Konfuciusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konfuciusz
Kínai filozófia
Középkori filozófia
Confucius 02.png
Született I. e. 551
Elhunyt I. e. 479
Csüfu
Iskola/Irányzat Kínai filozófia, Konfucianizmus

Konfuciusz, kínaiul: 孔子 (Kung ce); pinjin: Kǒngzǐ; latinosan: Confucius). I. e. 551-től i. e. 479-ig élt Kína keleti részén, Lu fejedelemségében - ma Santung tartomány. Kína legjelentősebb filozófusainak egyike. Bölcseleteit a Lun jü (論語) című mű tartalmazza, melyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Konfuciusz alapította meg az „írástudók iskoláját” (zsu csia 儒家), amit Nyugaton konfuciánus iskolaként ismernek. Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlenül meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. A Mester bölcselete napjainkban nemcsak Kínában éli egyre erősödő reneszánszát, hanem az egész világon mind többen fordulnak elismeréssel felé.

„A Mester mondotta:

Amit nem kívánnál saját magadnak sem,

olyat ne tégy te se más emberekkel szemben!”

(Lun jü XV./23. Őri Sándor fordítása)[1]

Konfuciusz neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz családneve: Kung (Kǒng 孔); utóneve: Csiu (Qiū 丘); adott neve: Csung-nyi (Zhòngní 仲尼). Tiszteleti neve: Kung-ce (孔子), azaz Kung mester, vagy csak röviden Ce (子): Mester. Habár a ce (mester) tiszteleti utótag ott szerepel a legtöbb csou-kori filozófus nevében (Lao-ce, Csuang-ce, Szun-ce stb.), a „Mester” (ce), illetve „a Mester mondotta” (ce jüe) mindig Konfuciuszra, illetve az őáltala mondott bölcseletekre vonatkozik. A Kung Fu-ce (pinjin: Kǒng Fūzǐ 孔夫子) névváltozat csak évszázadokkal halála után keletkezett – élete során ezt a formát soha nem használták. Jelentése: Kung tanító-mester. A modern kínai nyelvhasználatban a közbeékelődő „fu” (夫) tagot általában nem használják, csak a Kung-ce alakot.

A kínai hagyomány szerint Konfuciusz a hatalmát elvesztő, Ce családnevet felvett Sang-dinasztia leszármazottja.

A név magyar átírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név helyes magyar átírása: Konfuciusz, a magyar helyesírási szabályzat a Konfucius változatot preferálja.[2] A tudományos sinológia a Konfuciusz formát használja és ezt alkalmazzák a gyakorlatban más helyeken is (pl.: Konfuciusz Intézet). A Kung Fu-ce megnevezést a Kínában tevékenykedő első jezsuita szerzetesek ültették át latinos alakba mint Confucius (a hagyomány szerint a latinosított formát az olasz Matteo Ricci alkotta).

Posztumusz tiszteleti nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Konfuciusz tanai a hivatalos állami ideológiává váltak az évszázadok során, több tiszteleti nevet is adományoztak neki a különböző kínai császárok: i. e. I. század, Han-kor: „Nagyrabecsült és fennenhirdetett Ni Úr” (褒成宣尼公); XVI. század, Ming-kor: „A legnagyobb bölcs – első tanító” (至聖先師); valamint: „Tízezer generáció tanítói példaképe” (萬世師表).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forráskritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz életének áttekintésekor külön kell választanunk a legendákat a tényektől. Sajnos tényszerű adat igen kevés maradt ránk. A leghitelesebb forrás a Lun jü, mely Konfuciusz bölcseleteit tartalmazza. Ebben sok helyen találkozhatunk a Mester alakjával – ugyanakkor sosem lehetünk biztosak abban, hogy a róla szóló történetek szimbolikusak-e, vagy egy-egy valóban megtörtént eseményt írnak le. A második forrás, mely nem sokkal Konfuciusz halála után íródott, a Kung ce csiajü (孔子家語), azaz a „Kong család története”. Itt már sok legendás elem is belekerül az elbeszélések fonalába, ezen túl pedig továbbra is sok történetnek inkább szimbolikus jelentése van, a tanítások egyfajta példázataiként szerepelnek. A későbbi írásokban Konfuciuszt gyakran a történet hitelességét alátámasztandó szerepeltették. A harmadik és egyben legfontosabb forrás A történetíró feljegyzései – Kína első történetírója, Szema Csien alkotása, ami i. e. 86 körül íródott. Ennek a 47. fejezetében részletes és kronológiailag folyamatos biográfiát olvashatunk Konfuciuszról. Az e három művön kívüli egyéb források leginkább legendáknak tekinthetők – Konfuciusz életére valós relevancia nélkül.

