Anicius Manlius Severinus Boethius

Boethius középkori elképzelt képmása

Boethius, Anicius Manlius Severinus (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524) római író, filozófus, államférfi.

Élete

Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt. 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte. Később árulással vádolták meg és kivégezték.

Munkássága

Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára.

Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény - hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.

Művei

• De divisione (A felosztásról)
• De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
• De differentiis topicis (Bizonyításelméleti különbségekről)
• De consolatione philosophiae (A filozófia vígasztaló voltáról)
• De fide catholica (A katolikus hitről)
• De Trinitate (A Szentháromságról)

Hatása, utóélete

A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják. Sírja a hagyomány szerint Páviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Páviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.

Források és iurodalom

• Boethius: A filozófia vígasztalása (fordította: Hegyi György, Budapest, 1970)
• James J. O’Donnell kommentárja a Consolatióhoz (angol + latin): http://ccat.sas.upenn.edu/jod/boethius/boethius.html
• Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. 696-697. ISBN 963-280-851-7
• Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 9633306345
• Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 999. o.
• Katolikus lexikon
• Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987.
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1988. ISBN 963-360-355-2