Erwin Rommel
| Erwin Johannes Eugen Rommel | |
 |
|
| Erwin Rommel vezértábornagy | |
| Beceneve | Wüstenfuchs (Sivatagi róka) |
| Született |  Heidenheim, Német Birodalom1891. november 15. |
| Elhunyt | .svg){kind=small} Herrlingen, Harmadik Birodalom1944. október 14. (52 évesen) |
| Nemzetisége |  Német |
| Szolgálati ideje | 1911 - 1944 |
| Rendfokozata | Vezértábornagy |
| Egysége | 7. páncéloshadoszály Német Afrika-hadtest Afrika-páncéloshadsereg Afrika-hadseregcsoport B hadseregcsoport |
| Csatái |
|
| Kitüntetései | Pour le Mérite Vaskereszt lovagkeresztje |
| Rokonai | Manfred Rommel |
Erwin Johannes Eugen Rommel (
hallgat) (Heidenheim, 1891. november 15. – Herrlingen, 1944. október 14.) német vezértábornagy a második világháborúban, a Deutsches Afrikakorps első parancsnoka, a normandiai partraszállásnál a védekező német csapatok vezetője.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
Erwin Rommel svábnak született, de szülőhelye a születésekor már a Württembergi Királysághoz tartozott, mivel a Sváb Hercegség már korábban beolvadt a királyságba. Apja, Erwin Rommel Heidenheimben volt iskolaigazgató, anyja pedig a württenbergi kormányzó lánya volt. Rommel serdülő korában repülni szeretett volna, de apja unszolására végül 1912-ben belépett a német hadseregbe, a 124. gyalogezredben szolgált.
Első világháborús szolgálata [szerkesztés]
Parancsnoka felfedezte rátermettségét, ezért tiszti iskolába, a danzigi Königliche Kriegsschule-ba küldte, melynek elvégzése után hadnagyként tért vissza ezredéhez. Az első világháború elején egy rohamcsapat tisztje volt, az első vonalban szolgált. 1914 szeptemberében puszta bajonettel támadt három francia katonára, a kézitusában megsérült, kórházba került, majd hősi cselekedetét 1915-ben Vaskereszttel jutalmazták. 1915 elején visszatért a frontra, ahonnan az év végén keletre helyezték, a hegyvidéki hadműveleteket végrehajtó Alpesi-hadtesthez (Alpenkorps). 1916-ban a románok ellen harcolt, majd Olaszországban a Caporettói áttörésnél rohamcsapatával megszolgálta az akkor létező legmagasabb német katonai kitüntetést, a Pour le Mérite-t. 1918 januárjától az Alpenkorps törzsében szolgált.
A Harmadik Birodalom szolgálatában [szerkesztés]
A háború után is katona maradt, Drezdában, majd 1929-ben Stuttgartban szolgált. Eközben könyvet írt, Gyalogság előre! címmel. Ezt a könyvét maga Hitler is olvasta és 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után pártfogásába vette a tehetséges katonát. Az "Anschluss" után a Bécs melleti bécsújhelyi Tereziánum Katonai Akadémián szolgált amely a világ legrégebbi katonai akadémiája. A Potsdami Akadémián már ezredes volt. 1939-ben a lengyel hadjárat során Hitler testőrségének parancsnoka lett (vezérőrnagyi rangban). A Führer olyannyira meg volt elégedve szolgálataival, hogy felajánlotta neki, szolgálhat bármely alakulat élén. Rommel a 7. páncélos hadosztályt választotta, ezen alakulat parancsnoka lett a franciaországi hadjárat idején. Hadosztályával sikert sikerre halmozott, az alakulatot jellemzően Szellemhadosztálynak nevezték, mert annyira gyorsan mozogtak, hogy sokszor még Rommel felettesei sem tudták, éppen merre jár a hadtest. Bátor, sokszor vakmerő hadmozdulatai miatt ért el sikereket.
