Nogi Mareszuke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nogi Mareszuke
乃木 希典
Nogi Maresuke.jpg
Született 1849. december 25.
Edó, Japán
Meghalt 1912. szeptember 13. (62 évesen)
Tokió, Japán
Nemzetisége japán
Rendfokozata tábornok
Csatái Szacuma-lázadás
Első kínai–japán háború
Orosz–japán háború
Kitüntetései (a teljesség igénye nélkül) Felkelő Nap érdemrend
Pour le Mérite
a Francia Köztársaság Becsületrendje
Viktória-kereszt

Nogi Mareszuke (japánul: 乃木 希典, Edó, 1849. december 25. - Tokió, 1912. szeptember 13.) japán katona, tábornok, főnemes, 1896-1898. között Tajvan szigetének katonai kormányzója. Szamuráj családban született, majd ifjúkorára tiszt lett a Japán Császári Hadseregben. Részt vett az első kínai–japán háborúban. Oroszlánrésze volt Lüshunkou (a későbbi Port Arthur) elfoglalásában, de nem tudni, hogy milyen mértékben volt köze a győzelem utáni mészárlásokban. A háború után két évig Tajvan kormányzója volt. Az 1904-ben kitört orosz–japán háború során ő irányította a japán csapatokat Port Arthur ostroma idején, és véres küzdelmek után végül sikerült bevennie az oroszok uralta kikötőt 1905. január 2-án. Egy hónappal később az ostrom befejezése után immár felszabadult 3. hadsereggel Nogi sikeresen harcolt a Mukdeni csatában, ahol végső győzelmet arattak az orosz szárazföldi erők felett. Nogi a katonai pálya mellett igen tehetséges költő is volt, s több verse is fennmaradt az utókornak. Meidzsi japán császár temetésének napján, 1912. szeptember 13-án feleségével együtt rituális öngyilkosságot követett el tokiói házukban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai élete és katonai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nogi Mareszuke 1849. december 25-én született Edóban (az akkor még hivatalos használatban lévő Japán naptár szerint november 11-én született. Apja egy szegény, Csósú hanhoz tartozó szamuráj volt. Gyermekkorában Mudzsinnak hívták, majd 18 éves korában a Nogi Bunzó nevet vette fel. Az ifjú Nogi rendkívül finom és gyengéd lélek volt, szerette a festészetet és jól tudott varrni. 16 évesen Hagiba költözött, és ott a Bunossin Tanaka által alapított iskolában végzett tanulmányokat. 1869-ben belépett a Japán Császári Hadseregbe. 1871-től őrnagy, s ebben az időben veszi fel a Mareszuke nevet. Katonáival részt vett a Szaigó Takamori által vezetett szacuma-lázadás leverésében. A katonái és a lázadó szamurájok közötti heves csata közben elesett az egység zászlótartója és a lázadók megszerezték a 14. gyalogezred hadi jelvényét. Nogi ezt hatalmas szégyennek érte meg, s egymaga is az élete kockáztatásával többször megpróbálta visszaszerezni, de mindannyiszor kudarcot vallott. hogy ez is hozzájárult a későbbi öngyilkosságáért.[1]

A háborút követően 1876. augusztus 27-én összeházasodott egy szacumai szamuráj negyedik lányával, a húsz éves Sizukóval. 1877-ben megszületett első fia, Kacunori. 1886-ban egy évig a Német Birodalom tartózkodott, hogy tanulmányozza a fejlődő ország haditechnikáját és hadseregét.[2] Miután hazatért Európából egy kis ideig földműveléssel foglalkozott Japán nyugati partján.

Az első kínai–japán háború 1894-es kitörését követően ismét aktív katonai szolgálatot látott el, s részt vett a Mandzsúriában zajló hadműveletekben. Nogi részt vett a Lüshunkou (a későbbi Port Arthur) elleni ostromban. 1894. október 24-én szált partra a Liatoung-félszigeten, majd november 6-án elfoglalta a kínaiak által csekélyen védett Csincsou városát. November 7-én elfoglalta Dalian kikötővárosát. A csata Lüshunkou-ért november 20-án kezdődött, majd másnap általános támadás következett. A kínaiak csekély ellenállást tanúsítva igyekeztek elmenekülni, és csak a kínaiak partvédelmi állásai okoztak némi akadályt. A japánok a kikötőt hadihajók támogatásával még aznap teljes mértékben az uralmuk alá hajtották. Azonban néhány kínai katona a civil lakosság közt próbált elvegyülni, s a japánok megtorlóakciókat szerveztek, melyek nemsokára nyílt mészárlásba csaptak át. Nogi szerepe a csata utáni öldöklésben nem ismert pontosan, de tény, hogy ő volt ekkor a rangidős tiszt.[3]

Tajvan katonai kormányzójaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nogi Mareszuke tábornok

