John Galsworthy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Galsworthy
John Galsworthy 2.jpg
Született
1867. augusztus 14.
Kingston upon Thames kerület
Elhunyt
1933. január 31. (65 évesen)
London
Foglalkozása drámaíró
Halál oka Agydaganat

John Galsworthy az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Galsworthy témájú médiaállományokat.
John Galsworthy
John Galsworthy arcképe

John Galsworthy (Kingston upon Thames, 1867. augusztus 14.London, 1933. január 31.) angol író és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas. Híres művei a A Forsyte Saga (The Forsyte Saga, 1906–1921) és folytatásai, a Modern komédia (A Modern Comedy) és az End of the Chapter.

Babits Mihály összefoglaló jellemzése szerint „Alig képzelhető író, Galsworthynál, egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak találta.”[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galsworthy gazdag nagypolgári családba született, szülei John és Blanche Bailey Galsworthy voltak. A nagy kiterjedésű családi birtok ma három iskolának ad otthont: Marymount International, Rokeby Preparatory School és Holy Cross.

Harrowban és Oxfordban tanult, ügyvédnek készült. A jogi pálya azonban nem érdekelte, ehelyett külföldre utazott, hogy a család hajózási üzletével kapcsolatos ügyeket intézze. Utazása során megismerkedett Joseph Conraddal, aki akkor tengerészként dolgozott, és a két jövendő regényíró szoros barátságot kötött.

1895-ben Galsworthy viszonyt kezdett Ada Nemesis Pearsonnal, aki egyik unokatestvérének a felesége volt. Az asszony válása után, 1905 szeptember 23-án összeházasodtak és együtt maradtak a férj 1933-ban bekövetkezett haláláig. A házasság előtt titokban együtt éltek egy Wingstone nevű tanyán [2] 1908-ban Galsworthy hosszú lejáratú bérleti szerződést kötött az épület egy részére és ez lett a második otthonuk 1923-ig.[2]

Galsworthy első megjelent művét, a From the Four Winds című novelláskötetet 1897-ben adták ki. Ez és még több következő műve John Sinjohn írói álnéven jelent meg, és csak 1904-ben a The Island Pharisees-től kezdve publikált saját nevén, valószínűleg apja halála miatt. Első színdarabja, a The Silver Box (1906) sikert aratott, ezt követte ugyanabban az évben a The Man of Property (A vagyon ura), a Forsyte trilógia első része. Noha egyaránt írt színdarabokat és regényeket, saját korában főleg drámaíróként szerzett hírnevet. A korszak más íróihoz, például George Bernard Shaw-hoz hasonlóan, darabjai társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Két legismertebb darabja a Strife (1909) és The Skin Game (1920).

Manapság sokkal inkább regényei, és különösen a A Forsyte Saga révén ismerik. Ezek a regények a felső középosztály életét ábrázolják. Regényeiben kritizálja az angol középosztály erkölcseit, drámában azonban „bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni”.[3] Noha rokonszenvvel tekint alakjaira, rávilágít elszigetelt, sznob és birtokvágyó életmódjukra. Galsworthy-t tekintik az Edward-kor egyik első írójának. Visszatérő motívum műveiben a házasságában boldogtalan asszony témája. Irene Forsyte alakjához Ada Pearson volt a minta, noha az asszony előző házassága nem volt olyan szerencsétlen, mint Irene-é.

A művei kevésbé meggyőzőek, amikor a szélesebb brit társadalom változó képét próbálja megragadni. Írásaiban kiállt a börtönök reformja, a nők jogai, az állatok jóléte kérdésében, de ezek kevést hatást gyakoroltak megírásuk korszaka után. Az első világháború alatt egy franciaországi kórházban dolgozott. 1921-ben őt választották a Nemzetközi PEN Club első elnökének[4], 1929-ben az Order of Merit-tel tüntették ki és 1932-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A Nobel-díj átadási ünnepségén betegsége miatt nem vett részt és hat héttel később meghalt.

