeticájában, a Magyar Hyperion leveleiben, továbbá az Arkhai kötetcímmel összegyűjtött esszéiben.

1935-ben Kerényi Károly és Hamvas Béla alapították a Sziget-kört, azt a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget, amelyhez csatlakozott Szerb Antal, Németh László, Kövendi Dénes, Dobrovits Aladár, Molnár Antal és mások. A kör elképzeléseik szerint a preraffaeliták, még inkább a George-kör magyar változatának indult, ám három kötetből álló kiadványuk (Sziget, 1935-36) megjelenése során kiderült, hogy a szellemi közösség megvalósíthatatlan. Keserű tapasztalatairól a Magyar Hyperion-ban így számolt be: „Itt vagyok ebben a népben, ezen a földön, minden szándékom eredménytelen, minden szavam hiábavaló, minden tervem összetört, megbuktam, észrevétlenül, fölöslegesen és fel nem ismerve.”

1936-1945 között Hamvas Béla az Esztétikai Társaság, 1940-1944 között a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja. 1937-ben elkészíti a krízisirodalom filológiai pontosságú feldolgozását, ami bibliográfiával kiegészített tanulmányként A világválság címmel jelenik meg. A könyvtár vezetése olyannyira elégedett Hamvas tanulmányával, hogy pénzjutalomra terjesztik elő, amit dr. Enyvvári Jenő igazgatótól meg is kap.

A második világháború alatt háromszor hívták be katonának, de ez nem zavarta abban, hogy fordítson, többek között Lao-ce, Jakob Böhme, Hérakleitosz, Konfuciusz, Henoch műveit. 1943-1944-ben írta a Scientia Sacra I. című könyvét, amely második írói korszakát nyitotta meg. E könyvével bizonyos értelemben csatlakozott a tradicionalista iskolához, amelynek legjelesebb kortárs alakjai Julius Evola, René Guénon és Leopold Ziegler voltak. A háború alatt jelent meg első esszékötete, A láthatatlan történet (1943), és ekkoriban kezdett nagyszabású vállalkozásába, amelynek gyűjtőcíme: Az ősök nagy csarnoka, s amelyet a 60-as évekig folytatott. Műve a szent hagyomány legfontosabb könyveinek fordítása a hozzájuk írt bevezető kommentárokkal.

1944-ben katonatisztként a rábízott zsidó munkaszolgálatosokat élete kockáztatásával hazaengedte. Németországba vezényelték, megszökött és az ostromlott Budapesten katonaszökevényként bujkált. A harcok során budai hegyoldalba épült, Remetehegyi úti bérelt lakásukat bombatalálat érte, ott tárolt kéziratai és könyvei megsemmisültek. Hamvas a Silentium egyik esszéjében írta: „A sötét esztendőben minden földi vagyonomat elvesztettem… Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de jó… Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság.” Hamvas Béla önálló lakáshoz többé nem jutott és többé nem gyűjtött könyveket.

Szerkesztő és kertész (élete 1945-től 1951-ig)

A háború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, és közel három éven át tagja maradt. Széles körű szellemi aktivitásba kezdett, az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel könyvsorozatot szerkesztett, a több mint 30 füzetet megért sorozat első kötete Hamvas saját műve, A száz könyv volt. Aforizma-gyűjteményt („meditációs objektumot”) állított össze Anthologia Humana: Ötezer év bölcsessége címmel, részt vett az újjá alakult Filozófiai és Esztétikai Társaság munkájában, továbbá Pán Imre és Kállai Ernő mellett a modern magyar képzőművészetet egyesítő Európai iskola teoretikus irányításában is szerepet vállalt.

1945-től Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla olyan szellemi munkaközösséget alapított, amely a „létezés és élet olyan szélső pontjait fogják emberi kutató magatartásuk egészébe, melyeknek egységes megragadására” a korabeli szellemi életben nem történt kísérlet. Célul tűzték ki az egész szellemi korszituáció feltérképezését és értékelését. A rendszeressé vált, és 1948-ig tartott, úgynevezett „csütörtöki beszélgetéseken” mások mellett részt vettek Kemény Katalin, Mándy Stefánia, Kotányi Attila és Kunszt György is, ugyanakkor ezek a találkozások alapjában Hamvas, Szabó és Tábor közötti „trialógusok” voltak. Az eszmecserék termékenyítően hatottak minden résztvevőre, idővel mégis felszínre kerültek az ellentétek; Tábor és Szabó a hagyomány legjelentősebb szent könyvének az Ószövetséget, míg Hamvas a Védákat tartotta. A csütörtöki beszélgetések jegyzőkönyveként született a Biblia és romantika című írás. Hamvas intenzív munkakapcsolatot tartott fenn Várkonyi Nándorral, Baránszky-Jób Lászlóval, továbbá Weöres Sándorral, aki Hamvasnak, mint mesterének ajánlotta 1945-ben megjelent A teljesség felé című kötetét.

