Boethius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Boethius, Anicius Manlius Severinus (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524) római író, filozófus.

Arisztokrata származású volt, consul fia. Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt, s annak ravennai udvarába került. A király a legbizalmasabb feladatokkal látta el, 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, megtiszteltetésből 522-ben két fiát is consullá nevezték ki. Amikor védelmére kelt egy szenátornak, akit azzal vádoltak, hogy levelezést folytat a keletrómai császárral, őt is árulással vádolták meg, fogságba vetették és tárgyalás nélkül kivégezték.

Boethius (közép- illetve neoplatonikus elveket követő) elképzelése szerint Platón és Arisztotelész filozófiája összeegyeztethető. Ezt bebizonyítandó nagy terve az volt, hogy latinra fordítsa és magyarázatokkal lássa el Platón és Arisztotelész összes műveit. Fordítási tevékenysége azonban csak Arisztotelész néhány bevezető, "nyelvfilozófiai" művére (Kategóriák, Peri Hermeneias) korlátozódott. Emellett neki köszönhető, hogy a későantik matematika, csillagászat és zene elemei a középkoron át, elsősorban a quadrivium általa írt tankönyveiben fennmaradtak. A filozófián belül elsősorban logikai-retorikus műveket írt (például „De divisione" (A felosztásról), „De syllogismo categorico" (A kategorikus szillogizmusról), „De differentiis topicis" (Bizonyításelméleti különbségekről)) Arisztotelész és Cicero alapján. Filozófusként legjelentősebb és legeredetibb munkája a „De consolatione philosophiae" (A filozófia vígasztalása), melyet a börtönben írt. A művet Martianus Capella prosimetrumának, a vers- és prózarészleteket váltogató De nuptiis Mercurii et philosophiae mintájára, öt könyvre osztva készítette el. A női alakban megjelenő Filozófia ki akarja vezetni a börtönben saját sorsa felett kesergő Boethiust a szenvedélyek fogságából. A mű felfogása részben neoplatonikus, részben keresztény.

Boethius teológiai munkássága az ún. opuscula sacra: öt rövid keresztény teológiai értekezés, amelyek a 12–13. században váltak tananyaggá.

A Consolatio hatása az utókorra igen nagy volt, a 9. századtól kezdve olvassák, tanítják és imitálják a középkorban, Dantére is hatott. Magyarra Illei János fordította le először 1776-ban („Boetzius Anitzius Manlius Torkvátus Szeverinusnak 5 könyvei a filosofiának, vagyis böltseségnek vígasztalásáról"). Legutóbbi fordítása Hegyi Györgytől (Magyar Helikon, 1970; Európa, 1979).

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
• Boethius: A filozófia vígasztalása (fordította: Hegyi György, Budapest, 1970)
• James J. O'Donnell kommentárja a Consolatióhoz (angol + latin): http://ccat.sas.upenn.edu/jod/boethius/boethius.html