A 7. páncélos hadosztály eredményei:
- napi 50–60 km előrenyomulás (volt olyan nap, hogy 160 km)
- több száz kilőtt ellenséges páncélos
- 97 000 hadifogoly
Rommel Afrikában [szerkesztés]
Rommel megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét. 1941 februárjában jutalomból Hitler felajánlotta neki, hogy bármelyik harcoló alakulatot vezetheti. Ő az Afrika Korps hadtestét választotta. Azt az utasítást kapta, foglaja el Líbiát, de tartózkodjon a nagyobb, támadó hadműveletektől. A Battleaxe ellentámadás (csatabárd) során - az angolok téves feltételezései miatt - nagyon sok angol tankot sikerült megsemmisítenie. Sikereihez hozzájárult, hogy az egyiptomi amerikai nagykövetség katonai attaséjának rejtjelezett táviratait sikerült feltörni, és így pontos képe volt az angolok hadmozdulatairól. A neki köszönhetően elhíresült Flak ágyúkkal újabb sikereket ért el: az ágyúkat U alakban helyezte el egy nagyobb, viszonylag sík terepen, az ellenséget pedig egészen közel csalogatta hozzájuk, majd tüzet nyitott rájuk. Rommel ezen taktikai húzása nem maradt visszhang nélkül. Az arabok szinte hősként tisztelték, az angolok között pedig félelem övezte nevét. Az Oberkommando des Heeres (OKH) hibájából mindig híján volt katonáknak, gépeknek, és utánpótlásnak. 1941 novemberében a Crusader hadműveletben (Keresztes Lovag) az angolok felszabadították Tobrukot. Az angolok megfejtették az Enigmát, és az olaszok C-38 titkosító gép üzeneteit, így pontos értesülésük volt a német hajók mozgásáról, és Rommel szándékáról. Az angolok folyamatosan támadták a német hadoszlopokat, anélkül, hogy maguk kárt szenvedtek volna. Rommel teljesen váratlanul a visszavonulás helyett, sietve átment támadásba, ám kifogyott az üzemanyagból, súlyos légitámadás, és tüzérségi támadás érte, melynek során súlyos veszteségeket szenvedett, és csak a szerencsén múlott, hogy maga is nem esett fogságba. Szégyenteljesen menekülnie kellett, hátrahagyva értékes felszereléseket. A 21. páncéloshadosztály 110 páncélosából 67 tankja odaveszett, vagy megrongálódott, ezért november végéig képtelen volt támadást indítani, amivel az angolok a Sigintnek köszönhetően tisztában voltak. A harc közben megszerzett dokumentumokból megtudta, hogy a britek Egyiptom belsejébe akarnak visszavonulni. Rommel képtelen volt ellenállni a brit nyomásnak, és visszavonult Kirenaikából. Miközben visszavonult, az időközben Bengáziban partra tett új tankokkal kétszer is lesben állva súlyos károkat okozott az őt üldöző brit páncélosokban. Változatlanul Tobruk bevételét tartotta a legfontosabbnak, és május végén megindította hőn áhított Theseust. Rommel zsenialitásának köszönhetően elfoglaták Tobrukot. Ekkor léptették elő vezértábornaggyá. Joseph Göbbels és Hitler jóváhagyásával Kairó felé indult, a Szuezi-csatorna megszerzése érdekében. Rommel számbeli és erőbeli hiányosságait vakmerőségével, és önbizalmával tudta pótolni, amit személyes példamutatásával embereibe is belenevelt. A tábornagy 1942 őszén betegségre hivatkozva visszautazott Németországba, ezt használta ki Bernard Montgomery, aki 1942. októberében támadást indított El-Alameinnél, és legyőzte az Afrikakorps-t. Rommel visszaérkezése sem segített, a „tengely” seregei 1943. május 13-án megadták magukat.
Ekkor Rommel már Európában tartózkodott. Egy rövid ideig Olaszországban szolgált, azonban ténykedését nem koronázta siker, mivel az olaszokhoz való hozzáállása itt sem változott. Majd Franciaországban a B-hadseregcsoport élére került. Von Rundstedttel ellentétben úgy gondolta, hogy a szövetségesek Normandiában fognak partra szállni, ezért megpróbált mindent elérni a normandiai partszakasz megerősítése érdekében. A normandiai partraszállás megkezdődésekor egy családi ünnep miatt nem tartózkodott a helyszínen, így a német csapatok is késve reagáltak. Rommel későn érkezett vissza, a partraszálló erők addigra már áttörték a partszakaszon felállított német védelmi rendszert.
