Keresztényszocializmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A keresztényszocializmus a XIX. század közepén elindult mozgalom az egyház szociális tanításainak terjesztése és megvalósítása céljából. Szemben állt mind az individualista liberalizmussal, mind az osztályharcot hirdető szocializmussal és kommunizmussal.

Európában több országban is születtek keresztényszocialista pártok (az első Németországban 1871-ben Centrum Párt néven), gyakran kormányt is tudtak alakítani. Néhány államban különvált a katolikus és a protestáns szocializmus.

Mint politikai ideológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztényszocializmus szót először angol reformerek (Frederick Denison Maurice, Charles Kingsley és John Ludlow) használták, akik kiadták Traits on christian socialism (A keresztényszocilizmus dogmatikája) és Christian socialist (A keresztényszocialista) című hetilapokat 1850-1851-ben. Ludlow pedig 1851-ben megírta a Christian Socialism and its opponents (A keresztényszocializmus és ellenfelei) című munkáját.[1]

Nagy hatása volt Wilhelm Emmanuel von Ketteler, mainzi püspök Arbeiterfrage und Christentum (A munkáskérdés és a kereszténység) 1864-ben megjelent könyvének, amely a munkáskérdést vallási kérdésként tárgyalta, a kapitalizmust pedig a munkások testi-lelki tönkretevőjének és elnyomójának tartja. Gondolatainak egy részét Ferdinand Lassalle-tól vette át.[2] Hasonlóképpen vélekedett Hughes Felicité Robert de Lamennais is, aki Franciaországban először szorgalmazta a munkásosztály védelmét vallási alapon.[3] Pierre Guillaume Frédéric le Play, francia szociológus a családvédelmet és a családdal kapcsolatos értékek védelmét tartotta elsődlegesnek.[4] Ez később kiemelt helyen szerepelt a legtöbb keresztényszocialista párt programpontjai között.

Az ideológia legfontosabb elvei a perszonalitás (személyesség), a szubszidiaritás (kölcsönös segítség) és a szolidaritás voltak. Szemben állt a liberalizmussal és kommunizmussal, bár néhány célkitűzését átvette.[5] Ilyen volt a munkások munkakörülményeinek javítása és a gyermekmunka elleni harc [6](sőt Németországban még a munkások sztrájkjogáért is küzdöttek), viszont nem ismerte el az osztályharc létjogosultságát, és természetesnek tartotta a magántulajdont.

A marxista ideológiával ellentétben egyik fő célja a társadalmi béke megteremése volt. Ennek a legfontosabb feltétele a társadalmi igazságosság érvényesülése. Mindezt törvényes keretek között kívánta elérni.[7]

Az új ideológia követőkre talált a katolikusok és a protestánsok között egyaránt.[1]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az első keresztényszocialista párt az 1894-ben alapított Katolikus Néppárt volt, amelyet Prohászka Ottokár kezdeményezésére hoztak létre a XIII. Leó pápa által kiadott Rerum novarum alapján. Társadalmi bázisát a polgárság és a jómódú parasztság adta.[8]

A második ilyen párt az Országos Keresztényszocialista Párt párt volt, amit 1907-ben alapítottak Szalánczy Andor és Haller István javaslata alapján.[6] A két korai keresztényszocialista párt 1918. február 3-án egyesült Keresztényszociális Néppárt néven. Céljuk egy kormányzóképes párt létrehozása volt. Az új pártban a Katolikus Néppárt konzervatív törekvései háttérbe szorultak, helyettük a párt keresztényszocialista szárnya erősödött meg elsősorban Giesswein Sándornak, Haller Istvánnak és Huszár Károlynak köszönhetően. Az új párt azonban rövid életűnek bizonyult, a szociáldemokrata-kommunista egyházellenes izgatás hatására a párt működése ellehetetlenült, majd be is tiltották.[9]