Tények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz i. e. 551–479 között élt. Lu fejedelemségben született, a mai Kína Santung tartományának déli részén, egy Cou (陬) nevű kisvárosban, ám később szüleivel a fejedelemség központjába, Csüfu-ba (曲阜) költöztek, ahol élete végéig lakott. Gyermekkorában szegénységben élt. Szorgalmának és kötelességtudásának köszönhetően viszonylag fiatalon hivatalt kapott Lu fejedelemségben (鲁). Később iskolát alapított, ahol nemcsak saját filozófiáját, hanem a kor általános műveltségéhez elengedhetetlen ismereteket is oktatott az ország minden tájáról köré gyűlt növendékeknek. A fejedelemség belpolitikai viszályai miatt azonban ötvenes éveinek derekán száműzetésbe kényszerült, és tizenhárom évig fejedelemségről fejedelemségre vándorolt leghűségesebb tanítványaival. Halála előtt három évvel térhetett csak vissza hazájába, Lu-ba. „Konfuciusz volt az első ember a kínai történelemben, akinek magántanítóként már számos tanítványa volt.”[3] Életében nem írt semmit, csak szóban oktatott. Mindent, mit róla tudunk, tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyeztek le. Magánéletéről még kevesebb tény tudható: Nős volt és legalább két gyermek édesapja. Fia: Kung Li (孔鯉). A Li jelentése „ponty”. Lánya neve nem ismert. Egyes feljegyzések szerint két lánya volt, de az egyik valószínűleg bátyja (féltestvére) lányára vonatkozik, akit ő nevelt – idősebb fiútestvére, Kung Meng ugyanis egy pontosabban meg nem nevezett fogyatékossága miatt nem nevelhette lányát.

Legendák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz ősei származásukat a Csou-kort megelőző Sang-dinasztia királyi házáig vezették vissza. A Kung családnév az i. e. VIII. század végén kerül először említésre a krónikákban. A család eredetileg Szung államban élt, de egy konfliktus miatt menekülniük kellett és Lu fejedelemségben telepedtek le. Konfuciusz apja, Suliang Hö (叔梁紇) vagy Kung Hö (孔紇) már csak névleg hordozta a nemesi rangot. Katonatisztként szolgált a fejedelem seregében, s bár hőstetteiről több óda is megemlékezik, családjának csak szerény életkörülményeket tudott biztosítani. Első házasságából kilenc lánya született, valamint egy fiú (Kung Meng), aki azonban valamilyen betegségben szenvedett, ezért Suliang Hö időskorában újranősült, hogy a család nevét továbbörökítő fiúgyermekről gondoskodjon. Konfuciusz édesanyja, Cseng cai (徵在) a Jen (颜) családból származott.

Születése és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz születési dátuma a hagyomány szerint szeptember 28. − ez a dátum azonban bizonyosan nem fedi a valóságot, minthogy semmilyen hiteles dokumentum nincs ennek alátámasztására. Édesanyja, Jen Cseng cai a hagyomány szerint a Ni hegy lábánál szülte meg fiát – innen kapta Konfuciusz a „Ni” nevet. Hároméves volt, mikor elveszítette idős édesapját, melynek következtében a család anyagi helyzete drámaian rosszabbra fordult. Gyermekként kedvenc játéka a szertartási edények rendezgetése, illetve a felnőttek ünnepi rituáléinak imitálása volt. A család szegénysége dacára társadalmilag „írástudóknak” (si 士) számítottak. Az „írástudók” a közemberek és a nemesek között helyezkedtek el, egyfajta értelmiségi rétegként, mely lehetővé tette, hogy az ifjú Konfuciusz tanulmányokat folytasson. A Lun jü-ből megtudhatjuk, hogy nem voltak tanárai, tehát nagy valószínűséggel saját maga, autodidakta módon tanult – ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy édesanyjának nem is lett volna anyagi lehetősége, hogy taníttassa gyermekét. Konfuciusz éleseszűsége és szorgalma azonban kárpótolta hátrányos helyzetét és igen hamar kiterjedt tudásra tett szert.

