Mecklenburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mecklenburg történeti terület Németország északkeleti részén, a Balti-tenger mellett, a mostani Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományban. Mecklenburg 1815 óta 15 721 km²-n terül el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg 1300 körül
Mecklenburg 1815–1934

A későbbi Mecklenburg területét a 6. század óta a szláv obodritok és vilcek tartották megszállva. 1160-ban Oroszlán Henrik szász herceg hódította meg. Az idetelepedett németek lassan teljesen elnémetesítették a lakosságot. A 13. században több fejedelemségre bomlott, amelyeket 1348-ben IV. Károly német-római császár hercegi rangra emelt.

IV. János, V. Albert (Albrecht) és a rostocki tanács 1419-ben alapítottak az első egyetemet a Baltikumban.

1500 óta Mecklenburg az Alsó-szászországi Körzethez tartozott. 1621-ben két hercegség alakult ki, Mecklenburg–Güstrow és Mecklenburg–Schwerin, aztán 1695-ben újraegyesült, és végül 1701-ben ismét kettészakadt Mecklenburg–Schwerinre és Mecklenburg–Strelitzre a hamburgi szerződés alapján.

I. Frigyes Ferenc nagyherceg [1756–1837), 1817-ben

1815-ben, a bécsi kongresszus után, nagyhercegségekké alakultak. 1867-ben a két nagyhercegség belépett az Északnémet Szövetségbe, majd 1871-ben a Német Császárság része lett. 1919-ben területén két szabadállam alakult: Freistaat Mecklenburg–Schwerin és Freistaat Mecklenburg–Strelitz. 1934. január 1-jétől egységes lett Mecklenburg tartománya (németül: Land Mecklenburg). 1949-ben az NDK része lett. 19521990 között Schwerin, Rostock és Neubrandenburg kerületek alakultak belőle Elő-Pomerániával együtt. A német egység megvalósulásával 1990. október 3-án újra létrejött Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartomány.

Mecklenburgi uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]