Gy. Szabó Béla
Gy. Szabó Béla (Gyulafehérvár, 1905. augusztus 26. – Kolozsvár, 1985. november 30.) romániai magyar grafikus. Az erdélyi fametszés koronázatlan királya.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Elemi és gimnáziumi tanulmányait Gyulafehérváron végezte. A gimnáziumban kiváló rajztanára volt Reithofer Jenő személyében, aki Székely Bertalan mestertől tanult. Gy. Szabó a budapesti Műegyetemen tanult, 1927-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Már egyetemista korában is erősen foglalkoztatta a rajzolás, 1925-ban készítette első pasztelljét Édesanyám címen. Egyre több pasztell került ki keze alól. Képei környezetéről, s gyulafehérvári élményeiről vallanak. Gépészmérnökként nem kapott munkát, így visszatért a szülői házba, s egyre többet rajzolt, festett, s járt tanulni a mesterfogásokat Reithofer gyulafehérvári szabad iskolájába.
1931-ben állást kapott Kolozsvárott az Energia Villamossági Gépgyárban, most már csak esténként és éjszaka volt ideje rajzolni. Szénnel, ceruzával dolgozott. 1932-ben egy Kós Károly által rendezett kolozsvári kiállításra jutott el néhány szénrajzával és két akvarelljével. Kós Károly Gy. Szabó rajzait látva, ajánlotta neki, hogy próbálkozzék fametszéssel. 1933-ban a nagy gazdasági válság hatására megszűnt Gy. Szabó munkahelye, most már csak a rajzolásnak és a fametszésnek élt.
1935-ben jelent meg Liber miserorum (Szegények könyve) c. 50 fametszetet tartalmazó albuma, melynek darabjai az 1930-as évek elejének gazdasági válsággal megterhelt időszakát tükrözik, az emberek szociális nehézségeit, még a szülőföld szép tájai is (például a Mezőség) fekete-fehér komor színekben tűnnek fel, érzékeltetve a lelki magányosságot, a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot.
Az 1930-as évek második felében módja nyílt továbbképezni magát a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. Bejárta Európa legszebb tájait, ellátogatott Olaszországba, Dalmáciába, Bulgáriába, Görögországba. Utazásainak tájélményeit rajzokban, pasztellekben, s gazdag színvilággal örökítette meg, beköszöntött az ő derűs alkotói korszaka. 1939-ben megjelentetett Liber vagabundi (Barangolókönyv) c. albuma már az ember és a természet harmóniájának kifejezésére törekedett. Számos rajzát, grafikáját fametszetekben is megörökítette.
Közben beteg is volt, s Szankon, a kiskunsági faluban, a református parókia gondnokánál nyert gyógyulást, hálából 560 grafikáját hagyományozta Szankra, mely ma is nagy kincse a falunak, s őrzik ott a múzeumban, s bemutatják kiállításokon.[1]
Egyre mélyebbre hatolt a természet ábrázolásában, 1941-ben a 28 tusrajzot tartalmazó Homokvilág c. albumában az Alföld és a bugaci puszta nyert lírai képeket. 1941-1944 között tagja és kiállító művésze volt a Barabás Miklós Céhnek.
1951-1965 között készültek Tizenkét hónap c. metszetei, melyek a Hónapok c. albumban 1973-ban lettek közreadva. Folyók, tavak, vízesések ábrázolásánál kitűnt fényábrázoló képességeivel. 1956-57-ben Kínában rajzolt, 1969-72 között sokat dolgozott a Balaton partján. 1972-73-ban Mexikóba, 1980-ban az NSZK-ba és Kolumbiába látogatott. Élményeiről rajzokkal és pasztellekkel illusztrált útikönyvekben számolt be. 1965-ban 20 grafikával illusztrálta Dante Divina Comediáját, a pokol reménytelenségét, a paradicsom színeit, fényeit és a purgatórium drámáját, a kötet 1976-ban jelent meg.
Utolsó témája az apokalipszis, mely a Bibliából, A jelenések könyvéből meríti témáját, s a végső kérdésekre kereste a választ 22 grafikában. 1985-ben ragadta el a halál, szülővárosában, Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben nyugszik.[2]
[szerkesztés] Művészeti hagyatéka
Gazdag életművet hagyott hátra, minden témát alaposan végigrajzolt, alázattal szolgálta a grafikai művészetet, s annak virtuóz mesterévé vált. Expresszív és lírai az ő kifejezési módja, képei az egész világot bejárták, s mindenütt sikere volt. Nem egyszerűen termékeny, hanem nagyon sikeres is az ő életműve, mindazon által számszerűsége is meghökkentő, 14 000 rajz, közel 200 pasztell, 150 körüli olajkép, közel 1500 fametszet maradt utána.
[szerkesztés] Irodalom
- Bajkó Erzsébet: "Olaszországban éreztem meg, hogy keleti vagyok" Interjú Gy. Szabó Bélával. Független Újság, 4. évf., 41. Sz., 1937. október 9.
[szerkesztés] Kiállításai (válogatás)
[szerkesztés] Csoportos
- A magyar grafika 100 éve, Budapest (1948)
- Velencei Biennálé, Velence (1954)
- Nemzetközi grafikai kiállítás, Lugano (1956)
- Grafikai Biennálé, Velence (1960)
- Dante-évforduló, Róma (1965)
- Jelenkori román képzőművészet, Philadelphia (1973)
- Nemzetközi Ex libris Kiállítás, Szeged (1976)
[szerkesztés] Egyéni
|
|
[szerkesztés] Grafikái (válogatás)
|
[szerkesztés] Albumai és útikönyvei
[szerkesztés] Könyvillusztrációiból
|
[szerkesztés] Díjak, elismerések
- Román Népköztársaság Állami Díja (1956)
- Liege város díszpolgára (1957)
- Kulturális érdemérem I. fokozat (1971)
[szerkesztés] Források
- ↑ Gy. Szabó Béla kiállítása, Szank
- ↑ Az életpálya vázlata főleg Ferenczy Miklós: Gy. Szabó Béla grafikusművész élete és művészete c. írása nyomán készült, lásd [1]
- ↑ A kiskunsági Szankon készült rajzok.
- Murádin Jenő: Gy. Szabó Béla, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.
- Kortárs magyar művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2001. Szabó Béla, Gy. grafikus, festő lásd 445-446. p. ISBN 963-8477-46-6
[szerkesztés] További információk
- Gy. Szabó Béla: Fametszetek, pasztellek, rajzok, galéria
- Rézmetszetek
- Gy. Szabó Béla élete, munkássága, artportal.hu
- Szank a Vendégvárón: Gy. Szabó Béla Képtár
- Kolozsvár: Gy. Szabó Béla Emlékház
- Képeslapküldő
- Gy. Szabó Béla művészete
- Gy. Szabó Béla portréja Apáczai Csere Jánosról
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