Még az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai elindítása előtt a tervekkel megkereste Lukács Györgyöt, és felkérte, hogy kapcsolódjon be a sorozat szerkesztésébe. Lukács elzárkózott a közreműködéstől, mondván, hogy időszerűtlen ilyen szerzőket kiadni - talán majd húsz év múlva. 1946-ban Hamvas (Kenyeres Imre szerkesztő kérésére) részt vett a Diárium folyóirat lapjain zajló A téma: Lukács György című vitasorozatban, itt közölt írásában csalódottságának adott hangot, hogy az érintett megrekedt a 25 évvel korábban képviselt ortodox marxista nézeteinél. Valószínűleg a személyes sértettségnek köszönhető, hogy Lukács 1948-ban vitairatban politikailag károsnak minősítette Hamvas Béla (Kemény Katalinnal közösen írt) tanulmánykötetét, a Forradalom a művészetbent, és bár Hamvas még válaszolt Lukács támadására, a további polémiára nem nyílt lehetőség. Lukács mellé felsorakozott Keszi Imre, aki a Szabad Népben Hamvas Béla sorozatszerkesztői tevékenységét kifogásolta. Hamvast elnémították, B-listázták és kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette.

Földműves igazolványt váltott ki, munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelölte meg. A kert a Kőhegyen, a település külterületén feküdt, Hamvas eleinte itt lakott, néhány hónap után azonban Czóbel Béla, aki Párizsban tartózkodott, felajánlotta neki, hogy költözzön be üresen maradt villájába, a Leányfalusi útra. 1948 és 1951 között Hamvas Béla földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál című nagyszabású regényét ebben az időben, Szentendrén írta; 51 évesen valóban nekilátott az Ördöngösök újraírásának, és amikor három év múlva, a Rákosi-korszak mélypontján elkészült vele, gondosan elrakta az ágyneműtartóba, mint a "legbiztosabb" helyre. Szintén Szentendrén születtek az Unicornis, a Silencium, a Titkos jegyzőkönyv és a Mágia szutrá kötetei.

A raktáros (élete 1951-től 1964-ig)

Hamvas elvonultsága, hatósági szempontból kétes munkaviszonya idővel tarthatatlanná vált, ezért kénytelen volt elhelyezkedni. Raktáros és gondnok az ERBE (Erőműberuházó Vállalat) építkezésein előbb Inotán 1951-1954-ig, majd 1954-1962-ig Tiszapalkonyán, végül 1962-1964 között Bokodon. Amikor csak lehetett olvasott, fordított és írt. Szanszkritül és héberül tanult, a raktárosi munka mellett éjszaka és hajnalban Az ősök nagy csarnoka fordításait készítette: Védák, Sankhya karika, Sepher Jezirah, Kathaka upanisad, Buddha beszédei… Ekkor született a Szarepta, a Szilveszter, a Nem mind arany, ami réz és utolsó írói korszakának legjelentősebb kötete, a Patmosz.

Hamvas többször írásos vezetői figyelmeztetésben részesült, hogy munkaidőben olvas, de emellett dicséretek is szerepeltek a kartonján: vállalati ünnepségeken az Internacionálét, illetve Schumann és más klasszikusok darabjait adta elő zongorán az egybegyűlteknek. Az akkori munkahelyi viszonyokat jól jellemzi, hogy egyik főnökét Hamvas Béla készítette fel az érettségire.

1957-ben megpróbálta visszaszerezni állását a Fővárosi Könyvtárban, kérvényét azonban elutasították. Egykori barátai jobbnak látták, ha nem pártfogolják, egyedül Füst Milán vette szívére a sorsát, üzent neki, hogy az Írók Könyvtárában üresedés van, mire azonban Hamvas jelentkezett, már betöltötték az állást. Végül az Országos Széchényi Könyvtárban lett volna módja hivatalsegédként elhelyezkedni, de Hamvas úgy döntött, inkább vidéki raktáros marad.