Július 17-én látogatást tett a fronton, és autóját két szövetséges repülőgép támadta meg. Az autó letért az útról és fának ütközött. Rommel kirepült az útra. Srapnel találta el, eszméletlenül szállították kórházba.
A vég [szerkesztés]
Az újabban előkerült dokumentumok megerősíteni látszanak azt a korábban már ismert feltételezést, hogy Rommel 1944 tavasza óta tudott a Németországban kibontakozó ellenállási mozgalomról és szimpatizált azzal. Törzsfőnöke, Wilhelm Spedeil, aki aktív résztvevője volt az ellenállási mozgalomnak, próbálta rábeszélni Rommelt is a Hitler elleni fellépésre. Rommel, aki ekkor már tisztában volt azzal, hogy a németek nem fogják tudni megakadályozni a szövetségek partraszállását, s majdani előrenyomulásukat a birodalom szíve felé, el szerette volna érni Hitlernél, hogy vonja le a reménytelen helyzetből a következtést, s fejezze be a háborút, legalább a nyugati fronton. Mikor látta, hogy Hitler képtelen ennek szükségességét belátni, bizalmas beszélgetésben állítólag Hitler megölését is elfogadhatónak tartotta. Mindenestre az bizonyosnak tűnik, hogy tudott a Hitler elleni készülő merényletről, s nem tett ellene semmit. [1], [2]
A Claus Schenk von Stauffenberg gróf nevével fémjelzett, több magas rangú katona által támogatott, Hitler elleni merénylet (1944. július 20.) meghiúsulása utáni nyomozásban Erwin Rommel neve is felmerült. A vizsgálatot Ernst Kaltenbrunner SS Obergruppenführer végezte, rendkívüli alapossággal és elszántsággal. Az összeesküvés résztvevőit kivégezték. Rommellel kapcsolatban annyit bizonyítottnak láttak a nyomozó szervek, hogy Rommel tudott a készülő merényletről, és azt nem jelentette Berlinbe. Sorsáról valószínűleg maga Hitler döntött: a német nép ne szerezzen tudomást az aljas árulásáról, ezért felajánlotta az öngyilkosság lehetőségét. A hírt Wilhelm Burgdorf és Maisel tábornokok vitték meg Rommel házába. Manfred Rommel a ház körül több ismeretlen gépkocsit látott tele emberekkel. Erwin Rommel mind a fiával, mind a feleségével közölte, Hitler milyen választás elé állította és azt is: ő már döntött. Beszállt a tábornokok gépkocsijába, és elhajtottak a ház elől. 15 perc múlva halott volt, a hivatalos tájékoztatás szerint szívroham végzett vele.
A háborút követően Jürgen Stroop SS-Gruppenführer zárkatársa, a megdöbbentő hitelességű "Beszélgetések a hóhérral" című könyv szerzője, Kazimierz Moczarski lengyel ellenálló egy zárkabeli felfokozott beszélgetést követően rendíthetetlen meggyőződésben élt, hogy Rommellel személyesen Stroop végzett, mikor az vonakodott maga ellen fordítani fegyverét.
A temetési ceremónia 1944. október 18-án délután egykor kezdődött, fényes külsőségek között. A gyászbeszédet Gerd von Rundstedt tábornagy mondta. A beszéd után a család elé járult, hogy tolmácsolja a Führer mélységes együttérzését. A feléje nyújtott kezet Lucy Rommel nem fogadta el.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Dawid Fraser: Rommel, 1995 Victoria Kft.
- Kurt Rieder (Géczi Zoltán): Afrika Korps, Vagabund Kiadó, 2005
- DAK - Deutsches Afrika Korps (Szerk.: B. I. Gudmundsson), Hajja & Fiai, 2001
- Kenneth Macksey: A II. világháború katonai tévedései. (Alexandra Kiadó ISBN 963-367-062-4)
További információk [szerkesztés]
- Rommel 1942-ben értékeli az észak-afrikai hadi helyzetet
- 60 éve lett öngyilkos Erwin Rommel (mult-kor.hu, 2004. október 14.)
- Priskos - A második világháború képekben: Erwin Rommel életrajza ( képekkel és videókkal)
|
||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
.png&filetimestamp=20090312101018){kind=small}