Felnőttkora a vándorlásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz 19 éves korában nősült meg, felesége neve Csi Kuan (亓官) volt. Huszonhárom évesen veszítette el édesanyját. Kezdetben kisebb írástudói munkaköröket látott el: jellemzően a mezőgazdasági tevékenységek során felmerülő könyvelési feladatokat, feljegyzéseket és számításokat végezte. A hivatalnoki ranglétrán egyre feljebb lépve végül igazságügy- miniszterré nevezte ki Lu állam vezetője. Ezt a feladatkört olyan jól végezte, hogy az egész fejedelemségre kiható fejlődést idézett elő. Az ország megerősödése azonban irigységet váltott ki a szomszédos Csi fejedelemség (齐) vezetőiből, mely állam Lu legnagyobb vetélytársa volt. A fejlődés megfékezésére nem hadsereget küldtek Lu ellen, hanem ajándékokkal megrakott szekereket, lovakat és elsősorban 80 gyönyörű táncosnőt, akik Lu vezetőit, élükön a herceggel annyira elkápráztatták, hogy több napig (hétig) egyáltalán nem foglalkoztak az államügyekkel. A hagyomány szerint ez volt az az ok, amiért Konfuciusz önkéntes száműzetésbe vonult: lemondott pozíciójáról és elhagyta hazáját. Vele tartottak leghűségesebb tanítványai is.

Vándorlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfucius sírja

Konfuciusz 56 éves volt, mikor megkezdte 13 évig tartó vándorlását, melynek során számos Lu-val szomszédos fejedelemséget meglátogatott, de legtöbbet Vej államban (卫) időzött. A Lun jü-ben számos történetet olvashatunk ebből az időszakból. Ennek ellenére a vándorlását elmesélő történetek is inkább tekinthetők szimbolikusnak, mint tényszerűnek. Nem tudhatjuk, hogy a valós történeteket ábrázolták úgy, hogy szimbolikus jelentésük is legyen, vagy fordítva: a szimbolikus történeteket írták le úgy, mintha Konfuciusszal történt volna meg. A legtöbb apokrif történet is e hosszú vándorlás egy-egy epizódját mutatja be. Egy profetikus tanító kvázi archetipikus zarándokútját láthatjuk, mely majd minden későbbi nagy tanító, próféta életútjában megjelenik: az aktuális hatalmi réteg által eltaszított mester kálváriája, egyedüli küzdelme, mely látszólag kudarcba fullad, de az emberek szimpátiáját végül is megnyerve hosszú távon diadalmaskodik.

Időskora és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Co csuan krónika szerint 68 éves korában tért vissza Lu fejedelemségbe. A hazatérésben az addigra befolyásos posztokat betöltő tanítványai segítették. Életének utolsó három évében már nem töltött be hivatalt. Minden idejét iskolája megszervezésének, tanítványainak és könyvtárának rendezésére szentelte. 72 éves korában hunyt el.

