Erwin Rommel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erwin Johannes Eugen Rommel
Bundesarchiv Bild 146-1985-013-07, Erwin Rommel-2.jpg
Érdemrendekkel, kitüntetésekkel
Beceneve Wüstenfuchs (Sivatagi róka)
Született
1891. november 15.
Flag of the German Empire.svg Heidenheim, Német Birodalom
Elhunyt
1944. október 14. (52 évesen)
Flag of the NSDAP (1920–1945).svg Herrlingen, Harmadik Birodalom
Nemzetisége Flag of Germany.svg Német
Szolgálati ideje 1911 - 1944
Rendfokozata Vezértábornagy
Egysége 7. páncéloshadoszály
Német Afrika-hadtest
Afrika-páncéloshadsereg
Afrika-hadseregcsoport
B hadseregcsoport
Csatái

első világháború

második világháború

Kitüntetései Pour le Mérite
Vaskereszt lovagkeresztje
Rokonai Manfred Rommel

Erwin Rommel Signature.svg
Erwin Johannes Eugen Rommel aláírása

Erwin Johannes Eugen Rommel (Sound hallgat) (Heidenheim, 1891. november 15.Herrlingen, 1944. október 14.) német vezértábornagy a második világháborúban, a Deutsches Afrikakorps első parancsnoka, a normandiai partraszállásnál a védekező német csapatok vezetője.

„Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő, nagy hadvezér”

Winston S. Churchill – Rommelről 1942 januárjában, a brit alsóházban mondott szavai[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erwin Rommel svábnak született, de szülőhelye a születésekor már a Württembergi Királysághoz tartozott, mivel a Sváb Hercegség már korábban beolvadt a királyságba. Apja, Erwin Rommel Heidenheimben volt iskolaigazgató, anyja pedig a württenbergi kormányzó lánya volt. Rommel serdülő korában repülni szeretett volna, de apja unszolására végül 1912-ben belépett a német hadseregbe, a 124. gyalogezredben szolgált.

Első világháborús szolgálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parancsnoka felfedezte rátermettségét, ezért tiszti iskolába, a danzigi Königliche Kriegsschuléba küldte, aminek elvégzése után hadnagyként tért vissza ezredéhez. Az első világháború elején egy rohamcsapat tisztje volt, az első vonalban szolgált. 1914 szeptemberében puszta bajonettel támadt három francia katonára, a kézitusában megsérült, kórházba került, majd hősi cselekedetét 1915-ben Vaskereszttel jutalmazták. 1915 elején visszatért a frontra, ahonnan az év végén keletre helyezték, a hegyvidéki hadműveleteket végrehajtó Alpesi-hadtesthez (Alpenkorps). 1916-ban a románok ellen harcolt, majd Olaszországban a Caporettói áttörésnél rohamcsapatával megszolgálta az akkor létező legmagasabb német katonai kitüntetést, a porosz Pour le Mérite-et (Blauer Max). 1918 januárjától az Alpenkorps törzsében szolgált.

A Harmadik Birodalom szolgálatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban

A háború után is katona maradt, Drezdában, majd 1929-ben Stuttgartban szolgált. Eközben könyvet írt, Gyalogság előre! címmel. Ezt a könyvét maga Hitler is olvasta és 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után pártfogásába vette a tehetséges katonát. Az Anschluss után a Bécs melletti bécsújhelyi Tereziánum Katonai Akadémián szolgált amely a világ legrégebbi katonai akadémiája. A Potsdami Akadémián már ezredes volt. 1939-ben a lengyel hadjárat során Hitler testőrségének parancsnoka lett (vezérőrnagyi rangban). A Führer olyannyira meg volt elégedve szolgálataival, hogy felajánlotta neki, szolgálhat bármely alakulat élén. Rommel a 7. páncélos hadosztályt választotta, ezen alakulat parancsnoka lett a franciaországi hadjárat idején. Hadosztályával sikert sikerre halmozott, az alakulatot jellemzően Szellemhadosztálynak nevezték, mert annyira gyorsan mozogtak, hogy sokszor még Rommel felettesei sem tudták, éppen merre jár a hadtest. Bátor, sokszor vakmerő hadmozdulatai miatt ért el sikereket.

