Hermann-Bernhard Ramcke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann-Bernard Ramcke
Bundesarchiv Bild 101I-548-0725-28, Nordafrika, Bernhard-Hermann Ramcke.jpg
Ramcke Líbiában (1942)
Született 1889. január 24.
Schleswig, Németország
Elhunyt 1968. július 4. (79 évesen)
Kappeln, Németország
Beceneve Gerhard

Hermann-Bernhard „Gerhard” Ramcke (Schleswig, 1889. január 24.Kappeln, 1968. július 4.) a náci Németország ejtőernyős parancsnoka.

A II. világháború előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereskedelemben kezdte pályafutását, majd az első világháború kitörésekor alapított tengerészgyalogsághoz csatlakozott. Előbb Flandriában, majd a Baltikumban harcolt. A háború végén főhadnagy lett, és megkapta az I. és II. osztályú Vaskereszt kitüntetéseket. A két háború között a Reichswehrben kiképzőtisztként működött, a rohamcsapatok kiképzésének szakértőjeként tartották számon. 1940-ben csatlakozott az ejtőernyős fegyvernemhez. Ramcke ekkor már 51 éves volt.

Kréta elfoglalása (Merkúr hadművelet)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kréta ellen ejtőernyősökkel végrehajtott hadműveletben jutott először szerephez, amikor Sussman tábornok a hadművelet parancsnoka leszállás közben az életét vesztette, így a hadművelet irányítása Ramckéra hárult. Oroszlánrészt vállalt a sziget elfoglalásában, de kétes hírnévre tett szert. Könyörtelenül fellépett az új-zélandi, maori katonák és Kréta lakosságával szemben, mert a krétaiak sok elfogott, sebesült ejtőernyőst megkínoztak, meglincseltek. A krétai hadművelet olyan jelentős veszteségeket okozott a német ejtőernyősöknek, hogy soha többé nem vetették be őket önállóan.

Észak-Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezután ejtőernyős különítményével Rommel Afrika Corpsában szolgát. Itt tett szert igazán nagy hírnévre. A második el-alameini csata során egységét bekerítették, ahonnan azonban kitört. Ezt követően a Ramcke-dandár 125 kilométert tett meg gyalog a sivatagban, a britek által elfoglalt területen. Amikor visszatért az Afrika Corpshoz, Rommel így kiáltott fel: Varus, visszahoztad légióimat!”

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ramcke ezek után az olasz kiugrás során jutott szerephez. Rómában ejtőernyős ugrással meglepték és lefegyverezték az olasz hadsereget.

További harcok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban ismét a görög szigetvilágban került bevetésre, ahol visszafoglalták az angolok által megszállt Dodekanészosz-szigetcsoportot. 194344 telén a keleti frontra vezényelték, de a Kijev körüli harcokban olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy ki kellett vonni és újjászervezni a hadosztályt.

Normandia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben a szövetségesek inváziós erőivel harcolt. Itt Dinant és Brest védelménél tűnt ki. Brestben egy maquis támadást is levert. Miután az embereinek kétharmada elesett, megadta magát az amerikaiaknak. Hadifogsága alatt tudta meg, hogy Lovagkeresztjéhez megkapta Hitlertől a briliánsokat is.

Hadifogság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikaiak nagyon kegyetlenül bántak vele, mivel azt hitték hogy ő is a náci párt tagja volt. Erről azonban szó sincs, Ramcke sohasem lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. Megszökött a táborból, hogy panaszt tudjon tenni az őrök brutalitása ellen. Az eredmény nem maradt el: embereit szabadon engedték, őt pedig átadták a franciáknak, akik a „bresti mészárosként” tartották számon, és több ízben megkínozták. Miután letöltötte büntetését, visszatért Németországba, ahol 1968-ban hunyt el.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann-Bernhard Ramcke témájú médiaállományokat.
  • Földi Pál: Ki kicsoda a Harmadik Birodalomban
  • Wistrich Róbert: Who's Who in Nazi Germany
  • Rieder, Kurt: A III. Birodalom Legyőzhetetlen Katonái