1963-ban Hamvas Béla fordításában adták ki Muraszaki Sikibu Gendzsi regénye című művét. Az 1948-as elhallgattatása után életében már csak egyetlen saját írása jelent meg, ebben az évben, a Horváth Béla szerkesztette Látóhatár folyóiratban, Az egzisztencializmus után címmel. A cikk megírására Fodor József vette rá, aki több más írást is rendelt tőle, mondván, hogy "hallgatásod már anakronizmus" és "azt írsz, amit akarsz". A publikáció után Hamvas kilenc, különböző jellegű írást fejezett be, amelyeknek a megjelentetéséből azonban már nem lett semmi.

A nyugdíjas (élete 1964-től 1968-ig)

1964-ben véglegesen, havi 760 forint ellátmánnyal nyugdíjazták. Korábban csak hétvégenként járt fel az építkezésekről, most azonban hazaköltözött a feleségéhez Budapestre. Sikerült egy kis gyümölcsöst venniük - felesége műfordítói honoráriumából - Szentendrén, a Leányfalusi út mellett, Hamvas így visszatérhetett kedvenc településére, kora tavasztól késő őszig a kertet művelte, gyümölcsöket, virágokat telepített. A haláláig hátralévő négy évben írta a Scientia sacra II, Ugyanis, Öt meg nem tartott előadás a művészetről című műveit.

Élete utolsó évében sokat betegeskedett, alkotói lendülete megtört. Különböző ismerősei számára ekkor címzett leveleiben a kétség szólal meg, azt vizsgálta, életét sikerült-e írásaival összhangba hoznia, a gondolataiból a ténylegesen élt életében mennyit "realizált" (a realizálás Hamvas bölcseletének egyik kulcsfogalma). 1968 november 7-én, Budapesten halt meg agyvérzésben. Szentendrén temették el, sírját unokahúga, Nemoda Lászlóné (született Dániel Sára) kérése és Jókai Anna javaslata alapján nyilvánította védetté a Kegyeleti Bizottság.

Halála után felesége, Kemény Katalin gondozta (Dúl Antallal közösen) Hamvas Béla szellemi hagyatékát.

Utóélete (műveinek útja a nyilvánosságig)

Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetőek. Halála után nyolc évvel, utolsó publikációja után tizenhárom évvel, 1976-ben az Új Írás közölte három rövid írását, majd a nyolcvanas évektől indulhatott meg a nyilvános recepció, 1982-ben a Kuczka Péter szerkesztette Galaktika folyóiratban A perui vázák esztétikája törte meg a csendet, majd hosszú évtizedek után az első önálló Hamvas-kötet, A világválság került kiadásra 1983-ban. Két év múlva, 1985-ben a nagyszabású regény, az akkor még enyhén cenzúrázott Karnevál is napvilágot látott (a könyv 10.000 példányban jelent meg, és napok alatt elfogyott). Döntő lökést adott Hamvas széles körű befogadásának a szombathelyi Életünk folyóirat 1987-es Hamvas Béla emlékszáma, amelyben az első átfogó, illetve személyes értékelések is megjelentek, többek között Esterházy Pétertől, Spiró Györgytől, Szőcs Gézától, illetve Kemény Katalintól és Dúl Antaltól. A kilencvenes évek elején kezdődött el az életmű szerkesztett kiadása.

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség díjjal ismerték el.

Műveiből több színpadi és filmes feldolgozás készült, ezek közül az egyik legérdekesebb a Karnevál alapján írt Pác című előadás, melyet 2002-ben az Újvidéki Színház mutatott be.

A faültetés és kőtáblaállítás kultusza „Isten kertjében”

Jelentősége

Hamvas Béla számára az írás a mindennapi praxis része volt, ima és jóga-gyakorlat, az éberség megőrzésének számára legalkalmasabb eszköze. Műfajául az esszét választotta, ami kísérletet jelent; minden írása, a regényeket is beleértve, esszészerű.

Az éberség mellett írói, gondolkodói és emberi létszemléletének meghatározó kulcsfogalmai a derű, realizálás, univerzális orientáció, alapállás, üdv és a hagyomány.