A 7. páncélos hadosztály eredményei:

  • napi 50–60 km előrenyomulás (volt olyan nap, hogy 160 km)
  • több száz kilőtt ellenséges páncélos
  • 97 000 hadifogoly

Rommel Afrikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rommel stratégiai ügyességéről vált híressé

Rommel megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét. 1941 februárjában jutalomból Hitler felajánlotta neki, hogy bármelyik harcoló alakulatot vezetheti. Ő az Afrika Korps hadtestét választotta. Azt az utasítást kapta, foglalja el Líbiát, de tartózkodjon a nagyobb, támadó hadműveletektől. A Battleaxe-ellentámadás (csatabárd) során - az angolok téves feltételezései miatt - nagyon sok angol tankot sikerült megsemmisítenie. Sikereihez hozzájárult, hogy az egyiptomi amerikai nagykövetség katonai attaséjának rejtjelezett táviratait sikerült feltörni, és így pontos képe volt az angolok hadmozdulatairól. A neki köszönhetően elhíresült Flak ágyúkkal újabb sikereket ért el: az ágyúkat U alakban helyezte el egy nagyobb, viszonylag sík terepen, az ellenséget pedig egészen közel csalogatta hozzájuk, majd tüzet nyitott rájuk. Rommel ezen taktikai húzása nem maradt visszhang nélkül. Az arabok szinte hősként tisztelték, az angolok között pedig félelem övezte nevét. Az Oberkommando des Heeres (OKH) hibájából mindig híján volt katonáknak, gépeknek, és utánpótlásnak. 1941 novemberében a Crusader hadműveletben (Keresztes Lovag) az angolok felszabadították Tobrukot. Az angolok megfejtették az Enigmát, és az olaszok C-38 titkosító gép üzeneteit, így pontos értesülésük volt a német hajók mozgásáról, és Rommel szándékáról. Az angolok folyamatosan támadták a német hadoszlopokat, anélkül, hogy maguk kárt szenvedtek volna. Rommel teljesen váratlanul a visszavonulás helyett, sietve átment támadásba, ám kifogyott az üzemanyagból, súlyos légitámadás, és tüzérségi támadás érte, melynek során súlyos veszteségeket szenvedett, és csak a szerencsén múlott, hogy maga is nem esett fogságba. Szégyenteljesen menekülnie kellett, hátrahagyva értékes felszereléseket. A 21. páncéloshadosztály 110 páncélosából 67 tankja odaveszett, vagy megrongálódott, ezért november végéig képtelen volt támadást indítani, amivel az angolok a SIGINT-nek köszönhetően tisztában voltak. A harc közben megszerzett dokumentumokból megtudta, hogy a britek Egyiptom belsejébe akarnak visszavonulni. Rommel képtelen volt ellenállni a brit nyomásnak, és visszavonult Kirenaikából. Miközben visszavonult, az időközben Bengáziban partra tett új tankokkal kétszer is lesben állva súlyos károkat okozott az őt üldöző brit páncélosokban. Változatlanul Tobruk bevételét tartotta a legfontosabbnak, és május végén megindította hőn áhított Theseust. Rommel zsenialitásának köszönhetően elfoglalták Tobrukot. Ekkor léptették elő vezértábornaggyá. Joseph Göbbels és Hitler jóváhagyásával Kairó felé indult, a Szuezi-csatorna megszerzése érdekében. Rommel számbeli és erőbeli hiányosságait vakmerőségével, és önbizalmával tudta pótolni, amit személyes példamutatásával embereibe is belenevelt. A tábornagy 1942 őszén betegségre hivatkozva visszautazott Németországba, ezt használta ki Bernard Montgomery, aki 1942 októberében támadást indított El-Alameinnél, és legyőzte az Afrika Korpsot. Rommel visszaérkezése sem segített, a „tengely” seregei 1943. május 13-án megadták magukat.

Ekkor Rommel már Európában tartózkodott. Egy rövid ideig Olaszországban szolgált, azonban ténykedését nem koronázta siker, mivel az olaszokhoz való hozzáállása itt sem változott. Majd Franciaországban a B-hadseregcsoport élére került. Gerd von Rundstedttel ellentétben úgy gondolta, hogy a szövetségesek Normandiában fognak partra szállni, ezért megpróbált mindent elérni a normandiai partszakasz megerősítése érdekében. A normandiai partraszállás megkezdődésekor egy családi ünnep miatt nem tartózkodott a helyszínen, így a német csapatok is késve reagáltak. Rommel későn érkezett vissza, a partraszálló erők addigra már áttörték a partszakaszon felállított német védelmi rendszert.

