Luigi Pirandello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Pirandello
Luigi Pirandello 1932.jpg
Születési neve Luigi Pirandello
Született 1867. június 28.
Agrigento, Olaszország
Elhunyt 1936. december 10. (69 évesen)
Róma, Olaszország
Nemzetisége Olasz
Foglalkozása Író
Fontosabb munkái Hat szereplő szerzőt keres, Mattia Pascal két élete
Díjak Irodalmi Nobel-díj, 1934

Luigi Pirandello (Chaos, 1867. június 28.Róma, 1936. december 10.) olasz drámaíró és novellista, az 1934. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középosztálybeli családban született a dél-szicíliai Girgenti melletti Chaos (Xaos) nevű faluban. Gyermekkorában a család komoly anyagi nehézségekkel küzdött, mivel a tulajdonukban lévő kénbánya az áradások következtében művelhetetlenné vált. Egyetemistaként Pirandello Rómában, majd – a dékánnal való konfliktusát követően – a németországi Bonnban klasszikus irodalmat és nyelvészetet tanult, onnan hazatértekor megházasodott, és átvette a családi gazdaság ügyeinek intézését. Házasságkötésüket követően feleségét, Antoniettát súlyos elmebetegséggel diagnosztizálták, majd 1919-ben zárt intézetbe szállították; ez az élmény jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Pirandello az elme működésének témája felé fordult. Ennek több művében is láthatjuk nyomát, ám legérzékletesebben a IV. Henrik (Enrico IV) című drámája foglalkozik a problémával.

Több vers- és prózai kötete megjelent már, amikor drámáival ismert, majd a húszas években világhírűvé vált. Legismertebb darabjának (Hat szereplő szerzőt keres) római ősbemutatója megbukott, de nem sokkal később Milánóban, majd egész Európában sikerrel játszották. Jelentős volt a darab argentínai vendégszereplése is. 1926-ban társulatával együtt Budapesten járt.

Bár sokan vádolták az olasz fasizmushoz való vonzódással, ma már a legtöbben úgy vélik, ez nem volt több a színháza (Teatro d'Arte di Roma) megalapításához szükséges gazdasági és politikai támogatás megszerzését célzó igyekezetnél. Írásaiban is többször kikel az erőfölénnyel megszerzett jogok gyakorlata ellen.

Pirandello 1936-ban, Rómában halt meg.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pirandello valódi hírnevét a drámák hozták meg, ám pályája során jóval nagyobb számban írt regényeket és novellákat, amelyek közül több is az olasz és szicíliai legendák témájára épül. Költészete szintén jelentős, de Olaszországon kívül szinte ismeretlen maradt. Írásaiban az olasz nyelv kifinomult irodalmi változatát használta, ábrázolásmódját sok humorral és iróniával fűszerezve.

1930. július 14-én Az ember, aki virágot hord a szájában (L'uomo dal fiore in bocca) című drámájának előadása volt az első kísérleti televíziós közvetítés (BBC, London)

Pirandello műveinek középpontjában legtöbbször az igazság keresése, illetve a racionális igazság (valóság) és a társadalmilag elfogadott igazság (hagyományok, elvárások) közti feszültség áll. Állandó témája a társadalmi tudat és az egyéni szándékok közti ütközés. Műveiben gyakran jelennek meg paradox, nem egy esetben abszurd élethelyzetek vagy dramaturgiai megoldások. A humorról írott kis esszéje (A humorizmus, Saggio sull'umorismo, 1908) az emberi természet mély ismeretéről tanúskodik.

Élete végén szoros barátságot kötött (egyesek szerint szerelmi viszonyt folytatott) Olaszország akkori leghíresebb színésznőjével, a színházában játszó Marta Abbával, aki Pirandello több művét le is fordította angolra, illetve aki Pirandello halála után (az író fia, Stefano Pirandello mellett) az egyik jogutódja is lett.

