A. E. Bizottság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A. E. Bizottság
Információk
Eredet Magyarország
Aktív évek 19801985
Műfaj underground, alternatív rock
Kiadó Magyar Hanglemezkiadó
Vállalat, Hungaroton, Bahia
Tagok
Bán Mária (dob)

Bernáth(y) Sándor (gitár)
Kukta Erzsébet Kokó (ének)
feLugossy László (ének)
Szulovszky István (gitár)
ef Zámbó István (billentyűs hangszerek, gitár, ének)[1]

Wahorn András (szaxofon, billentyűs hangszerek, ének)

Az A. E. Bizottság (Albert Einstein Tánczenekara) magyar alternatív együttes volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alternatív zenét játszó csapat 1979-ben alakult, tagjai a szentendrei Vajda Lajos Stúdió képzőművészei közül kerültek ki. Az együttes első felállása a következő volt: fe Lugossy László (ének), Wahorn András (orgona, szaxofon, ének), ef Zámbó István (basszusgitár, ének), Kukta „Kokó” Erzsébet (ének), Szulovszky „Joni” István (gitár), Bán Mária (dob), Bernáth Sándor (gitár). Az 1980-as évek elején egyik barátjuk arra biztatta őket, induljanak a Karthago együttes tehetségkutató versenyén. Mindenki jót mulatott az ötleten, de a barát erősködött: ha az elődöntőkben eljátszanak valamilyen slágert, bejutnának a televíziós döntőbe. És ott, a kamerák előtt majd belecsapnak valami punkőrületbe. A haditerv mindenkinek tetszett, ekkor jött az ötlet, hogy Bizottság névvel induljanak a versenyen. A hibátlan stratégiával csak egy baj volt: már az első elődöntőben kiestek. Ám a kudarc is gyümölcsözött: Nagy Feró meghívta őket előzenekarnak a Fekete Bárányok rockkoncertjére.[2]

1980. augusztus 23-án debütáltak nagy sikerrel az Hajógyári-szigeten, az Ifjúsági Magazin és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda által szervezett fesztiválon, a „Fekete Bárányok”-ként aposztrofált három sztárbanda, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalattal kutya-macska barátságban lévő Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil előzenekaraként, 25 ezer ember előtt. Felemás sikert könyvelhettek el, de utána rengeteg helyre hívták őket: Budapest, Szentendre és Gödöllő alternatív klubjaiba és művelődési házaiba.

A Bizottságból ügy lett, amelynek abszurditása odáig fajult, hogy a popszakma komolyan vételét demonstrálandó az 1981. márciusi tatai tanácskozáson elmondott beszédében külön kitért rájuk Tóth Dezső művelődésiminiszter-helyettes.

Az együttes műfaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadidő-zene, határozták meg önmaguk műfaját. Ebben minden benne volt. Hogy nincsenek külső kényszerek, korlátok, kötöttségek, kötelezettségek: csak az irányít, ami belülről jön. Azt, hogy egészen pontosan mi fog történni, nem lehetett kiszámítani. A technika ritkán működött tökéletesen, de a problémák is az előadás részévé váltak. Ha nem sikerült egyszerre elkezdeni egy számot, hát leálltak, megbeszélték a dolgot, és újra kezdték. Meg is mondták: „Minden strófa után egy katasztrófa.”[3] (Ennek a jellemző momentumnak mindkét albumon nyoma maradt. A Jégkrémbalett című albumon a keverőpult mellől szól be valaki a stúdióba, hogy „vágjanak egymás szavába” míg a Kalandra Fel! című album egyik dalának végén közlik a hallgatóval, hogy kikapcsolódott előadás közben az orgona.)

Lemezek, filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nagylemezük a Kalandra fel! (1983) címet kapta. Ez egy koncert felvétele, amely a gödöllői művelődési házban volt. Az év nagylemezei közül a 29. legkelendőbb lett, több mint 20 (ef Zámbó közlése szerint 30–40) ezren vették meg. A Kalandra fel! az első magyar alternatív zenei album lett, amelyben Kecskés Kriszta vendégszerepelt a Már megint ez a depresszió című számmal. A lemez felvételekor a zenekarnak már nem volt tagja Bernáth Sándor. Ez lett egy új kulturális időszak szimbóluma. A hatóság a lemez kiadása előtt annyit kért: a Központi Bizottságra való tekintettel változtassanak nevet. Így lett az együttesből A. E. (azaz Albert Einstein) Bizottság.[3]

Arról, hogy az aczéli 3T („tilt, tűr, támogat”) rendszerében hogyan kaphattak szereplési lehetőséget, ef Zámbó István a következőt nyilatkozta: „A 80-as évek elején már-már mozgalommá kicombosodott alternatív és new wave zenei életben a monopolhelyzetben lévő magyar hanglemezgyár egyik munkatársa említette, hogy őket nem keresik meg ezek a zenekarok kiadás és megjelentetés céljából. Ezt mi hallottuk és a zenekarból Wahorn András rögtön bement és tolmácsolta a készségünket, hogy mi nagyon szívesen csinálnánk lemezt.”[4]

1983-ban Bódy Gábor beszerkesztette őket (Hobóval, a Trabanttal és a Vágtázó Halottkémekkel egyetemben A kutya éji dala című filmjébe. 1984-ben megjelent a Jégkrémbalett című film, Dorozsmai Béla dobos vendégszereplésével és hasonló című filmzenéje is nagylemezen (helyenként szelídített hangzással, a filmben hallható effektek jó része a lemezen nem hallható).[5] A film országos forgalmazásba 1990-ig nem került. A film a Bizottság együttes dalaira komponált szürreális kliporgia, melynek központjába a testiség és a sötét gondolatok kerültek.[6]

Az együttes feloszlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985-ben nyugat-európai turnét tett az együttes: tulajdonképpen ez volt a közös történet záróakkordja. Ekkor társult a zenekarba Kreutz László dobos, aki a zenekar feloszlásáig velük maradt.[7] Nem lett belőlük önagyonülésező Bizottság, vagyis önmaga paródiájába züllő, egyre gyengébb, erőltetett, önmagát ismétlő rockegyüttes. A Bizottság feloszlása nem jelentette sem a haverság, sem az alkalmankénti közös megmozdulások végét. Egyikük sem állt le sem a festéssel, sem a filmezéssel, sem a zenéléssel, természetesen.

Az újraalakuláshoz akkor került legközelebb a Bizottság, amikor 1993-ban négyen, Laca, Jony, Koko és Wahorn közös kazettát adtak ki, de a Bizottság-albumok kollektív jellegével szemben az Edd meg a fényt minden szövegét Laca írta. 1995-ben mindkét Bizottság LP-t kiadta CD-n az MHV romjaiból keletkezett Hungaroton-Gong.[3]

Utódegyüttesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kimagasló művészetének elismeréséül 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
  2. „Gátlástalan fantázia”, 168 óra
  3. ^ a b c A Bizottság története az artportal.hu-n
  4. ef Zámbó az Origó VendégszobájábanOrigo, 2005. január 28.
  5. Forrás: A Bizottság történetének részletes ismertetője korhű plakátokkal Szőnyei Tamás gondozásában
  6. Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 2. (Katalizátor Iroda, 1992)
  7. www.kreutz.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Multimédia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyebek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]