A hagyomány (latin traditio; görög paradosis; szanszkrit páramparya) – e kifejezés általánosan felfogott és közhasználatú értelmétől erősen eltérően – az időtlen metafizikai szellemiség időben való fenntartottságát és továbbadását, áthagyományozását jelenti Hamvas Bélánál. Amikor a hagyományt értelmezi, a szellem időfeletti jelenlétéről ír, vagyis a „hyperboreus” időfeletti, metafizikai (természeten és létezőn túli) hatalmi–uralmi időbeliségbe vetültségéről. Hamvas életműve, és azon belül is a Scientia Sacra – elsőként és egyedülálló módon – tradicionális atmoszférát hozott létre, egy szellemi megismerés lelki bázisának a megteremtésével.

Emlékezete

1988-ban Szilágyi Imre (ELTE filozófia tanszékének docense) és Szatmári Botond vezetésével megalakult a Hamvas Béla Kör.

A százhalombattai városi könyvtár 1999-től, a tiszaújvárosi városi könyvtár 2009-től Hamvas Béla nevét viseli. Tiszaújvárosban a könyvtár előterében egy fotókból, idézetekből és az író hagyatékából származó, személyes tárgyakból álló kamara-kiállítás tekinthető meg.

2000-ben Balatonfüreden Sava Babić kezdeményezésére és Kemény Katalin jelenlétében hársfát ültettek, a "Hamvas-hárs" mellett a helyi Hamvas Béla Asztaltársaság minden évben megemlékezést tart, annak ellenére, hogy az ünnepelt egyik írásában az efféle, róla szóló megemlékezésektől világosan eltiltott mindenkit.

A Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetet 2000-ben alapította a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, vezetője Hankiss Ágnes.

Hamvas Béla életművének „életrendszerű” feldolgozására 2003-ban létrejött a Hamvas Béla Collegium szabadegyetem.

2005-ben Mihály Gábor szobrászművész és Molnár Pál újságíró alapította a Hamvas-fürt borművészeti díjat, amelyet azóta minden évben kétszer adnak át. A díjat egy bronzkancsó jelképezi, amely Hamvas Béla arcvonásait viseli.

Hamvas Béla műveinek online jelenlétének előmozdítására, a hozzá kapcsolódó hírek összegyűjtésére, valamint a világon szétszórt Hamvashoz kapcsolódó szervezetek és személyek összefogására 2006-ban létrejött a HamvasBéla.org, a kolozsvári Vivarte Alapítvány kezdeményezésére.

2011-től a főváros III. kerületében közterület viseli a nevét (Hamvas Béla sétány).

2012-ben Oroszlány Város Gimnáziuma és Szakképző Iskolája Hamvas Béla nevét vette fel (Hamvas Béla Gimnázium és Szakképző Iskola).

2013-ban a Lélekpillangó életműdíjra jelölik.

Művei

Önálló kötetei

Hamvas Béla: Szellem és exisztencia c., 1941-ben megjelent kötetének címlapja

• Herakleitos múzsái vagy a természetről. Pontos irányítás az élet célja felé (Kövendi Dénes bevezetésével, Hamvas Béla kísérőtanulmányával, Kerényi Károly jegyzeteivel, Stemma, 1936)
• A világválság (Fővárosi Könyvtár /Aktuális kérdések irodalma, 53./, Különlenyomat, 1938)
• Poetica metaphysica (In: Mitrovics Gyula emlékkönyv, Egyetemi Nyomda, 1938, 370-384. p.)
• Szellem és exisztencia /Karl Jaspers filozófiája/ (Philosophia, A M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Filozófiai Intézetének Közleményei 1., Szeged, 1941)
• Bevezetés a modern karakterológiába (Pál Antal néven, Debrecen, Nagy Károly Grafikai Műintézete, 1941)
• A láthatatlan történet (Egyetemi Nyomda, 1943)
• A száz könyv (Egyetemi Nyomda, 1945)
• Anthologia humana: Ötezer év bölcsessége (Egyetemi Nyomda, 1946)
• Yantra és absztrakció. Lossonczy Tamás képei (Index, Röpirat és vitairat könyvtár 7., 1946)
• Forradalom a művészetben /Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon/ (Kemény Katalinnal közösen, Misztótfalusi, 1947)
• A világválság (Magvető, 1983)
• Karnevál (Magvető, 1985)
• Az öt géniusz (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1985)
• Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unicornis (Vigilia, 1987)
• Hamvas Béla 33 esszéje (Szerk. Dúl Antal, Bölcsész Index, ELTE, 1987)
• Szellem és egzisztencia (Pannónia könyvek, Pécs, 1987)
• Az öt géniusz – A bor filozófiája (Életünk könyvek, Szombathely, 1988)
• Közös életrend (Szerk. Báthory János, Darabos Pál, Kiss Jenő, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1988)
• Scientia Sacra I. /Az őskori emberiség szellemi hagyománya/ (Magvető, 1988)
• A bor filozófiája /Magyarország borvidékeinek térképével/ (Editio M Kiadó, Szentendre, 1998)
• Eksztázis (Mérték füzetsorozat 1, Medio Kiadó, 1996)
• Fák (Editio M Kiadó, Szentendre, 2000)
• Világválság /Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból/ (Szerk. Darabos Pál, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2004)
• Babérligetkönyv (Kossuth Kiadó, 2007)
• Hagyomány /Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból/ (Szerk. Darabos Pál, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2011)

