Kemény Gábor (pedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a pedagógusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény Gábor (egyértelműsítő lap).
Kemény Gábor
Emléktáblája egykori lakóhelyén (XIV. ker., Erzsébet királyné útja 11.)
Emléktáblája egykori lakóhelyén (XIV. ker., Erzsébet királyné útja 11.)
SzületettKohn Gábor
1883. június 1.
Szarvas
Elhunyt1948. május 15. (64 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKertész Aranka
(h. 1908–1948)
GyermekeiKemény Katalin
Foglalkozásapedagógus, pedagógiai szakíró, szerkesztő
Tisztségefőispán (1918. december 6. – 1919, Torda-Aranyos vármegye)
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1906)
KitüntetéseiKossuth-díj (1948)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kemény Gábor, született Kohn Gábor (Szarvas, 1883. június 1.[1] – Budapest, 1948. május 15.) Kossuth-díjas pedagógus és pedagógiai szakíró, szerkesztő, Kemény Katalin író, művészettörténész apja.

Életútja[szerkesztés]

Kohn József és Pollák Fáni gyermekeként született. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, ott szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1908-ban Kisújszálláson házasságot kötött Kertész Arankával.[2][3] 1912-13-ban Párizsban a Sorbonne-on tanult, francia középiskolák működését és Rousseau pedagógiáját tanulmányozta. Hazaérkezve tovább tanított a tordai unitárius gimnáziumban. 1918-ban az őszirózsás forradalom idején Torda-Aranyos vármegye főispánjává nevezték ki. A forradalmak után el kellett hagynia Erdélyt. Békéscsabán, majd Budapesten tanított. 1922-ben „bélistázták”, tanári állásba való visszahelyezésének kérelmét 1929-ben is elutasították. 1922-től főispáni nyugdíjából és az írásaiért kapott tiszteletdíjakból élt. Az 1920-as évek közepétől intenzív alkotói és szerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1945 után a Pedagógusok Szabad Szakszervezete elnökévé választották és az Embernevelés c. szakfolyóiratot szerkesztette. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nevelési főosztályát vezette (1946-47), majd az Országos Közoktatási Tanács alelnökeként működött.

Munkássága[szerkesztés]

Érdeklődése több irányba mutatott, filozófiával, vallásfilozófiával, irodalomkritikával, művelődéstörténettel, pedagógiával és neveléstörténettel foglalkozott. Munkáiban a nevelői gondolkodás, a szociológiai és szociális szemlélet jellemezte. A Nagy László által képviselt gyermektanulmányi mozgalom nagy hatással volt rá. Szociális szemlélete pedig arra ösztönözte, hogy hozzászóljon közoktatás-politikai kérdésekhez, azon belül is az értékelés, a szelekció témaköréhez, bírálta a numerus clausus törvényt és a kultúrfölény elméletét. A középiskolai oktatást a szakműveltség elhanyagolása miatt bírálta. A pedagógia és a közoktatás demokratikus hagyományait ápolta azzal, hogy Tessedik Sámuel, Vajda Péter, Nagy László munkásságát tekintette példaképnek. Megindította a Nagy László könyvtár c. könyvsorozatot, jeles tudósok, köztük Nagy László pedagógus és gyermekpszichológus, Jancsó Elemér, Krammer Jenő kötetei jelentek meg a sorozatban.[4][5][6] Helytelenítette az utódállamokban a magyar kisebbséget elnyomó politikát, a magyar nyelvű oktatás háttérbe szorítását. A környező országokban élő magyar pedagógusokkal összefogva egy Dunavölgyi Pedagógiai Szemle c. folyóirat kiadását tervezte.

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

  • A francia középiskolák szervezete / Kemény Gábor. Különlenyomat In: Keresztény Magvető, 1915. 24 p.
  • Iskolai értékelés és kiválasztás : a kérdés társadalmi háttere - új értékelés Budapest : Merkantil-ny., 1934. 70 p. (Nagy László könyvtár 2.)
  • Tessedik Sámuel élete és munkája. (Nádor Jenővel, 1936.)
  • A magyar nemzetiségi kérdés lélektani feladatai / Kemény Gábor. Kecskemét : Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda, 1942. 31, [16] p.
  • Egy magyar kultúrpedagógus : Nagy László életműve. Budapest : Merkantil-Ny, 1943. 239 p. (Nagy László Könyvtár. ; 9.)
  • Kemény Gábor válogatott pedagógiai művei /szerk. Köte Sándor. Budapest : Tankönyvkiadó Vállalat, 1966. 412 p. (Neveléstörténeti Könyvtár.)
  • Az egyszerűség útja : tanulmányok, visszaemlékezések / Kemény Gábor ; [bev. Kemény Katalin]. Budapest : Tankönyvkiadó, 1972. 227 p.
  • Iskolázásunk szarvasi hagyományai / Kemény Gábor ; [vál., sajtó alá rend. és kísérő tanulmánnyal ell. Köte Sándor]. Békéscsaba : RFG : Békés M. Tcs. Műv. Oszt., 1985. 119 p. (Tessedik Sámuel, Vajda Péter munkásságáról).

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Nagy László bibliográfia / Mérei Ferenc bibliográfiája alapján készítette Ballér Endre és Léces Károly ; [kiad. az] Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest, 1982. 71 p. ISBN 963-7511-60-1
  • Köte Sándor: A pedagógus Kemény Gábor. [Kiad. a] Tankönyvkiadó, Békés Megyei Tanács. Budapest - Békéscsaba, 1989. 415 p. ISBN 963-18-0591-3

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Születési bejegyzése a szarvasi izraelita hitközség születési akv. 7/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
  2. ↑ Házasságkötési bejegyzése a kisújszállási polgári házassági akv. 84/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
  3. ↑ Kertész Aranka halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 2208/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
  4. ↑ A magyar közoktatás reformja / Nagy László ; közrebocsátja Ballai Károly ; kísérő tanulmánnyal ellátta Kemény Gábor. Budapest : Merkantil Ny., 1934. 48 p. (Nagy László könyvtár 1.)
  5. ↑ Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében : 1914-1934 / Jancsó Elemér. Budapest : Merkantil Ny., 1935. 112 p. (Nagy László könyvtár 4.)
  6. ↑ A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága : szociálpszichológiai tanulmányok / Krammer Jenő. Budapest : Merkantil Ny., 1935. 77 p. (Nagy László könyvtár 3.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemény_Gábor_(pedagógus)&oldid=26811966”