1896. októberében Nogit nevezték ki Tajvan harmadik katonai kormányzójának. Az altábornagy elődeinél már szemmel láthatólag jobban odafigyelt a sziget igazgatására. Nogi a japán uralom megszilárdításáért és hatékonyság növelése érdekében háromszakaszos éberségi rendszert vezetett be, mivel ekkor 400 lakosra jutott egy rendőr. A forrongó hegyi területeken a hadsereg és a katonai rendőrség működött, a stabilizáltabb körzetekben a katonai rendőrség és a rendőrség közösen látta el feladatokat, a pacifikált zónákat pedig kizárólag a rendőri erők felügyelték. A törvényesség látszatának megőrzésére ötfős bírói bizottságot alakítottak, amely 1895 és 1897 között 430 ügyben járt el 819 vádlott ellen, és 160 halálos ítéletet hozott. A hegyi zónákban ezalatt a hadsereg tüzérséggel lőtte a falvakat, és sok embert lemészárolt.

A pacifikálást nehezítette az is, hogy a japán kormány mandarin nyelven beszélő tolmácsokat küldött a szigetre, abban a hitben, hogy az itteni kínaiak is azt beszélik, így a hakka és hokkien nyelven beszélőkkel való érintkezéshez segédtolmácsokat kellett igénybe venni, ami sok félreértéshez vezetett.[4] Ezen kívül a sziget megszállása anyagilag is megterhelte a japán kormányt, hiszen a csatározásoknak köszönhetően a mezőgazdaság teljesítőképessége nagyon lecsökkent, és a legfontosabb cukor- és kámforkitermelést külföldi vállalatok tartották kezükben. Nogi két évig ült a kormányzói székben, de 1898-ban lemondott.[5]

Szolgálata az orosz–japán háború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Port Arthur ostromában részt vett német gyártmányú japán 28 cm-es Howitzer löveg

Az 1904-ben kitörő orosz–japán háború megkezdését követően a tapasztalt Nogit előléptették tábornokká és ismét aktív szolgálatba helyezték. Kinevezték a Port Arthur ostromára létrehozott Harmadik Hadsereg vezetőjének és megbízták az oroszok által védett kikötő-erődítményt. A kb. 80-150 000 katonával rendelkező Nogi 1904. július 30-án-kezdte meg az ostromot, de már az ostrom megkezdése előtt súlyos csapás érte a japánokat, mivel egy kisebb orosz egység elsüllyesztette a Hitacsi Maru nevű japán szállítóhajót, ami az ostromhoz szükséges 18 darab 280 mm-es nehézlöveget szállította. Ennek következtében Nogi kénytelen volt a tábori tüzérségének erejében bízni. A túlerőben lévő japán egységek az oroszok heves ellenállásának ellenére nyomultak előre, és augusztus közepére már a kikötőt és a várost övező dombok elé érkeztek. Az ostromlók augusztus 13-án megkezdték a kikötő védelmének kulcsát, a Magas-hegyet avagy a 203-as magaslatot bombázni. A hegy elfoglalásával már pontosan lehetett volna bombázni a kikötőt és az ott rostokló hadihajókat, és lényegében az oroszok már nem tudtak volna sokáig védekezni.

Nogi augusztus 16-án felszólította a védőket a megadásra, majd a nemleges választ követően augusztus 19-én sor került a japán csapatok első általános rohamára Port Arthur ellen. A támadást heves védekezés fogadta, és a japánoknak nem sikerült nagyobb eredményt elérniük. Szeptember közepére a japánok nagy véráldozatok árán birtokukba vették a Hosszú-hegyet, s onnan már tűz alatt lehetett tartani a belső kikötő nyugati felét. A japán ágyúk több orosz hajót megrongáltak, mire azok átvonultak kikötő keleti medencéjébe. Emiatt muszáj volt elfoglalni a Magas-hegyet, még a kikötő felmentésére siető orosz Balti-flotta megérkezése előtt. Októberre japán hajókon megérkeztek a régóta vár új ostromlövegek, és Nogi még aznap tüzet nyitott a magaslatra. Ezt követően október 26-án újra támadásba lendült a gyalogság a hegy ellen, azonban ötnapnyi véres küzdelem során sem sikerült felőrölni az orosz védelmet. Egy hónappal később sor került a Port Arthur elleni negyedik rohamra, de súlyos japán veszteségek árán sem tudtak a támadók eredményt elérni. A tábornok ezután minden erejét a Magas-hegy elfoglalására fordította. November 27-től több mint egy hétig folyamatosan voltak a japán támadások. A rohamozó japánok közt hatalmas vérfürdőt rendeztek az oroszok, de így is az orosz ellentámadás ellenére december 6-án a japánok bevették a csúcsot. A hegyért folytatott küzdelemben legalább 11 000 japán katona halt meg és sebesült meg. A halottak között volt Nogi fia, Jaszunori is, akit később posztumusz hadnaggyá léptettek elő.

