Henri Bergson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Bergson
Nyugati filozófia
19. század
Henri Bergson (Nobel).jpg
Született 1859. október 18.
Párizs, Franciaország
Elhunyt 1941. január 4. (81 évesen)
Párizs, Franciaország
Iskola/Irányzat Kontinentális filozófia
Érdeklődés metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia
Rájuk hatott: Whitehead, Proust, Deleuze
Hatottak rá Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer
Fontosabb nézetei Homo faber (a szerszámkészítő ember)

Henri Louis Bergson (ejtsd: anri lui bergszon, Párizs, 1859. október 18. – Párizs, 1941. január 4.) francia filozófus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogarasi Béla műfordító így ír Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába című művében a filozófusról:„Parisban, 1859. október 18-án született, mint mondják, ír családból.”[1] 1868-1881-ig a Condorcet Líceumban, majd a École Normale Supérieure végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen.

Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. „1899-től az École Normale Supérieure, 1901-től a College de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt. Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től az Académie francaise tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.”[2]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő ("tartam") megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Henri Bergson: Bevezetés a metafizikába, Henri Bergson (előszó az íróról) Műfordító:Fogarasi Béla, Budapest, Athenaeum, Modern Könyvtár 9., 1910-ben indult sorozat (hozzáférés:2012.05.02.)
  2. Henri Bergson idézet az MTA honlapjáról (hozzáférés:2012.05.02.)
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Henri Bergson témában.