Lossonczy Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lossonczy Tamás
Lossonczy Tamas 101 evesen.jpg
Született 1904. augusztus 12.
Budapest
Elhunyt 2009. november 3. (105 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész, grafikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lossonczy Tamás témájú médiaállományokat.

Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest, 2009. november 3.) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben joghallgató volt, 1923-ban kezdte a Képzőművészeti Főiskolát, tanárai Bosznay István és Vaszary János voltak, 1926-ban végzett. Emellett 1929 és 1931 között Kaesz Gyula tanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán. Első tanulmányútjai Párizsba vezettek, először 1926-ban, majd 1937-ben. 1929-ben Bodon Sándor építésznél vendégeskedett Hollandiában. 1940-ben megnősült, felesége Lossonczy Ibolya néven maga is ismert szobrász lett.

1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja lett. 1945 és 1946 között az Európai Iskola tagja, majd 1948-ig az Elvont Művészek magyar csoportjához csatlakozott.

Lossonczy Tamás, Éda asszony és ifjabb Kazinczy János, a szobrász, Lossonczy Tamás és id. Kazinczy János Antal festőművész közös kiállításuk megnyitóján (Budapest, 2002. október 27.)

1957-ben a MÜM 18. számú szakmunkásképző intézetben szerkezettant tanított 1968-as nyugdíjazásáig. Ebben az időszakban készítette el nagy hatású művét, a Tisztító nagy vihar című képet. 1985-ben érdemes művészi díjat vehetett át.

1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994-ben Kossuth-díjban részesült. Idős korában is aktívan dolgozott, töretlen életkedvvel gyarapította több mint ezer olajképből és mintegy tizenötezer grafikából álló életművét. 105 éves korában hunyt el.[1]

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben nonfiguratív festészettel próbálkozott, majd organikus-térkonstruktív alkotásokat (elsősorban téralkotásokat) készített, aztán hosszabb ideig nem festett, Molnár Farkasnál dolgozott belsőépítészként. 1939-től kezdett újra festeni, már itt megjelentek a később jellegzetessé váló ikerháromszögek. Az 1950-es években baloldali meggyőződése miatt szocreál műveket készített, amivel 1952-ben hagyott fel. 1955-ben alkotói válságba került, 1960-ban kezdett újra aktívabban festeni, elsősorban sorozatokat. Az induló új avantgárd festőkkel ápolt kapcsolatot (pl. Bak Imrével, Molnár Sándorral), de szorosabban nem vesz részt a munkájukban. 1970-től előbb ún. „űrképekkel” foglalkozott, majd felerősödtek művészetében az expresszionista és szürrealista hatások. Később festészete egyszerűsödött, nem kötötte magát stílusokhoz, és grafikai tevékenysége is intenzívebbé vált.

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Műcsarnokban megrendezett életmű-kiállítás egy részlete

Első önálló kiállítását Kállai Ernő rendezte meg 1943-ban az Alkotás Művelődési Házban, majd 1948-ban a Képzőművészek Szabad Szakszervezetének épületében volt a következő. Hosszú és kényszerű szünet utáni első egyéni kiállítása 1971-ben, a Fényes Adolf Teremben volt, később többek között a Műcsarnokban, a győri Megyei Képtárban, a Mednyánszky Teremben, az Ernst Múzeumban, a Szinyei Szalonban, a Képzőművészeti Egyetemen és a Kassák Lajos Emlékmúzeumban állított ki. Állandó kiállítása van a budapesti Párizsi Kék Galériában és 2005-ben életmű-kiállítása volt a Műcsarnokban. 2008-ban New York-ban állították ki több képét. 2009-ben kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a festő 100 és 105 éves kora között készült műveiből.

Képei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1944 Viharban (olaj, vászon, 53 x 63 cm)
  • 1945 Fájdalom és remény
  • 1946 Temetés
  • 1946 Gépritmus (olaj, vászon, 40 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1946-47 Tíz tábla
  • 1947 Sötétet váltó fény (olaj, vászon, 35,5 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1947 Négy kör II. (olaj, vászon, 37,5 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1947-48 Pályák (olaj, vászon, 80 x 94 cm; magántulajdonban)
  • 1946 Természetrajzi Múzeum (olaj, vászon, 73 x 100 cm; magántulajdonban)
  • 1957-62 Tisztító nagy vihar
  • 1965 Radar (olaj, vászon, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1966 Forgás és Sebesség (olaj, vászon, 80 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1967-68 Alakuló élet (olaj, vászon, 80 x 100 cm; magántulajdon)
  • 1969 Tisztelet Frank Frigyesnek (olaj, vászon, 50 x 60 cm)
  • 1970 Ringató (olaj, vászon, 70 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1971 Színvihar (olaj, vászon, 30 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1972 Kapaszkodó (olaj, vászon, 40 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1973 Kék titok (olaj, vászon, 70 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1973 Hattyú (olaj, vászon, 40 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1975-77 Viaskodások (Kiállítva 2005-ben a Műcsarnokban)
  • 1974 Hullámtörő (olaj, vászon, 68 x 55 cm; magántulajdonban)
  • 1981 A mindenható káposztafej (olaj, vászon, 80 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1981 Kötéltáncosnő (olaj, vászon, 50 x 60 cm; magántulajdonban)
  • 1984 Távolodó (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban)
  • 1984 Fojtott indulat (olaj, vászon, 100 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1985 Hírhozó Mexikóból (olaj, vászon, 60 x 55 cm)
  • 1987 Civilizált emberevő (olaj, vászon, 100 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1990 Gondolatok a nyílt tengeren (olaj, vászon, 60 x 50 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Dal (olaj, vászon, 100 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1991 Lengés és repülés (olaj, vászon, 100 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1995 Érdeklődő (olaj, vászon, 50 x 70 cm; magántulajdonban)
  • 1997 Rekviem egy geometriába fulladt festőért (olaj, vászon, 80 x 100 cm)
  • 1998 Vezetékek I. (olaj, vászon, 30 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 2004 Földrengés (olaj, vászon)

Köztéri műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lossonczy otthonában, az elkészült munkáját tanulmányozza.

Társasági tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, elismerései (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pataki Gábor: Lossonczy Tamás. Budapest : Új Művészet Alapítvány, 1995. 54 o. 34 tábla, színes. (Angol és magyar nyelven). ISBN 9637792112

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MŰsor/artList – riportfilm Lossonczy Tamással rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2009)
  • Magyar művész hódolata Róma népének – Lossonczy Tamás filmkoncepciójának rekonstruálása rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2009)
  • 105 év naplója – riportfilm Lossonczy Tamásról - titkos hangnaplójának részleteivel rendező: Pater Sparrow, operatőr: Spáh Károly, producer: Pátkai Marcell, Pátkai Szilvia (DATA Alapítvány, 2011)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 691. old., ISSN 1787-288X
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 631–633. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Lossonczy Tamás lásd 216-217. o. ISBN 9638477660
  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. Lossonczy Tamás l. 111. o. ISBN 9630523604

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lossonczy Tamás témájú médiaállományokat.