Hamvas Béla életmű-kiadás (szerkeszti: Dúl Antal)

1-6. kötet: 1990-1994, Szombathely, Életünk Könyvek.

• 1. Anthologia humana /Ötezer év bölcsessége/, 1990
• 2. Szilveszter (1957) – Bizonyos tekintetben (1960-1961) – Ugyanis (1966-1967), Három regény, 1991
• 3. Patmosz I. – esszék, 1. rész (1958-1964), 1992
• 4. Patmosz II. – esszék, 2. rész (1964-1966), 1992
• 5. A babérligetkönyv – Hexakümion, 1993
• 6. Tabula smaragdina (1947-1950) – Mágia szutra (1950), 1994

7-25. kötet: 1994-2011, Szentendre – Budapest, Medio Kiadó

• 7. Arkhai és más esszék (1948–1950), 1994
• 8-9. Scientia Sacra I. rész, 1-2. kötet, /Az őskori emberiség szellemi hagyománya/ (1943-1944), 1995
• 10. Scientia Sacra II. rész /A kereszténység/ (1960-1964), 1996
• 11-12-13. Karnevál – regény (1948-1951) I-II-III., 1997
• 14. Szarepta – Esszék (1951-1955); 64-es esszék (1963-1964), 1998
• 15-16. A magyar Hüperion I-II., Az ősök útja és az istenek útja – Magyar vonatkozású esszék – Az öt géniusz – Bakony – A bor filozófiája, 1999
• 17. Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unicornis, 2000
• 18. A láthatatlan történet (1943) – Sziget (1935-1936), 2001
• 19-20. Az ősök nagy csarnoka I. India; II. Kína – Tibet – Japán, 2003
• 21. Az ősök nagy csarnoka III. Egyiptom – Héber hagyomány – Iszlám – Görög hagyomány, 2005
• 22. Az ősök nagy csarnoka IV. (előkészületben)
• 23-24. Naplók I-II. (Naplók és jegyzetek. 1. rész: 1942-1952, 2. rész: 1952-1968), 2010
• 25. Levelek /Első világháborús levelek, Levelek 1930-tól 1968-ig/, 2011

Fordításai

• Kung Fu-ce: Lun yü. Kung mester beszélgetései /bevezetéssel/ (Bibliotheca, 1943)
• Platon összes művei I-II. (Faragó Lászlóval, Gyomlay Gyulával, Kövendi Dénessel és másokkal közösen, Magyar Filozófiai Társaság, 1943)
• Tibeti misztériumok /bevezetéssel/ (Bibliotheca, 1944)
• Henoch Apokalypsise /bevezetéssel/ (Bibliotheca, 1945)
• Herbert Read: Szürrealizmus (Index, Röpirat és vitairat könyvtár 9., 1947)
• Herakleitos 131 fennmaradt mondata (Index, Röpirat és vitairat könyvtár 17/18., 1947)
• Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye (Európa Könyvkiadó, 1963)

Fordítások műveiből (válogatás)

