Neubrandenburg
| Neubrandenburg | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Mecklenburg-Elő-Pomeránia | ||
| Kerület | szabad város | ||
| Alapítás éve | 1248 | ||
| Polgármester | Paul Krüger (CDU) | ||
| Irányítószám | 17033, 17034, 17036 | ||
| Körzethívószám | 0395 | ||
| Rendszám | NB | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen +/- | ||
| Népsűrűség | 788 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 20 m | ||
| Terület | 85,65 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 53° 35′, k. h. 13° 15′ | |||
| é. sz. 53° 35′, k. h. 13° 15′ | |||
| Neubrandenburg weboldala | |||
Neubrandenburg Németország Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományának körzeti jogú városa.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A város Mecklenburg-Elő-Pomeránia keleti részén helyezkedik el, Neustrelitztől 31 km-re.
Története [szerkesztés]
A város alapítási éve 1248. A település 1292-óta Mecklenburg részét képezi. A harmincéves háború és tűzvészek súlyosan érintették.
Itt található a tartomány egyik legteljesebb, épségben maradt középkori erődrendszere: egy 2300 m hosszú és 6–8 m magas kőfallal, három vizesárokkal, tornyokkal és városkapukkal. A belváros a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, a település mintegy 80%-a elpusztult.
Műtörténeti szempontból különösen érdekesek a gótikus városkapuk: a Trepkowi kapu (Treptower Tor), a Stargardi kapu (Stargarder Tor), az Új kapu (Neues Tor) és a legrégebbi, a Friedlandi kapu (Friedländer Tor).
Híres emberek [szerkesztés]
- Ernst Otto Remer, SS katonatiszt, majd politikus.[1]
Látnivalók [szerkesztés]
- Középkori erődrendszer
- Városkapuk
- János-templom (Johannis-kirche)
- Szent-György-kórháztemplom (St. Georg-Spitalkirche) - a XV. századból származik
- Mária-templom (Mariakirche)
- Fritz Reuter költő emlékműve és a vele szemben álló kút, melyet a költő egyik művének a jelenetei díszítenek
- Kultúra és az Oktatás Háza (Haus der Kultur und Bildung - HKB) - 1965-ben épült
Jegyzetek, források, hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Eberle–Uhl (2006), 525;
Források [szerkesztés]
- Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. ISBN 963-530-716-0 (2006)