Július 17-én látogatást tett a fronton, és autóját két szövetséges repülőgép támadta meg. Az autó letért az útról és fának ütközött. Rommel kirepült az útra. Srapnel találta el, eszméletlenül szállították kórházba.

A vég[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rommel síremléke Németországban

Az újabban előkerült dokumentumok megerősíteni látszanak azt a korábban már ismert feltételezést, hogy Rommel 1944 tavasza óta tudott a Németországban kibontakozó ellenállási mozgalomról és szimpatizált azzal. Törzsfőnöke, Hans Speidel, aki aktív résztvevője volt az ellenállási mozgalomnak, próbálta rábeszélni Rommelt is a Hitler elleni fellépésre. Rommel, aki ekkor már tisztában volt azzal, hogy a németek nem tudják megakadályozni a szövetségek partraszállását, s majdani előrenyomulásukat a birodalom szíve felé, el szerette volna érni Hitlernél, hogy vonja le a reménytelen helyzetből a következtetést, s fejezze be a háborút, legalább a nyugati fronton. Mikor látta, hogy Hitler képtelen ennek szükségességét belátni, bizalmas beszélgetésben állítólag Hitler megölését is elfogadhatónak tartotta. Mindenesetre az bizonyosnak tűnik, hogy tudott a Hitler elleni készülő merényletről, és nem tett ellene semmit.[2][3]

A Claus Schenk von Stauffenberg gróf nevével fémjelzett, több magas rangú katona által támogatott, Hitler elleni merénylet (1944. július 20.) meghiúsulása utáni nyomozásban Erwin Rommel neve is felmerült. A vizsgálatot Ernst Kaltenbrunner SS Obergruppenführer végezte, rendkívüli alapossággal és elszántsággal. Az összeesküvés résztvevőit kivégezték. Rommellel kapcsolatban annyit bizonyítottnak láttak a nyomozó szervek, hogy tudott a készülő merényletről, és azt nem jelentette Berlinbe. Sorsáról valószínűleg maga Hitler döntött: a német nép ne szerezzen tudomást az aljas árulásáról, ezért felajánlotta az öngyilkosság lehetőségét. A hírt Wilhelm Burgdorf és Maisel tábornokok vitték meg Rommel házába. Manfred Rommel a ház körül több ismeretlen gépkocsit látott tele emberekkel. Erwin Rommel mind a fiával, mind a feleségével közölte, Hitler milyen választás elé állította és azt is: ő már döntött. Beszállt a tábornokok gépkocsijába, és elhajtottak a ház elől. 15 perc múlva halott volt, a hivatalos tájékoztatás szerint szívroham végzett vele. Valószínűleg ciánkáli kapszulát kellett elharapnia.

A háborút követően Jürgen Stroop SS-Gruppenführer zárkatársa, a megdöbbentő hitelességű „Beszélgetések a hóhérral" című könyv szerzője, Kazimierz Moczarski lengyel ellenálló egy zárkabeli felfokozott beszélgetést követően rendíthetetlen meggyőződésben élt, hogy Rommellel személyesen Stroop végzett, amikor az vonakodott maga ellen fordítani fegyverét.

A temetési ceremónia 1944. október 18-án délután egykor kezdődött, fényes külsőségek között. A gyászbeszédet Von Rundstedt tábornagy mondta. A beszéd után a család elé járult, hogy tolmácsolja a Führer mélységes együttérzését. A feléje nyújtott kezet Lucy Rommel nem fogadta el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dawid Fraser: Rommel, Victoria, 1995
  • B. I. Gudmundsson (szerk.): DAK - Deutsches Afrika Korps, Hajja & Fiai, 2001
  • Kenneth Macksey: A II. világháború katonai tévedései, Alexandra, ISBN 963-367-062-4
  • Kurt Rieder (Géczi Zoltán): Afrika Korps, Vagabund, 2005

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erwin Rommel témájú médiaállományokat.