Henri Bergson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nyugati filozófia 19. század
Név:	Henri Bergson
Született:	1859 október 18 (Párizs, Franciaország)
Meghalt:	1941 január 4 (Párizs, Franciaország)
Iskola/irányzat:	Kontinentális filozófia
Érdeklődés:	metafizika, episztemológia, nyelvfilozófia, matematikafilozófia
Befolyásolta:	Whitehead, Proust, Deleuze
Befolyásolták:	Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Simmel, Spencer
Fontosabb nézetei:	Homo faber (a szerszámkészítő ember)

Henri Bergson (teljes nevén: Henri Louis Bergson ) (1859. október 18. – 1941. január 4.), [ejtsd: anri lui bergszon] francia filozófus.

[szerkesztés] Életpályája

[szerkesztés] Munkássága

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban. Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő ("tartam") megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd pl. Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

[szerkesztés] Elismerései

1914-ben lett a Francia Akadémia tagja, 1927-ben pedig Nobel-díjjal tüntették ki.