Gyula (méltóság)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyula régi magyar méltóságnév volt az államalapítás előtti évszázadokban. Korabeli alakja valószínűleg dzsula vagy dzsila volt, megfelel a mai török jula szónak. Bíborbanszületett Konstantin a görög: gilasz alakban említi,[1] Kézai szerint az egyik honfoglaló törzsfő neve is ez volt.

A kettős királyság idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dzsajháni-hagyományban a honfoglalás előtti évtizedek állapotát leírva Ibn Ruszta tudósít arról, hogy a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende, a másik a dzsula, aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi. Ez a rendszer, a kettős fejedelemség, ami nagyon hasonlít a kazárok és a türkök szakrális kettős királyságára. A kazároknál a kagán-bég volt hasonló, tekintélyben alárendelt, de valódi irányító szerepben a kagánhoz képest. A dzsula, azaz fáklya, a kagán-bég hatalmi jelvénye volt, ennek neve származott át a magyar méltóságra névként.[1]

A honfoglalás idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kézai Simon krónikája szerint Gyula vezér egyike volt a honfoglaló törzsfőknek.

A 10. század közepén Bulcsú harka küldöttség élén Bizáncban járt, Bíborbanszületett Konstantin császár udvarában. Információkkal látta el a császárt a magyar viszonyokról, amit a császár ránk hagyományozott. Bulcsú elmondása szerint a magyarokat a fejedelem (görögül arkhón) kormányozza, aki mellett még van két kisebb rangú vezető, a magasabb rangú gyila és az alacsonyabb rangú karha (azaz harka). A történészek többségi véleménye szerint a fejedelem egyszemélyben kormányzott, azaz ekkorra már megszűnt a kettős fejedelemség. A gyula egyszerűen egy alárendelt vezető volt.[1] Kisebbségi álláspont szerint Bulcsú jelenléte Tormás mellett és egyértelműen fontos szerepe a követjárásban arra mutat, hogy a kettős fejedelemség még létezett.

Egyes hipotézisek szerint a honfoglalás idején, 895-ben, illetve 896-ban a gyula Árpád volt, a „bejövetel előtt feláldozott” Álmos fia, a kende pedig Kurszán. Ez utóbbinak azonban ellentmond az, hogy Kurszán vezető hadvezéri szerepet játszott a nyugati hadjáratokban és Pannónia 900 utáni meghódításában, azaz nem volt egy korábbi leírás szerinti, a világtól elzárt szakrális uralkodó. Az is kérdés, hogy ha Álmos volt a szakrális kende, akkor miért Kurszánra szállt volna ezután a kende cím. Ha pedig Árpád volt szakrális uralkodó, akkor későbbi utódai, fiai, unokái miért nem voltak azok? Valószínűleg Árpád is már nem szakrális fejedelem volt, és nem tudjuk, ki viselte a gyula címet a honfoglaláskor.[1]

Valamivel később Györffy György szerint Tétény vezér viselte a gyula méltóságot, s ezután ez a tisztség utódai kezén maradt. Először Harka, majd az ő fia, az Erdélybe települt Zombor gyula, akinek a lánya volt Sarolt fejedelemasszony, Szent István anyja.[2]

Az államalapítás idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent István hatalomra jutását leíró krónikás hagyomány pedig már erdélyi Gyulákról ír, – nem tudva, hogy ez méltóságnév volt –, azaz helyileg erősen lokalizált hatalomról.[1] Györffy György szerint Zombor gyula fia volt Anonymus „ifjabb Gyulája”, akit Thietmar a lázadó Prokujként említ. Ő mint Sarolt testvére, nagybátyja volt Istvánnak, amire a nevében levő -uj végződés is utal. Ez a szláv eredetű szó ugyanis a régi magyar nyelvben nagybácsit jelentett. Erdély lakosságában a honfoglalás idején jelentős volt a szláv elem. Ezért alakult át a gyula tisztség hadvezéri – szláv vojevod – jellegére utalva az államalapítás során a gyula méltósága az új szláv nevű (erdélyi) vajda tisztséggé.[2]

Számos magyarországi helység nevében őrzi ezt a méltóságnevet, a legismertebb Gyula.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  2. ^ a b Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 9632812212  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]