Hasso von Manteuffel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasso-Eccard Freiherr von Manteuffel
Bundesarchiv Bild 146-1976-143-21, Hasso von Manteuffel.jpg
Született 1897. január 14.
Potsdam  Német Birodalom
Meghalt 1978. szeptember 24. (81 évesen)
Nemzetisége porosz Porosz Királyság
Rendfokozata páncélos tábornok
Csatái Barbarossa hadművelet
Tunéziai hadjárat
Bagratyion hadművelet
Ardenneki offenzíva

Hasso von Manteuffel (Potsdam, 1897. január 14.Reith, 1978. szeptember 24.) német katonatiszt a második világháborúban, utána pedig liberális politikus Nyugat-Németországban.

Élete a második világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Potsdamban, arisztokrata szülők gyermekeként (a család férfitagjait a Freiherr cím illette meg) látta meg a napvilágot. Katonai pályafutása 1908-ban vette kezdetét, amikor kadét lett egy katonai iskolában. Az első világháborúban a 3. huszárezrednél szolgált hadnagyként, később a 6. porosz gyalogoshadosztálynál szolgált a nyugati fronton, ahol megsebesült. 1917-ben a vezérkarhoz kerül. Teljesítményével kiérdemelte a Vaskereszt mindkét osztályát.

A háború után harcolt a Freikorps kötelékében, majd a Reichswehr megalakulása után csatlakozott a 25. Lovasezredhez, 1919-ben. Két évvel később vette el Ewald von Kleist unokahúgát, Armgard von Kleistet, később két gyerekük született.

Az 1930-as években indult be igazán a karrierje: 1935-ben lett a 2. motorbiciklis zászlóalj parancsnoka Heinz Guderian 2. páncéloshadosztályában. 19361937 között ugyanennél az egységnél volt kiképzőtiszt, egészen 1941-ig oktatott (így kihagyta a lengyel és a francia hadjáratot), 1939-től már Berlinben volt.

A második világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941-ben került a 7. páncéloshadosztályhoz, amely Hermann Hoth parancsnoksága alá volt rendelve, így az egység kivette a részét a Moszkva környéki harcokból: Manteuffel egysége mindössze 50 km-re volt a szovjet fővárostól: teljesítményéért megkapta a Vaskereszthez a Lovagkeresztet.

A téli harcok után a hadosztályt Franciaországba küldték feltöltésre, itt nevezték ki 1942 júliusában a 7. páncélos dandár parancsnokává. Egységét 1943 januárjában Tunéziába vezényelték, ahol eredményesen harcolt a védekező hadmozdulatok során. Az evakuálást követően, 1943. május 1-jén léptették elő vezérőrnaggyá. Nyáron átvette a parancsnokságot a 7. páncélos hadosztály fölött: nehéz helyzetben kellett egységével helyt állnia: a Citadella-hadművelet kudarca után kellett visszavernie a szovjet ellentámadást. Az év folyamán Ukrajnában harcolt egységével. Novemberben visszavette Zsitomirt, így kimentette a körbezárt 8. páncélos hadosztályt a városból.

1944. február 1-jén nevezték ki a Großdeutschland páncélgránátos hadosztály parancsnokává. 1944 során egységével Ukrajnában harcolt: a sorozatos visszavonulások során Romániáig szorultak vissza, innen vezényelték hadosztályát Kelet-Poroszországba, feltöltésre. A július végi szovjet támadás szétzúzta a középső hadseregcsoportot, s hogy Manteuffel stabilizálja a frontot, ellentámadást indított Litvániából, amely sikeres volt, de nagy veszteségekkel járt.

1944. szeptember 1-jén léptették elő páncélos tábornokká, ez után vette át a parancsnokságot az 5. páncéloshadsereg fölött: a páncéloshadsereg Lotaringiában harcolt az ősz folyamán, majd visszavonták feltöltés céljából: az egységnek ugyanis fontos szerepet szántak a téli, ardenneki offenzívában: a decemberi offenzíva során Manteuffel hadserege érte el a legnagyobb előrenyomulást, egységei kis híján eljutottak Dinant-ig.

1945 márciusában került a 3. páncéloshadsereg élére: a hadseregnek az Odera vonalát kellett védenie a sokszoros túlerővel szemben. A front áttörése után Manteuffel Mecklenburgig hátrált, itt esett brit fogságba május 3-án.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ig volt hadifogolytáborban, szabadon engedése után a Német Szabaddemokrata Párt tagja lett, és ilyen minőségben volt képviselő a Bundestagban 19531957 között, az ő javaslatára lett a Szövetségi Németország haderejének a neve a Bundeswehr. 1968-ban oktatott a West Point-i akadémián. Néhány háborús filmhez felkérték szakértőnek. 1978-ban egy ausztriai utazás során halt meg.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]