A kikötő megadása után a két oldal fényképezkedő tisztjei (Nogi a középső sorban balról a második, baloldalán az orosz Anatolij Stössel tábornok)

A japánok a kikötőben álló hajók közül többet is elsüllyesztetettek, s végül a megfogyatkozott és kimerült orosz védősereg 1905. január 2-án megadta magát.

Nogi erői az ostrom végeztével megindultak Mukden (ma Senjang) irányába, hogy az ott harcoló japán egységekhez csatlakozva részt vegyenek a Mukdeni csatában. Az összecsapás február 20. és március 10. között zajlott, s döntő orosz vereséggel végződött, így lényegében a szárazföldön véget ért a háború (a háború utolsó csatája a Csuzimai tengeri csata volt, melyben a japán hajóhad tönkreverte a csendes-óceánra érkező orosz Balti-flotta egységeit).[6]

A háború nagyon megviselte az öregedő tábornokot, mindkét fiát elvesztette, és a Port Arthurban elszenvedett veszteségekért is önmagát tette felelőssé. Ezért Meidzsi császár előtt könnyektől küszködve bocsánatot kért a Port Arthur alatt meghalt több mint 50 000 japán katona életéért, és engedélyt kért arra, hogy önkezével oltsa ki életét. A császár azonban közölte vele, hogy nem tartja felelősnek, és elfogadhatatlannak véli azt, hogy öngyilkosságot kövessen el ezért, legalábbis uralkodása alatt.[7]

További élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után Nogi hercegi címet kapott. A Gakusuin Főnemesi Iskolában (ez egy külön iskola volt a koronahercegek számára) négy évig, 1908-1912 között az ifjú Hirohito herceg, a majdani császár mentora volt. Az ifjú hercegre nagy hatással volt a veterán katona.

Meidzsi császár 1912-ben elhunyt, s temetése napján Nogi és felesége öngyilkosságot, szeppukut követett el. Az öngyilkossága előtt megírt levelében felfedte döntésének okait: egyrészről a szacuma-lázadás alatt elveszett ezredzászló, másrészről az általa ostromlott Port Arthur alatt meghalt több ezer ember miatti szégyenével magyarázta tettét. Holtestét az orvostudomány rendelkezésére bocsátotta.[1]

A tábornokot halála után is mind a mai napig nagy tisztelet övezi, szentélyt szenteltek neki, s lakóháza mind a mai napig látható.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nogi Mareszuke katonai karrierje mellett számos verset is írt, melyek közül több is fennmaradt. A verseket kandzsi jelekkel írta. Két ismert verse (a magyar fordítás Kolonits Ferenc műve)[8][9]:

Kevéssel a Nansani csatát követően vetette papírja ezt a versét. A csatában vesztette el elsőszülött fiát is.:

Kandzsi:
金州城外の作
Magyar nyelvű:
Csincsou falain kívül lett megírva
山川草木轉荒涼
十里風腥新戰場
征馬不前人不語
金州城外立斜陽
Hegyen, folyón fogy az élet, pusztul a fű, fa,
Vértől szaglik a szél, hol harcok folytak imént.
Nem vágtat győztes paripa és hallgat a harcos,
Megy le a nap. Állok Csinzsou vára alatt.


Nogi tábornok a háború befejezését követően írta ezt a versét:

Kandzsi:
凱旋
Magyar nyelvű:
Egy dal a diadalról
皇師百萬征強虜
野戰攻城屍作山
愧我何顔看父老
凱歌今日幾人還
Császár serege, ezernyi ezer, lebírta az ellent,
Síkon s várfal alatt hegyben áll a halott.
Engem szégyen emészt - hogyan állok apáik elébe?
Ülhetünk diadalt mi, a visszajövők?

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Herbert P. Bix, i. m. 42. old.
  2. Életrajza (angol nyelven). ndl.go.jp. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  3. A Lüshonkuo-i csata leírása (angol nyelven). mapsofworld.com. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  4. Jordán Gyula, i. m. 105. old.
  5. Jordán Gyula, i. m. 106. old.
  6. Horváth Zoltán: A sárga-tengeri csata (magyar nyelven). acelmonstrum.host22.com. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  7. Donald Keene, i. m. 712-713. old.
  8. Nogi hagyatékának darabjai, emléktárgyak és relikviák (japán nyelven). nogijinja.or.jp. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  9. Kolonits Ferenc: Az András-kereszt és a felkelő nap háborúja, 1904-1905 (magyar nyelven). Hadtörténelmi Közlemények 116. évfolyam (2003.) 1. sz.. (Hozzáférés: 2014. február 28.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nogi Mareszuke témájú médiaállományokat.