• Philosophie des Weins (Edition Marika Marghescu, 1999)
• A bor géniusza – In memoriam Hamvas Béla – Szél Ágnes fotóival /Idézetek négy nyelven: magyar, angol, német, francia/ (Medicina Kiadó, 2002)
• The Philosophy of Wine (Magyarból fordította Csepregi Gábor, Editio M Kiadó, Szentendre, 2003)
• Bäume (Editio M Verlag, 2003)
• Filozofia vína (A bor filozófiája) (Magyarból fordította Karol Wlachovský, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2003)

Kiadatlan művei

• Álarc és koszorú (esszé)
• A háború nagysága és az ember kicsinysége - Oroszországi feljegyzések (esszé)
• Juregia (pamflet)
• Nehéz nem szatírát írni (novellagyűjtemény)
• Nem mind arany, ami réz (színdarab)
• Ördöngösök (regény)

Elveszett (lappangó) művei

• Beszélgetés az Akropoliszon (drámai költemény)
• Előjáték (elbeszélés)
• Erdőirtás (elbeszélés)
• Fügefahimnusz (esszé)
• Ismeretlen szerző (naplójegyzetek)
• Jávorka (kisregény)
• Káposztáskert (kisregény)
• Oedipus (kisregény)
• Pater Theodor (elbeszélés)
• A pokol költői (tanulmánykötet)
• Simon György szerencséje (kisregény)
• Szabad ég alatt (elbeszélés)
• Szent János éjszakája (kisregény)
• Szombaton vége (kisregény)
• Tíz meg nem tartott előadás (tanulmányok)

Online hozzáférhető művek (válogatás)

• A barátság [1]
• Direkt morál és rossz lelkiismeret [2]
• Forradalom a művészetben [3]
• A háború nagysága és az ember kicsinysége - Oroszországi feljegyzések [4]
• James Joyce Ulysses-e [5]
• A jóga metafizikája [6]
• A logosz-faj [7]
• Mágia szutra [8]
• A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst (kiadatlan szatirikus írás)[9]
• Olbrin Joachim csodálatos utazása [10]
• Pál Antal: Bevezetés a modern karakterológiába [11]
• Poseidón [12]
• René Guénon és a társadalom metafizikája [13]
• Summa Philosophiae Normalis [14]
• Thoreau [15]
• Tibeti misztériumok [16]
• Túlvilági kalauz (Tévedés joga fenntartva) [17]
• A tükör [18]
• A világválság [19]
• A Vízöntő [20]
• Zen [21]