Pirandello művészete nagy hatással volt a modern színház lélekábrázolási technikájára, dramaturgiai megoldásai ugyanakkor meghatározóak Bertolt Brecht és az abszurd színház egyes szerzői (például Samuel Beckett) számára is.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pirandello legismertebb és leggyakrabban színpadra állított műve a Hat szereplő szerzőt keres (Sei personaggi in cerca d'autore), amely magyarul először Karinthy Frigyes fordításában vált ismertté előbb Hat szerep keres egy szerzőt címmel. "Legjobb, legszebb, legnagyobb drámai műve a közvetlenül ezután keletkezett IV. Henrik" – véli Hegedüs Géza. Ugyancsak jelentős, bár jóval ritkábban játszott drámái az Így van (ha így tetszik) (Così è (se vi pare)) és a Mindenki a maga módján (Ciascuno a suo modo).

A Come tu mi vuoi című drámáját As You Desire Me címmel 1932-ben Hollywoodban megfilmesítették, a film főszerepét Greta Garbo játszotta. 2001-ben Jacques Rivette Ki tudja... című filmjében használta fel a darabot.

Az olasz filmművészetben jelentős Pirandello-feldolgozás Mario Monicelli filmje, a Mattia Pascal két élete, Marco Bellocchio rendezésében a IV. Henrik és különösen a Taviani-fivérek Pirandello-filmjei: Kaos; Tu ridi.

A IV. Henrikből többek között magyar tévéfilm is készült Latinovits Zoltánnal a címszerepben.

További jelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luigi Pirandello mellszobra Palermóban

Drámák

  • Az ördöngös (La patente, megjelent: 1911)
  • Cecè (bemutatva: 1915)
  • A korsó (La giara, 1916)
  • Liolà (1916)
  • A csörgősipka (Il berretto a sonagli, 1917)
  • Il piacere dell'onestà (A becsület öröme, 1917)
  • Ki-ki a szerepét (Il giuoco delle parti, 1918)
  • Az ember, az állat és az erény (L'uomo, la bestia e la virtù, 1919)
  • Hat szereplő szerzőt keres (Sei personaggi in cerca d'autore, 1921)
  • IV. Henrik (Enrico IV, 1922)
  • Öltöztessük fel a mezteleneket (Vestire gli ignudi, 1923)
  • La vita che ti diedi (Az életet én adtam neked, 1923)
  • Diana e la Tuda (Diana és Tuda, 1926)
  • L'amica delle mogli (A feleségek barátnője, 1927)
  • La nuova colonia (Az új kolónia, 1928)
  • Lazzaro (Lázár, 1929)
  • O di uno o di nessuno (Vagy egyiké, vagy senkié, 1929)
  • Come tu mi vuoi (Akit megkívánsz, 1929)
  • Ma este improvizálunk (Questa sera si recita a soggetto, 1930)
  • Trovarsi (Rátalálni önmagunkra, 1932)
  • La favola del figlio cambiato (Az elcserélt gyerek meséje, 1933)
  • Nem tudni, hogyan (Non si sa come, 1934)
  • A hegyek óriásai (I giganti della montagna) – befejezetlen, a mű végső formáját a szerző halálos ágyán elmondott gondolatai alapján Marta Abba és fia, Stefano Pirandello adta meg.

Prózai alkotások

  • Kísértetek (novella)
  • Lázár (novella)
  • Új telep (novella)
  • Az elcserélt gyermek (novella)
  • A szicíliai apró narancsok (kisregény)
  • Mattia Pascal két élete (regény)
  • I vecchi e i giovani (regény)
  • L'esclusa (regény)

Pirandello magyarul

  • Eddigi legjelentékenyebb novellagyűjteménye magyar nyelven 2007-ben jelent meg Az álom valósága címen (Noran Könyvkiadó).

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemeskürty István: Luigi Pirandello (in Az olasz irodalom a XX. században, Bp., Gondolat Kk., 1967)
  • Világirodalmi lexikon (Bp., Akadémiai Kk., 10. kötet, 1986)
  • Szabó György: Pirandello útja az öröklétbe (in Századunk olasz irodalmának kistükre, Bp., 1979)