A Tanácsköztársaság bukása után hazatérők és az itthon szervezkedők két pártba, a Keresztényszociális Gazdasági Pártba és a Keresztény Nemzeti Pártba tömörültek. Ezek még 1919-ben egyesültek, és létrehozták a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. (Giesswein Sándor és egy szűk csoport nem csatlakozott az új pártba, mert tartottak a keresztényszocialista törekvések háttérbe szorulásától. Rajtuk kívül a kor összes nagy keresztényszocialista politikusa, mint Prohászka Ottokár, Haller István, gr. Klebelsberg Kuno, stb... mind tagjai lettek az új pártnak). Az új nagy párt sorozatban öt miniszterelnököt állított ki Friedrich István, Huszár Károly, Simonyi-Semadam Sándor, gr. Teleki Pál és gr. Bethlen István személyében. A párt Bethlen kormányra kerülésével kettészakadt a kormánypárti Keresztény Nemzeti Gazdasági Gazdasági Pártra (vezetője Zichy János) és az ellenzéki Keresztény Földmíves és Polgári Pártra (vezetője Friedrich István).[10] Ez utóbbi azonban hamar beolvadt az Egységes Pártba, míg előbbi koalícióban kormányzott vele.[11]

A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának legradikálisabb keresztényszocialistái egy harmadik pártba tömörültek: az újjáalapított Országos Keresztényszocialista Pártba. Őket Haller István vezette.[10] Végül 1926. február 18-án a párt egyesült a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párttal, megalakítva a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot.[12]

1920-1937-ig a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt mellett működött a Keresztény Községi Párt is. Ez azonban az országgyűlési választásokon az előbbi pártot támogatta. A két párt 1937. január 26-án összeolvadt az Egyesült Keresztény Pártban. Itt újra egyesültek a kor legnagyobb keresztényszocialista politikusai.[13]

Habár a korai keresztényszocialista pártok egészen az 1920-as évek elejéig jobbközép pártoknak számítottak, már a kezdetektől fokozatosan radikalizálódtak és mindig egy kicsit jobbra tolódtak. A Keresztény Községi Pártot (vezetői Wolff Károly és Csilléry András) már egyértelműen radikális jobboldali pártként tartották számon, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke, Prohászka Ottokár is pártja radikális jobbszárnyát vezette. Ez a radikalizmus elsősorban az egyre erősödő antiszemitizmusban nyilvánult meg. Prohászka, a numerus clausus és a zsidótörvények elkötelezett támogatója írta 1893-ban:[14]

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel. (...) A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet (...)”

Ugyanő írta később:[15]

„Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?”