Életének utolsó hét évében a West Sussex-i Bury-ban élt. Végakaratának megfeleően elhamvasztották és hamvait egy repülőgépről szétszórták a South Downs felett,[5] de ettől eltekintve van egy síremléke a highgate-i új temetőben.[6] Halála után regényeinek népszerűsége gyorsan elenyészett, de a The Forsyte Saga 1967-es feldolgozása ismét sikerré vált.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • From The Four Winds, 1897 (John Sinjohn álnéven)
  • Jocelyn, 1898 (John Sinjohn álnéven)
  • Villa Rubein, 1900 (John Sinjohn álnéven)
  • A Man Of Devon, 1901 (John Sinjohn álnéven)
  • The Island Pharisees (A szigeti képmutatók), 1904
  • The Silver Box (Az ezüst kazetta), 1906
  • The Forsyte Saga, 1906-21, 1922
    • The Man Of Property (A vagyon ura), 1906
    • (interlude) Indian Summer of a Forsyte, 1918
    • In Chancery (A válóper), 1920
    • (interlude) Awakening (Közjáték: Ébredés), 1920
    • To Let (Ez a ház kiadó), 1921
  • The Country House, 1907
  • A Commentary, 1908
  • Fraternity, 1909
  • A Justification For The Censorship Of Plays, 1909
  • Strife, 1909
  • Fraternity, 1909
  • Joy, 1909
  • Justice, 1910
  • A Motley, 1910
  • The Spirit Of Punishment, 1910
  • Horses In Mines, 1910
  • The Patrician, 1911
  • The Little Dream, 1911
  • The Pigeon, 1912
  • The Eldest Son, 1912
  • Moods, Songs, And Doggerels, 1912
  • For Love Of Beasts, 1912
  • The Inn Of Tranquillity, 1912
  • The Dark Flower, 1913
  • The Fugitive, 1913
  • The Mob, 1914
  • The Freelands, 1915
  • The Little Man, 1915
  • A Bit's Love, 1915
  • A Sheaf, 1916
  • The Apple Tree, 1916
  • Beyond, 1917
  • Five Tales, 1918
  • Saint's Progress, 1919
  • Addresses In America, 1912
  • The Foundations, 1920
  • In Chancery, 1920
  • Awakening, 1920
  • The Skin Game, 1920
  • To Let, 1920
  • A Family Man, 1922
  • The Little Man, 1922
  • Loyalties, 1922
  • Windows, 1922
  • Captures, 1923
  • Abracadabra, 1924
  • The Forest, 1924
  • Old English, 1924
  • The Show, 1925
  • Escape, 1926
  • Verses New And Old, 1926
  • Castles In Spain, 1927
  • A Modern Comedy, 1924-1928, 1929
    • The White Monkey (A fehér majom), 1924
    • (Interlude) a Silent Wooing, 1927
    • The Silver Spoon (Az ezüst kanál), 1926
    • (Interlude) Passers By, 1927
    • Swan Song (Hattyúdal), 1928
  • Two Forsyte Interludes, 1927
  • Exiled, 1929
  • The Roof, 1929
  • On Forsyte Change, 1930
  • Two Essays On Conrad, 1930
  • Soames And The Flag, 1930
  • The Creation Of Character In Literature, 1931
  • Maid In Waiting, 1931
  • Forty Poems, 1932
  • Flowering Wilderness, 1932
  • Over the River, 1933
  • Autobiographical Letters Of Galsworthy: A Correspondence With Frank Harris, 1933
  • Collected Poems, 1934
  • End Of the Chapter, 1931-1933, 1934
    • Maid In Waiting, 1931
    • Flowering Wilderness, 1932
    • One More River, 1933
  • Punch And Go, 1935
  • The Life And Letters, 1935
  • The Winter Garden, 1935
  • Forsytes, Pendyces And Others, 1935
  • Selected Short Stories, 1935
  • Glimpses And Reflections, 1937
  • Galsworthy's Letters To Leon Lion, 1968
  • Letters From John Galsworthy 1900-1932, 1970

Művei nyomán készült filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A The Forsyte Saga alapján több film is készült:

A The Skin Game-ből 1931-ben Alfred Hitchcock rendezett filmet VC France, Helen Haye, Jill Esmond, Edmund Gwenn, John Longden szereplésével,

Az Escape-ből két film készült, 1930-ban és 1948-ban. Az utóbbit Joseph L. Mankiewicz rendezte, a főbb szerepeket Rex Harrison, Peggy Cummins és William Hartnell játszották.

Az One More River (az Over the River filmváltozata) 1934-ben készület James Whale rendezésében.

A The First and the Last, egy rövid darab, 21 Days címen került filmre, Vivien Leigh és Laurence Olivier alakításaival.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Babits, Mihály. „Könyvről könyvre”. Nyugat 1933 (5). Hozzáférés ideje: 2008. október 19.  
  2. ^ a b Cooper, Robert M.. The Literary Guide & Companion to Southern England. Ohio University Press, 323-324. o (1998. augusztus 29.). ISBN 0821412256. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 25. 
  3. Schöpflin, Aladár. „A menekülő asszony. Galsworthy drámája a Magyar Színházban”. Nyugat 1926 (22). Hozzáférés ideje: 2008. október 19.  
  4. 1926-ban Magyarországra látogatott és ennek nyomán alakult meg a magyar PEN Club.(Germanus, Gyula: A félhold fakó fényében. (Hozzáférés: 2008. október 19.))
  5. http://www.oxforddnb.com/public/dnb/33314.html
  6. www.poetsgraves.co.uk

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a John Galsworthy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
John Galsworthy témában.