Irodalom

• Ambrus Lajos (szerk.): Krízis és karnevál - Hamvas Béla emlékezete (Nap Kiadó, 2009)
• Baka Györgyi (szerk.): A beváltás helye. A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár előadóinak írásai Hamvas Béláról a 15 éves népfőiskolai képzés köszöntésére (Hamvas Béla Városi Könyvtár, Százhalombatta, 2012)
• Bódis Zoltán: Hamvas-írás. A hamvasi nyelvszemlélet megközelítése (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997)
• Buji Ferenc: A görögségtől a kereszténységig. A hamvasi hagyományértelmezés stádiumai (Életünk, 2007/2–3., 28–44.)
• Czakó Gábor: Szótárkönyv A-Z (Hamvas Szótár) (Szerzői kiadás, 2001)
• Danyi Zoltán: Kivezetés a szövegből. Hamvas Béla regényei (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2008)
• Darabos Pál - Szathmári Botond (szerk.): A nevezetes névtelen - 30 éve hunyt el Hamvas Béla (Osiris, 1999)
• Faragó Ferenc: Hamvas Béla kereszténységszemlélete (Koinónia, 2003/június–július)
• Farkas Attila Márton - Mund Katalin: Rekviem egy elveszett mítoszért. A Hamvas-kultusz (Valóság, 2001/8. 51-64.)
• Kelemen Zoltán: A meseíró Hamvas Béla (Eső, 2001/2.)
• Kelemen Zoltán: Pokoli riport (Új Forrás, 2003/1.)
• Kelemen Zoltán: Töredék és remekmű. Hamvas Béla Karnevál és Regényelméleti fragmentum című műveinek összehasonlító elemzése (Forrás, 1994/4. 38-44.o.)
• Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte a saját neveit - Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához (Akadémiai Kiadó, 1990)
• Kemény Katalin: Élet és életmű (Hamvas Béla Városi Könyvtár, Százhalombatta, 2009)
• Keszi Imre: A füstparipa farka (Diárium, 1946)
• László Ruth - Szathmári Botond (szerk.): Fényvaluta. 110 éve született Hamvas Béla (Helikon, 2007)
• Lengyel András: „…szólj, Szokrates, van értelme még?” - Hamvas Béla filozófia-képe (Forrás, 2005/10.)
• Lőrinczné dr. Thiel Katalin: Hamvas Béla és a "realizálás" (In: Alternatív tradíciók a magyar filozófia történetében. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1999. 385-392.)
• Lőrinczné Thiel Katalin: A hit lovagja és a "várakozó". Kierkegaard hatása Hamvas Bélára (Pro philosophia füzetek, 28., 2001, 143-151.)
• Lőrinczné dr. Thiel Katalin: Maszkjáték (Humán Tudományokért Kiadó, Veszprém, 2002)
• Miklóssy Endre: Hamvas Béla (Új Mandátum Könyvkiadó, 2002)
• Mórocz Zsolt: Öt Hamvas-mondat (Kortárs, 2005/5.)
• Odorics Ferenc: Hamvas Béla: posztmodern (Korunk, 2006/július)
• Oravecz Barna: Rejtett struktúrák Hamvas Béla Karnevál című regényében (In: „…még onnét is eljutni túlra…” Nyelvészeti és irodalmi tanulmányok Horváth Katalin tiszteletére, Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XXXIII., TINTA Könyvkiadó, 2004, 472–489.)
• Szántó F. István: Hamvas Béla és Hölderlin (Szempontok A magyar Hüperión olvasásához) (Új Forrás, 2003/1.)
• Szántó F. István: Hamvas Béla „görög tárgyú” írásai és a Sziget-mozgalom (Kortárs, 2003/8.)
• Szathmári Botond (szerk.): Gyémántnál keményebb - 100 éve született Hamvas Béla (Mont Humán Menedzser Iroda Kft., 1997)
• Szathmári Botond: A hagyománytudat szerepe a XXI. században (Hamvas Béla nyomán) (Polisz, 2003/április-május)
• Szepesi Attila: Hamvas Béla esszéi (Tiszatáj, 1995/4.)
• Szentkuthy Miklós: Gyermek keresztes hadjárat (Magyarok, 1947. október)

Források

• Darabos Pál: Hamvas Béla. Egy életmű fiziognómiája. I-III. (Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2002)
• Darabos Pál - Molnár Márton (szerk.): In memoriam Hamvas Béla - Visszaemlékezések Hamvas Bélára (Hamvas Intézet, 2002)
• Dúl Antal: A pácban mindenki benne van
• Hamvas Béla művei (Kortárs Magyar Írók 1945-1997)
• Nemoda Lászlóné: Hamvas Béla családi emlékezete (HetiVálasz.hu, 2007.10.11)

További információk

• Dr. Buttyán Kornélné Molnár Márta - Béla bácsi, vagyis a másik Hamvas Béla
• Danyi Zoltán - Regény és alkímia
• Faragó Ferenc (szerk.) - Hamvas Breviárium
• HamvasBéla.org - A pácban mindenki benne van
• Gerlóczy Ferenc - A sikerkenyőcs
• Hamvasbela.lap.hu
• Hamvas Béla Collegium
• Hamvas Béla idézetek
• Hamvas-fürt Bordíj átadása
• Hamvas Intézet honlapja
• Faragó Ferenc honlapja
• Horváth Róbert - Apolitikus volt-e Hamvas Béla?
• Horváth Róbert - Hamvas Béla és a magyarság (előadás)
• In memoriam Hamvas Béla (Farkas Jenő dokumentumfilmje)
• Képek Hamvas Béláról
• Kornis Mihály - A Tarot kártya 16. lapja, avagy Hamvas Béla a színházról
• A láthatatlan történet (Hamvas után a Karnevál)
• Orbán Péter - Hamvas Béla és az esszé (előadás)
• Simándi Ágnes - Filozófus a raktárban (Hamvas Béla szellemi öröksége)
• Szabados György - Hamvas Béla és a zene
• Századfordító magyarok - Hamvas Béla (Ocsenás Tamás filmje, MTV Videótár)
• Tóth Judit - Weöres Sándor és Hamvas Béla találkozása