Konfucius
Konfucius[1] (ejtsd: konfúciusz, kínaiul: 孔夫子, pinyin: Kǒng Fū Zǐ, Kung Mester, Kung-ce, Kung Fu-Ce, jelentése: Kong mester) (i. e. 551 (hagyományosan szeptember 28. – i. e. 479) neves kínai bölcs, a konfucianizmus atyja, a Ji King egyik kommentátora. Tanai nagy hatással vannak mind a mai napig a Távol-Keleten.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Konfuciusz az agg Shuliang He és egy állítólag Yen klánbeni lány, vélhetően törvénytelen gyermeke volt. Ez azt jelenti, hogy az egyes források szerint Cseng-cai névre hallgató lány Shuliang He szeretője lehetett. A törvénytelen nemzést elfedendő bizonyos tanítványai Konfuciusz fogantatását az isteni lélekkel (Szentlélekkel) magyarázták, ahogy ez bevett szokás volt sok uralkodó törvénytelen gyermeke esetén is. [2]
A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven Kung-Fu-Ce mester, akiről később egy egész tant, a konfucianizmust elnevezték, s akinek gondolatai - bár nem volt vallásalapító - több mint két évezredre gyakoroltak jelentős szellemi hatást Kína egészére. A vélhetően arisztokrata családból származó Konfucius életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb időre. Ennek oka, hogy szigorú erkölcsisége és ragaszkodása a szertartásokhoz ellentétben állt a már hanyatló értékrenddel és azzal a nemtörődömséggel, ami az egyes uralkodókat és minisztereiket jellemezte.
Bár iskolába nem járt, mert nem volt családjának elég pénze, rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban, miközben hat művészeti ágban, többek közt a zenében, az íjászatban, valamint a kalligráfiában is magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak harminc évesen kezdett. Mély tudásával hamar nagy népszerűségre tett szert, tanítványai száma rövid idő alatt több százra ugrott.
Bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték és megőrizték fontosabb mondásait a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Kutatta a Ji King, avagy a Változások Könyve szimbolikáját, kiegészítve saját kommentárjaival.
Konfucius elutasította a világtól elvonuló bölcs ideáját. Saját életével is arra bátorította a követőit, hogy vegyenek részt a közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is vállalt városi hivatalokat, sőt, Lu állam királyának igazságügy-minisztere lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölcsi szinttel rendelkező bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe vonulni, ami végül tizenhárom évig tartott. Tanítványainak köre azonban tovább bővült, halálakor egyes becslések szerint már közel háromezren voltak.
[szerkesztés] Tanítása
A két legfontosabb erény Konfucius szerint a jen és a li, s a magasabb rendű ember ezekhez igazítja életvitelét. A jen az embertársaid iránti jóakaratú törődést jelenti, míg a li több dolgot egyesít magában: erkölcsöt, szertartásokat, szokásokat, udvariassági formákat és illemszabályokat. Konfucius szerint szükség van az önművelésre, a jellem építésére. Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos a régiekéhez. Régieknek azokat a dinasztiákat (Csou-kung, a Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a mitikus Hia- és a félig történeti Sang-Jin-dinasztia) tekintette, akik az ő korát megelőzően több száz évvel uralkodtak, de akik jelentős mértékben meghatározták az ország későbbi arculatát és fejlődését. Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s elkülönítette őket az alantas vagy közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak. Konfucius olyan követelményeket támasztott a nemes emberek előtt, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” Konfucius tanítása szerint a feleség a férjének, továbbá az alattvaló az urának tisztelettel és engedelmességgel tartozik. A zsarnoksággal szemben azonban úgy vélte, hogy az államnak az emberek javát kell szolgálnia, s a hatalmon lévőknek inkább erkölcsös magatartással és nem erőszakkal kell uralkodnia. „Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.” – szólt egy másik tanítása.
[szerkesztés] Tisztelete
A mai Kínában egyre erősödik a Konfucius iránti érdeklődés, és ennek a hivatalos politika is teret ad. 2010. szeptember 27. és október 6. között, Konfuciusz születésének 2561. évfordulója alkalmából az első pekingi Konfuciusz-templom konfuciuszi főiskolája kulturális fesztivált tartott. A pekingi Konfucius-templom és a konfuciuszi főiskola a Yuan-dinasztiában épült, és több mint 700 éves múltra tekint vissza.[3]
2011. januárjában a Tiananmen-téren felállították Konfucius talapzattal együtt 9,5 méteres bronzszobrát tekint a Nemzeti Múzeum előtt. A téren eddig csak Mao Ce-tungra utaló emlékek álltak, mauzóleuma, valamint a Tiltott Város bejáratán elhelyezett képe. A bronzszobor Wu Weishan nanjingi művész alkotása.[4]
[szerkesztés] Források
- ↑ Latinos alakban szerepel az OH. ajánlása alapján (944a)
- ↑ Shigeki Kaizuka: Confucius, His life and thought, Dover Publication, 2002, 49. oldal
- ↑ http://hungarian.cri.cn/321/2010/09/28/2s128179.htm
- ↑ http://nol.hu/kulfold/konfucius_szobra_a_tiananmen-teren
- Michael H. Hart: 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||