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legendák és tények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csakúgy, mint életrajzával kapcsolatban, tanításai vizsgálatakor is el kell választani a valóban Konfuciusz eszmeiségét tükröző tanításokat azoktól, amiket a későbbi korok gondolkodói tulajdonítottak neki, főleg azon indokból, hogy saját írásaiknak nagyobb hitelességet, és ezáltal elismertséget szerezzenek. A ma ismert ókori művek között egy sincs, amit bizonyíthatóan Konfuciusz írt volna. Valószínűleg élete során semmit nem írt, csak szóban oktatott. Egyetlen olyan mű van, mely tanításait valószínűleg hűen tükrözi: a Lun jü. Ebben a műben nagyjából ötszáz különálló beszélgetés és mondás található, melyeket a tanítványok gyűjtöttek össze mesterük halálát követően, és vagy ők, vagy a tanítványok következő generációja jegyzett le. Nem tudhatjuk bizonyosan azt sem, hogy a Lun jü-ben foglaltak közül mi az, amit Konfuciusz saját maga indított útjára, mi az, amit már ő is korábbi tanításokból vett át és mi az, amit esetleg tanítványai gondoltak tovább. Mindazonáltal a Lun jü-t egy egységes műnek kell tekinteni, ami nem csak a leghűbb, de az egyedüli forrása Konfuciusz filozófiájának. Ezen kívül minden egyéb mű, amit bár Konfuciusznak tulajdonítanak, nem az ő, hanem az azt írók gondolatait tükrözi.

A konfuciuszi filozófia alapfogalmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (道 tao), az erények (德 te), a tradíciók (禮 li), az igazság (義 ji), a kötelességtudat (忠 csung), az empátia gyakorlata (恕 shu), a szavahihetőség (信 hszin), a bátorság (勇 jung), a gyermeki szeretet (孝 hsziao), az éberség (仁 zsen), a harmónia (和 ), a boldogság (樂 ), a tanulás (學 hszüe), a műveltség (文 wen), a nevek helyreigazítása (正名 cseng ming), a közép (中 csung), a tettrekészség (敏 min), az akaraterő (志 csö), az elégedettség (說 jüe), a nemesb ember (君子 csün ce), a kisember (小人 hsziao zsen), a megfelelő-ember (善人 shan zsen), az írástudó (士 shi), a kiváló-erényű ember (賢 hszien) a tökéletes-bölcs (聖 sheng). Ezekhez járul még sok-sok ritkábban említett, de ugyancsak nagy jelentőséggel bíró fogalom, amelyek összessége alkotja a konfuciuszi terminológiát. Az „alapfogalmak” fordításakor használt magyar szavak jelentése sokszor ugyan összecseng a napjainkban használt jelentéssel, legtöbbször azonban eltér tőle, s nemritkán pedig, amikor egy fontosabb kifejezéssel találkozunk, nagymértékben el kell vonatkoztatnunk a szó eredeti magyar nyelvű jelentésétől. Kiváltképp a legtöbbet vitatott és legnehezebben értelmezhető fogalmak esetében van így, mint amilyen például az „éberség” (仁 zsen), a „tradíciók” (禮 li) vagy a „nemesb ember” (君子 csün ce).

A Konfuciusznak tulajdonított művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy semmi nem támasztja alá, hogy Konfuciusz életében bármit is írt volna, az utókor a következő műveket tulajdonítja neki:

  • Tavasz és ősz krónikája (Csun-csiu 春秋): A hagyomány szerint ezt a krónikát, mely Konfuciusz szülőföldjének, Lu fejedelemségnek a történetét i. e. 772-től i. e. 479-ig egy sajátosan vázlatos stílusban mutatja be, Konfuciusz szerkesztette, illetve írta. Ezt a korabeli tudósok azzal az érvvel támasztották alá, hogy a krónika pont abban az évben ér véget, mikor Konfuciusz meghalt. Habár nem lehet bizonyítani, hogy ezt a krónikát valóban Konfuciusz írta/szerkesztette, mindezt azonban kizárni sem tudjuk.
  • A Dalok könyve (Si king 詩經): A háromszáz verset, illetve korabeli éneket (dalt) tartalmazó művet a hagyomány szerint Konfuciusz válogatta össze több mint háromezer egyéb vers/dal közül és szerkesztette egy kötetbe őket. Ami bizonyos, hogy Konfuciusz ismerte a Dalok könyvét, sőt tanítása során nagy jelentőséget tulajdonított neki, mint ahogy az a Lun jü szövegéből több helyen kitűnik. Logikusnak látszik, hogy Konfuciusz saját tanításait segítendő válogatta össze a különböző ódákat, és erre a Lun jü-ben is találunk megerősítést:

„A Mester mondotta:

Wei-ből Lu-ba való hazatértem óta

helyükre igazítottam a zenéket;

A sok különböző himnusz és óda,

mind a maguk helyére kerültek.”

