Pikareszk regény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a 'csavargó' jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandorregény, általában szatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni.

A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége (mely aztán a pikareszk jelző más használataiban is megjelenik) az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek az 1554-ben Antwerpenben és Spanyolországban szerző nélkül megjelent Lazarillo de Tormes-t tartják az első pikareszk regénynek, mások azonban még csak azok előfutárának minősítik. Címszereplője, Lazarillo elszegényedett vidéken él, egy képmutató társadalom keretei közt. Benvenuto Cellini önéletrajza (Firenze, 1558) szintén a kialakuló műfaj jellegzetességeit mutatja. Az első egyértelműen pikareszknek tartott regény az 1599-ben megjelent, Mateo Alemán által írt Guzmán de Alfarache. A hirtelen nagy népszerűségnek örvendő műfajt is parodizálta a lovagregény mellett Cervantes is a Don Quijote című művében.

A spanyol regények között Francisco de Quevedo El buscón (1626) című művét tartják a műfaj egyik legjobban sikerült darabjának, barokkos stílusa és a bűn lélektanának finom ábrázolása miatt.

A 1718. században a műfaj egész Európában elterjedt. Ismertebb művek:

Pikareszk a modern irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pikareszk szó gyakran csak a regények formai jellegzetességét, az epizódok felcserélhetőségét jelenti. Ilyen értelemben sok regény (vagy film) tartható pikareszknek, csakúgy mint a hipertext irodalom nem lineárisan szerkesztett alkotásai.

Néhány ismertebb, a pikareszket folytató mű a 1920. századból:

Pikareszk filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quentin Tarantinora jellemző, hogy filmjeiben szívesen alkalmazza a pikareszk műfaj elemeit, mint például a „Kutyaszorítóban”. Habár nem mindig kapta meg ehhez a megfelelő támogatást. A „Született gyilkosok” Tarantino forgatókönyve szerint az egyes részeket felcserélt sorrendbe írta meg, de a filmet leforgató Oliver Stonenak ez nem tetszett és kronológiai sorrendbe rakta a filmet, Tarantino rosszallása ellenére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]