Sztahanovista mozgalom
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A sztahanovista mozgalom (Sztahanov-mozgalom) Alekszej Grigorjevics Sztahanov követőinek az egész Szovjetunióra kiterjedő tömegmozgalom. Célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt.
Tartalomjegyzék |
Sztahanovista mozgalom a Szovjetunióban [szerkesztés]
Sztahanovista mozgalom nevét Alekszej Sztahanovról, a Donyec-medence Irminoi tárnájának vájáráról kapta, aki 1935. augusztus 30-ról 31-re virradó éjszakai műszakban 5 óra 45 perc alatt 104 tonna szenet menesztett, a norma által előírt 7 tonna helyett.
A mozgalmat a Szovjetunió Kommunista Pártja a munka termelékenységének növelését elősegítő szocialista munkaverseny propagandájára használta fel. Alapvető elképzelés az volt, hogy a munkások hősi munkával biztosítsák az volunturista gazdaságpolitika következményeként visszaesett gazdasági fejlődést.
1935. november 14-17. között Moszkvában, a Kremlben került sor a sztahanovisták első összszövetségi kongresszusára. Ezen a kongresszus húzta alá a mozgalom jelentőségét és kiterjesztette azt a gazdaság minden területére.
1938. december 27-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége kitüntetést alapított a sztahanovista mozgalom legkiemelkedőbb résztvevői számára: A hősi munkáért (oroszul: За трудовую доблесть). Ezt a kitüntetést a sztahanovista mozgalom több mint 8000 tagja kapta meg 1938 és 1941 között.
Sztahanovista mozgalom Magyaroszágon [szerkesztés]
| „ | Az ötvenes évek elején doktor Sántha [Kálmán] bebizonyította egyetemi előadásában, hogy a sztahanovista mozgalom résztvevőinél gyakran tapasztalhatók erős idegi elhasználódás jelei – ezért el is távolították az egyetemről […], csak 1957-ben rehabilitálták. | ” |
| – Moldova György, 1978f [1] | ||
A sztahanovista kifejezés használata [szerkesztés]
Sztahanovistának mondták azt az embert, aki jóval többet dolgozott, többet tudott dolgozni, mint az elvárható mennyiség. Használata a közbeszédben gyakran pejoratív, mivel általában nem valódi teljesítmény állt mögötte, hanem valamilyen politikai kampány. Normális munkakörülmények mellett megvalósíthatatlan teljesítményt jelentett, ezt azonban gyakran kihasználták a normák aránytalan emelésére. Gyakran a sztahanovista címet elért vagy elérni akaró szakemberek a megfeszített munka miatt rokkant nyugdíjba kerültek, s korán meghaltak, róluk aztán már nem szóltak a krónikák.
Magyar sztahanovisták [szerkesztés]
- Albel Ferenc (1892–1962)
- Bali Sándor (1923–1982)
- Kalmár Pál (1900–1988)
- Pióker Ignác (1907–1988)
- Timkó György (1928–)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Moldova 1978 267. o. – Moldova tévesen Sántha Pál néven említi
Források [szerkesztés]
- Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott…. 2. kiadás. Budapest: Szépirodalmi. 1978. 267. o. ISBN 963-15-1121-9
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- 2000 tonnás mozgalom (sztahanovista mozgalom a vasútnál)
További információk [szerkesztés]
- Majtényi György: K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban. Budapest: Nyitott Könyvműhely. 2009. 150–163. o. ISBN 978-963-9725-74-4