(Lun jü IX./14. Őri Sándor fordítása) [4]
  • Kommentár a Ji kinghez (易經): A Változások könyvének egyik előszavát a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja, ami azonban szinte bizonyosan nem tőle származik. A fenti két művel ellentétben a Ji king (Változások könyve) esetében még az is erősen vitatható, hogy Konfuciusz ismerte-e ezt az írást. A Ji king a későbbi konfuciánus tanításokban kiemelkedő szerepet kapott, és ezért hitelességét alá kellett támasztani. Ezt a középkori konfuciánus tudósok úgy érték el, hogy a Lun jü VII./16-os mondásába beleépítették a Ji king címét.

Az utóbbi idők archeológiai leletei szerint azonban a legkorábbi szövegek nem tartalmazták a Ji king címét ebben a mondásban és semmi sem utal arra, hogy Konfuciusz olyan központi műnek tekintette volna, mint ahogy azt a későbbi korok előszeretettel állították.

Konfuciusz „könyvespolca”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz „könyvespolcán” valószínűleg a következő művek voltak:

Vagyis ezek azok a művek, amiket Konfuciusz bizonyosan ismert, s melyekből meríthetett saját tanításainak megalkotásakor. Ezek közül csak a Zene könyve nem maradt fenn napjainkig.

Konfuciusz iskolája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A Mester célja az volt, hogy tanítványaiból az államnak és a társadalomnak egyaránt hasznos ’egész emberek’ váljanak. Ezért az egyes klasszikus műveken alapuló, legkülönfélébb ismeretekre oktatta növendékeit.” ."[5] Konfuciusz tanítási módszere és egyben sikerességének kulcsa abban állt, hogy a régieket követve újat alkotott. Minden tanítását a korábbi generációk gondolataira és erkölcseire és építette – az ősi tudás szolgáltatta az alapot és mutatta meg az irányvonalat.

„A Mester mondotta:

A régit feleleveníteni, s az újat megismerni;

Így lehet tanítóvá válni!”

(Lun jü II./11. Őri Sándor fordítása) [6]

Ezt a tudást azonban mindig korának aktuális viszonyaihoz formálta át. A változtatásokat mindig csak kicsi lépésekben, finoman adagolta – a radikális fordulatoknak nem volt híve. A hivatkozási alapot a régiek hagyományai biztosították, de mégis valami újat hozott létre belőlük. Így tudta megteremteni a megújító és előremutató változást az állandóság biztonságának megőrzésével.

Tisztelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Kínában egyre erősödik a Konfuciusz iránti érdeklődés, és ennek a hivatalos politika is teret ad. 2010 szeptember 27. és október 6. között, Konfuciusz születésének 2561. évfordulója alkalmából az első pekingi Konfuciusz-templom konfuciuszi főiskolája kulturális fesztivált tartott. A pekingi Konfuciusz-templom és a konfuciuszi főiskola a Yuan-dinasztiában épült, és több mint 700 éves múltra tekint vissza.[7]

2011 januárjában a Tiananmen-téren, a Nemzeti Múzeum előtt felállították Konfuciusz talapzattal együtt 9,5 méteres bronzszobrát. A téren eddig csak Mao Ce-tungra utaló emlékek álltak: mauzóleuma, valamint a Tiltott Város bejáratán elhelyezett képe. A bronzszobor Wu Weishan nanjingi művész alkotása.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü. Golden Goose Kiadó, Budapest: 2012., 361.old.
  2. Féllatinos alakban szerepel az OH. ajánlása alapján (944a)
  3. Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 68. o.
  4. Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü. Golden Goose Kiadó, Budapest: 2012., 193.old.
  5. Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 70. o.
  6. Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü. Golden Goose Kiadó, Budapest: 2012., 43.old.
  7. http://hungarian.cri.cn/321/2010/09/28/2s128179.htm
  8. http://nol.hu/kulfold/konfucius_szobra_a_tiananmen-teren

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Torábbi információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Konfuciusz témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Konfuciusz témájú médiaállományokat.