| Bokod |

Bokod címere |
|
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Közép-Dunántúl |
| Megye |
Komárom-Esztergom |
| Kistérség 2012-ig |
Oroszlányi |
| Jogállás |
község |
| Polgármester |
Szöllősi Miklós[1] |
| Irányítószám |
2855 |
| Körzethívószám |
34 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
2187 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
73,09 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
29,92 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 47,49312°, k. h. 18,24333°47.49312, 18.24333 |
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
|
| é. sz. 47,49312°, k. h. 18,24333°47.49312, 18.24333 |
| Bokod weboldala |
Bokod község Komárom-Esztergom megyében, az Oroszlányi kistérségben.
A község Oroszlánytól mintegy 6 km-re található. Az M1-es, valamint az 1-es főútról Tatabánya felől Környén át, továbbá a 81-es útról Mór-Pusztavám érintésével érhető el. Dadon keresztül Komárom, vagy Tata, valamint Császáron át Kisbér irányából is megközelíthető. A település a Vértes lábaitól északnyugati irányban fekszik.
Valamikor itt is római telep volt, a honfoglalás idején szlávok lakták a vidéket. 1146-ból származik első írásos említése, később Károly Róbert nyilván innen származó jegyzőjének, Bokodi Györgynek a nevében került elő a község neve 1326-ban. Nagy Lajos királynak kedvelt vadászterülete volt a környék: közel állott ide szívesen látogatott Gerecér nevű vadászkastélya, a későbbi Gerencsérvár. Ebben a várban szállt meg 1440-ben egy éjszakára az Albert király halála után megözvegyült Erzsébet királyné a csecsemő V. Lászlóval. A kíséretében volt Kottanner Ilona a Visegrádról ellopott koronával. Innen indultak tovább a székesfehérvári koronázásra. Egyházközségünk történetében megbízható nyomok 1624-ig vezethetők vissza. A reformáció hatására a lakosság többségét kitevő evangélikusok alkottak már ekkor gyülekezetet Bokodon. Az ezt követő félévszázadot meghaladó viszonylagos nyugalom után a falu elpusztult, több évre pusztává lett a török háborúk következtében. A veszély elmúltával visszaszállingozó régi lakossággal újratelepülők is jöttek Hont és Nyitra megyéből tótok és kisebb részben németek is, akik idővel elmagyarosodtak. Az 1689. június 3-án datálódott "faluszálló levél" amit Széchényi György esztergomi érsek adott ki, védelmet adott a lakosságnak létfeltételeinek megteremtéséhez, vallásgyakorlásához is. A lakosság pótlására további telepítések történtek; 1718-ban németek Moson megyéből és Bajorország-Vorallbergből, 1751-ben Pozsony megyéből tótok települtek a faluba. Vallásukat tekintve vélhetően többségében evangélikusok voltak, bár az 1718-tól Eszterházy birtokba került faluban nehezebbé vált a protestánsok vallásgyakorlása. Eszterházy József 1746-ban átmenetileg az evangélikus templomot is elfoglalta. Gyülekezeti hitélet nem szakadt meg. A lelkész és a tanító folyamatosan jelenlévő szolgálattevő az egyházközségben. Balogh Ádám püspöktől 1758-ban három nyelven értő lelkészt kértek a bokodiak.
A község mellett található a Vértesi Erőmű ZRt. Oroszlányi Erőműve, amelynek hűtőtavát a 60-as évek elején létesítették. A tavat az Által ér táplálja. Az erőmű által termelt hulladékhőnek köszönhetően télen sem fagy be a tó felszíne így folyamatos horgászati lehetőséget nyújt a horgászoknak. A település nagy részét a falu teszi ki, azonban a község erőműhöz legközelebb eső részét még a 60-as évek elején épített hat utcából álló négylakásos, földszintes, kiskertes lakótelep zárja, ahol a 60-as évektől a 90-es évekig, főként az erőműben dolgozók, külön kolóniában éltek.
- Bokodtól csaknem 8 km-re az erdőben megbújva található a régi bencés apátság romja, Vértesszentkereszt. Régi útileírások szerint Bokodhoz tartozik, azonban az Oroszlányi Szénbányákhoz tartozó üzemi úton könnyebben megközelíthető Oroszlány felől.