Keresztényszocialista személyek Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztényszocialista pártok Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országgyűlési választási eredményeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KNEP egyik választási plakátja
Választások Szervezet Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1896-os Katolikus Néppárt ? ? 18 4,36% ellenzék
1901-es Katolikus Néppárt ? ? 25 6,05% ellenzék
1905-ös Katolikus Néppárt ? ? 25 6,05% kormánypárt
1906-os Katolikus Néppárt ? ? 33 7,99% kormánypárt
1910-es Katolikus Néppárt ? ? 13 3,14% ellenzék
1910-es Országos Keresztényszocialista Párt ? ? 1 0,24% ellenzék
1920-as Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ? ? 84 38,68% kormánypárt
1920-as Keresztény Nemzeti Párt ? ? 2 0,91% ellenzék
1920-as Keresztény Szociális és Gazdasági Párt ? ? 1 0,46% ellenzék
1922-es Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja 70 706 4,33% 10 4,10% kormánypárt
1922-es Szövetkezett Keresztény Ellenzék 20 610 1,26% 5 2,05% kormánypárt
1922-es Keresztény Földmíves és Polgári Párt 103 705 6,35% 11 4,51% ellenzék
1922-es Keresztényszocialista Párt 69 096 4,23% 7 2,87% ellenzék
1922-es Keresztény Egység Tábora 59 508 3,65% 5 2,05% ellenzék
1922-es Keresztény Földmíves és Iparos Párt 3 584 0,22% 1 0,41% ellenzék
1922-es Keresztény Nemzeti Párt 3 547 0,22% nem jutott be
1926-os Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 157 275 15,33% 35 14,29% kormánypárt
1931-es Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 184 618 12,22% 32 13,96% kormánypárt
1931-es Keresztény Ellenzék 17 880 1,18% 2 0,82% ellenzék
1931-es Keresztényszocialista Párt 10 996 0,73% 1 0,41% ellenzék
1931-es Keresztény Gazdasági Ellenzéki Párt 7 109 0,47% 1 0,41% ellenzék
1931-es Keresztény Nemzeti Ellenzéki Párt 5 318 0,35% 1 0,41% ellenzék
1931-es Keresztény Szociális és Gazdasági Párt 2 343 016% nem jutott be
1931-es Független Keresztényszocialista Párt 2 096 0,14% nem jutott be
1931-es Pártonkívüli keresztény ellenzéki 412 0,03% nem jutott be
1935-ös Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 175 165 8,87% 14 5,71% ellenzék
1935-ös Keresztény Ellenzék 9 156 0,46% 1 0,41% ellenzék
1935-ös Keresztény Nemzeti Front 8 526 0,43% 1 0,41% ellenzék
1939-es Egyesült Kereszténypárt 56 943 1,54% 4 1,54% ellenzék
1939-es Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt 14 024 0,38% nem jutott be
1939-es Keresztény Ellenzék 2 384 0,06% nem jutott be

Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első és a második ipari forradalom után a szegénységben élő munkások problémáinak megoldása, és ezzel együtt az egyházellenes marxista ideólógia visszaszorítása az egyház egyik legfontosabb feladatává lépett elő. Ezt az ügyet karolta fel Wilhelm Emmanuel Ketteler mainzi püspök, és sok más francia és angol gondolkodó, mint Pierre Guillaume Frédéric le Play és Charles Kingsley. Őket tekinthetjük a keresztényszocializmus megalapítóinak.

A kommunizmussal ellentétben a keresztényszocialisták úgy vélték, hogy a munkáskérdést a fennálló társadalmi rend keretein belül is meg lehet oldani. Ezzel a gondolattal pedig számos prominens személyiség szimpátiáját kivívták arisztokrata körökből is. Ilyen volt a német Löwenstein hercegés az osztrák Karl Vogelsburg báró. XIII. Leó pápa is támogatta a keresztényszocialista elképzeléseket. Ő adta ki az első szociális pápai enciklikát, a Rerum novarumot[16] (jelentése: Az új dolgok). A körlevél - amelyet Prohászka Ottokár fordított le magyarra - erélyesen érvelt a magántulajdon mellett és az osztályharc ellen.[17]

Több országban (Franciaországban és Ausztriában) alakultak szakszervezetek keresztényszocialista nyomásra. Javaslatokat tettek a munkások életbiztosítására, illetve a minimálbér meghatározására, Rómában pedig társadalomtudományi kör alakult. Sorra alakultak meg a különböző munkáskörök is. A francia Albert de Mun által alapított Oeuvre des Cercles catholiques d'ouvriers (A munkások katolikus körének műve) 1884-ben 50 ezer tagot számlált.

Keresztényszocialista személyek Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angliában:

Németországban:

Ausztriában

Franciaországban:

Belgiumban:

Keresztényszocialista pártok Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban:

  • Centrum Párt (1871-?)

Ausztriában:

  • Christlichsoziale Partei (1893-1943)

Olaszországban:

  • Opera dei Congressi (1874-1904)
  • Cristiano Sociali (1993-működő)

Franciaországban:

  • Le Sillon (1894-1910)
  • Ligue de la jeune république (1912-1957)

Hollandiában:

  • Christelijk-Sociale Partij (1907-1926)
  • Bond Christen-Socialisten (1907-1926)

Svájcban:

  • Christlich-soziale Partei (1997-működő)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]